Hazánkban minden harmadik felnőtt visszérbetegségben szenved.
A kezelés elhanyagolása az életminőséget komolyan rontó szövődményekhez vezet.
A legfrissebb 2007-es reprezentatív lakossági felmérés szerint hazánkban minden harmadik felnőtt embert érint a visszérbetegség. A betegség kialakulása során a lábon jelentkező elváltozásokat gyakran nem kíséri érezhető panasz, így ezeket a rendellenességeket csupán kozmetikai problémaként éljük meg, ugyanakkor mások elviselik a kellemetlenségeket (pl. a fájdalmat), mert nincs látható nyoma a problémának. Holott mindkét eset hátterében a visszérbetegség áll. Az érintettek nagy százaléka megfelelő információ hiányában elhanyagolja a tüneteket, és csak akkor fordul orvoshoz, amikor a betegség már előrehaladottabb, szövődményekkel is súlyosbított stádiumba kerül. Pedig a kezelést minél korábbi stádiumban kellene megkezdeni a szövődmények elkerülése végett.
A kutatás alátámasztotta, hogy az első, figyelmeztető tünetek a lakosság ötödénél már a harmincas életéveikben jelentkeznek, de ezeket a legtöbben figyelmen kívül hagyják. Pedig ha már ebben a korai stádiumban megkezdődne a kezelés, meg lehetne előzni a szövődmények kialakulását.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A legfontosabb tünetek közé a nagyon tág, sokszor látható erek megjelenése, a pigmentáció, az ekcéma, a viszketés, a nehéz, duzzadt, fájó lábak, az éjszakai lábszárgörcsök tartoznak. Ugyanakkor a panaszok és a tünetek nem jelentkeznek feltétlenül egyidőben. Előfordulhat, hogy a betegségnek nincs semmilyen külső jele, a beteg mégis fájdalmat érez, életminősége jelentősen romlik, és az is, hogy a betegnek tele van a lába erősen kitágult, szinte kötegszerű visszerekkel, amelyek azonban semmilyen panaszt nem okoznak. A szövődmények (pl. lábszárfekély, visszérgyulladás, trombózis) azonban ugyanolyan eséllyel alakulhatnak ki olyanoknál is, akiknek nincs fájdalommal járó panaszuk, így célszerű azokat is kezelni, akiket amúgy nem zavarnak látható visszerei.
Külön ki kell emelnünk a seprűvénákat, amelyek az előzőekkel ellentétben legtöbbször kizárólag kozmetikai jellegű elváltozások. Leggyakrabban középkorú nők combján jelennek meg vörös vagy kék színű, elágazó vénatágulatok formájában, de megelőzni nem lehet őket. A már kialakult tüneteket, ha valakit zavarnak, injekciózással vagy lézeres kezeléssel lehet megszüntetni. De itt is ki kell hangsúlyozni, hogy amint valamilyen panasz vagy szövődmény társul a látható elváltozásokhoz, feltétlenül orvoshoz kell fordulni, mert ettől kezdve a jelenség nem tekinthető többet kozmetikai problémának.
Ha orvoshoz fordulunk visszeres problémáinkkal, alapos és teljesen fájdalommentes vizsgálaton esünk át. A vizsgálat mindig álló helyzetben történik, mert így megtelnek a vénák vérrel, és jobban látszanak. Először az orvos megnézi a látható elváltozásokat, s összeveti azokat a beteg panaszaival. Ezután megtapintja a vénákat és próbákat végez, amelyek a visszerek kiürülését vizsgálják különböző feltételek között (leszorítás, mozgás). Doppler-műszerrel vagy ultrahang készülékkel is megkeresik a nem látható ereket és értékelik azok keringését, továbbá megkeresik a visszeresség forráshelyét.
A Boehringer Ingelheim Pharma a Venastat kapszulát kimondottan a visszérbetegség panaszainak kezelésére fejlesztette ki. A vadgesztenyemag standardizált kivonatát tartalmazó gyógyszer hatóanyaga csökkenti a vénafal átjárhatóságát és ezáltal a fehérvérsejtek kijutását az érfalon. Csökkenti továbbá a gyulladásos sejtek számát és a sejtekből felszabaduló enzimek mennyiségét, erősíti a vénák falát, és javítja az erek rugalmasságát. A gyógyszer hatására egészségesebb lesz a láb vérkeringése, ezért csökkennek a kellemetlen panaszok, mint a lábdagadás, a fájdalmas nehézláb-érzés, az éjszakai lábszárgörcs, a feszülés és a bőrviszketés.
Ez is érdekelhet
Különleges, elnyújtott (retard) hatásának köszönhetően egy kapszula 12 órán át fejti ki hatását, hiszen a hatóanyag a mikroszemcsékből fokozatosan oldódik ki. Ennek megfelelően a javasolt adagolás napi 2x1 kapszula, szedése legalább három-négy hétig, hosszú ideig fennálló panaszok esetén pedig 12 héten keresztül ajánlott.
Legjobban: