A pulzus nem más, mint a percenkénti szívdobbanások száma. Felnőtteknél ez normál esetben 60 és 100 között van nyugalmi állapotban. Mindazonáltal alvás közben, illetve edzett sportolóknál akár a 40-es pulzus is normálisnak tekinthető. Ezzel együtt, ha a szívverés egészségi okokból lassul, akkor fennáll a veszély, hogy a szervek nem jutnak megfelelő vérellátáshoz. Ilyen esetekben pedig szívritmuszavarról, egészen pontosan bradikardiáról beszélünk, amely szakorvosi kivizsgálást igényel.
Mint ugyanis az az Amerikai Szív Társaság (AHA) oldalán olvasható, a bradikardia kezeletlenül olyan szövődményekhez vezethet, mint a szívelégtelenség, a gyakori ájulás, továbbá – extrém esetben – a szívroham. Hátterében gyakran ingerületképzési vagy -vezetési rendellenességek állnak. Előfordulhat például, hogy a szívverés szabályozásában kulcsszerepet betöltő szinuszcsomó nem képes a megfelelő jelküldésre. De ugyanígy megszakadhatnak akár az ingerületvezető utak is, részben vagy teljesen meggátolva a szíven belüli jeltovábbítást – foglalja össze a Johns Hopkins Egyetem orvosi kara vonatkozó leírása. Előbbi állapotot beteg szinusz szindrómának, utóbbit szívblokknak nevezik. Kialakulásuk kockázatát fokozhatják egyes vérnyomásgyógyszerek, az öregedés, korábbi szívműtétek és az érelmeszesedés, valamint korábban lezajlott szívroham, Lyme-kór, egyes mérgező anyagok és gyógyszerek mellékhatása egyaránt.
Az említett problémákon túl alacsony pulzust okozhat:
- pajzsmirigy-alulműködés
- megnövekedett koponyaűri nyomás
- szívroham
- obstruktív alvási apnoé
- egyes gyógyszerek mellékhatása
- súlyos kihűlés (hipotermia)
- alacsony véroxigénszint (hipoxia)
Mikor forduljunk orvoshoz alacsony pulzussal?
A bradikardia sok esetben teljesen tünetmentes, illetve ugye nem is feltétlenül jelent problémát mindenkinél a 60 alatti nyugalmi pulzusszám. Probléma abból adódik, ha a lassú szívverés következtében zavart szenved a szervezet vérellátása. Ebből pedig olyan tünetek származhatnak, mint a fáradtság, gyengeség, zavartság, légszomj, fizikai terhelésre gyorsan fellépő kifáradás, de jelentkezhet kellemetlen rosszullét, ájulás is. Időről időre tapasztalhatnak az érintettek továbbá kellemetlen szívdobogásérzést (palpitáció) és mellkasi fájdalmat (angina) is. Panaszok esetén feltétlenül javasolt szakember segítségét kérni, aki a megfelelő vizsgálatok révén feltárhatja a pontos kiváltó okot. Ájulással, akut légzési nehezítettséggel és mellkasi fájdalommal pedig azonnal tárcsázzuk a 112-es segélyhívót, mert ezek szívrohamra is figyelmeztethetnek.
Otthoni pulzusmérésre a ma már a legtöbb háztartásban megtalálható automata vérnyomásmérő készülékek is alkalmasak, akárcsak az aktivitásmérő okoskarkötők és okosórák. Emellett egy hagyományos órával is megmérhetjük szívverésünket. Ehhez csupán annyit kell tenni, hogy mutató és középső ujjunkat vagy az ellenkező oldali csuklón, vagy a nyak oldalán tapintható verőérre nyomjuk, érezve benne a pulzáló véráramlást. A dobbanások számát vagy egy teljes percig, vagy fél percig számoljuk fejben – utóbbi esetben a kapott értéket kettővel meg kell szorozni. Így kapjuk meg a percenkénti pulzusszámot. Ha hosszabb távon is azt tapasztaljuk, hogy alacsony a nyugalmi állapotban mért pulzusunk, úgy tünetek nélkül is érdemes lehet orvossal konzultálni. Különösen, ha azt nem indokolja kiemelkedően jó fizikai állapot sem.
A bradikardia kezelése elsősorban az azt kiváltó betegségek, állapotok rendezésén alapul. Egyes esetekben szükség lehet azonban gyógyszeres terápiára, olykor a szívritmust szabályozó pacemaker beültetésére is.
Legjobban: