Amerikai kutatók 360 ezer résztvevő adatait használták fel, akik az alvási szokásaikról adtak információt a UK Biobanknak, egy nagy biogyógyászati adatbázisnak. Négy éven át követték a résztvevőket, akik rendszeresen adtak vér-, vizelet- és nyálmintát, illetve válaszoltak a szundikálással kapcsolatos kérdésekre – írta a CNN .
A tudósok azt találták, hogy akik rendszeresen szundikáltak napközben, azoknál 12 százalékkal nagyobb valószínűséggel alakult ki magas vérnyomás az idő múlásával, és 24 százalékkal nagyobb volt a stroke kialakulásának valószínűsége azokhoz képest, akik soha nem szundikáltak. Az is kiderült, hogy a 60 évesnél fiatalabbak körében 20 százalékkal nőtt a magas vérnyomás kialakulásának kockázata azokhoz képest, akik soha vagy ritkán szundikáltak. A kutatók szerint ez azt jelenti, hogy a gyakran szundikáló embereknél nagyobb az esélye a magas vérnyomás és a stroke kialakulásának.
Fontos, hogy a résztvevők közül kizárták a magas vérnyomás szempontjából magas kockázatú embereket, hogy ezek a változók ne torzítsák az eredményeket. Így például nem vizsgálták azokat, akik 2-es típusú cukorbetegségben, meglévő magas vérnyomásban, magas koleszterinszintben, alvászavarokban szenvedtek, és akik éjszakai műszakban dolgoztak. Ugyanakkor a vizsgálatban részt vevő, rendszeresen szundikáló emberek többsége cigarettázott, naponta ivott, horkolt, álmatlanságban szenvedett és éjszakai embernek vallotta magát.
A kutatók szerint a szundikálás önmagában nem káros, inkább arról lehet szó, hogy akik szundikálnak, az éjszakai rossz alvásuk miatt tehetik ezt. Vagyis a szunyókálás bizonyos embereknél a mögöttes alvászavar figyelmeztető jele lehet. Utóbbi a stressz és a testsúlyszabályozó hormonok emelkedésével függ össze, ami elhízáshoz, magas vérnyomáshoz, 2-es típusú cukorbetegséghez vezethet.
"Egészséges embereknél a frissítő, 15-20 perces délutáni alvás teljesen megfelelő, ha éppen alváshiányban szenvednek. Ugyanakkor krónikus álmatlanságnál nem ajánlott a napközbeni szunyókálás, mert elveszi a késztetést az éjszakai alvás elől" – mondta Phyllis Zee, a chicagói Northwestern University Feinberg School of Medicine Circadian és Sleep Medicine központjának igazgatója, a tanulmány egyik szerzője.
A kutatók szerint a kísérletüknek megvannak a korlátai, így például csak a szundikálás gyakoriságát gyűjtötték, a hosszát nem, és kizárólag önbevallásra támaszkodtak, ami az emlékezés nehézségei miatt elvileg korlátozó tényező. Ugyanakkor eredményeik szerint fontos lenne a jövőben, hogy az orvosok rutinszerűen megkérdezzék a betegeket a szunyókálásról és a túlzott nappali álmosságról. Ezáltal is következtethetnek a páciensek szív- és érrendszeri betegségeinek kockázatára, illetve időben felhívhatják erre a betegek figyelmét a javasolt életmódbeli változtatásokkal együtt.