Az érelmeszesedés (atheroszklerózis) valójában egy igen összetett folyamat, és szó szoros értelemben vett értisztításról nem beszélhetünk. A folyamatot és az összefüggéseket nem olyan nehéz megérteni, és ez sokat segíthet, hogy el tudjunk igazodni a ránk zúduló információáradatban - véli dr. Kósa Éva belgyógyász, angiológus, érszűkület-specialista.
Hogyan meszesednek el az erek?
Egészséges állapotban a verőerek belső felszíne teljesen sértetlen, egyenletesen sima, ezáltal a test szöveteihez oxigént és tápanyagokat szállító vér áramlása és eljutása is akadálytalan. Az érbelhártyán létrejövő sérülések azonban megváltoztatják az érfal áteresztőképességét, és a keringésből különböző sejtes elemek (vérzsírok vagy lipidek, fehérvérsejtek, vérlemezkék) rakódnak le az érfalban. Ezeket az érfali lerakódásokat nevezzük plakkoknak. A plakkok kialakulását segíti a többi között a magas vérnyomás, a magas vércukorszint, illetve a nikotin révén a dohányzás. A lipidlerakódás ellen aztán beindulnak a szervezet védekező mechanizmusai, gyulladásos reakció lép fel. Ha a védekezés nem sikeres, akkor az érfal szerkezete átrendeződik, majd a plakk növekedésével az ér átmérője csökkenni kezd.
Kezdetben a plakkok még kevésbé rögzülnek az érfalhoz, ilyenkor még úgynevezett lágy plakkokról beszélhetünk. Veszélyesek, mert leszakadva akut érelzáródásokat, így stroke-ot, szívinfarktust okozhatnak. Idővel ugyanakkor a lipidközeg egyre több kalciumot köt meg, kötőszövetesen átalakul, a plakk stabilizálódik, és úgynevezett meszes plakk jön létre. Ez már a folyamat krónikus szakasza, amelyre jellemző a lassú növekedés, és bár csökken a plakk leszakadásának veszélye, fokozatosan növekedve egyre jobban beszűkíti az érintett eret. Eközben vérlemezkék is kitapadnak, így vérrögök, avagy trombusok képződnek. Végül a trombus teljesen elzárhatja az eret, illetve a lassú bezáródás szintén szív- vagy agyi infarktushoz, vagy végtagüszkösödéshez vezet.
Csendes betegségről van szó, maga az érelmeszesedés ugyanis eleinte rendszerint nem okoz jól észlelhető fizikai tüneteket. Nem ritka, hogy csak valamilyen súlyos, akut szív-érrendszeri esemény jelzi először a probléma meglétét. A jellemző krónikus panaszok már a szövetek oxigén- és tápanyagellátásának jelentős csökkenéséből erednek, ami általában az erek átmérőjének legalább 50 százalékos beszűkülése esetén jelentkezik. Nyugalmi helyzetben tartalékai révén az érrendszer sokáig képes lehet ellensúlyozni a vérellátási zavart, terhelésre azonban már felléphetnek a jellemző tünetek. Az érszűkület helyétől függően jelentkezhet például mellkasi, járáskor kialakuló alsó végtagi fájdalom, vagy agyi keringészavar esetén neurológiai tünetek, mint például féloldali arc- és végtagzsibbadás, látás- és beszédzavar, hirtelen kialakuló fülzúgás, szédülés, ájulás. Nagyon súlyos érszűkület esetén a tüneteket már nyugalmi állapotban is tapasztalják az érintettek.
Az értisztítás hamis ígéret
Az erek elzáródásához vezető út egy hosszú folyamat, aminek kezdete sok esetben egészen korai életkorra, így akár a serdülőkorra tehető. A kialakuló érfallerakódások éveken, évtizedeken keresztül észrevétlenül növekedhetnek, amit bizonyos tényezők felgyorsíthatnak, köztük például az öröklött genetikai hajlam. Ezen felül a klasszikus rizikófaktorok mindenképpen gyorsítják a plakk-képződést.
Bármilyen stádiumban is fedezzék fel azonban az érelmeszesedést, különböző támadáspontokon kellő hatékonysággal kezelhető, még ha meggyógyítani nem is lehet. Ezzel együtt, mint arra dr. Kósa Éva rámutatott, a megelőzés érdekében még többet lehet tenni, illetve a fő hangsúlyt erre kell helyezni. Nem lehet ugyanakkor varázsütésre megszüntetni az érelmeszesedés folyamatát, nincs arra lehetőség, hogy probléma esetén egy egyszerű megoldással kipucoljuk a szervezet ereit, mintha csak a padlót söpörnénk fel. "Az eszközös beavatkozási lehetőségeink arra korlátozódnak, hogy az időben felismert kritikus helyzetekben segítséget nyújtsanak, megoldják a súlyos vérellátási zavart. Ez történik szívinfarktus vagy súlyos érszűkület esetén. A beavatkozást követően az érelmeszesedés folyamatának lassítása gyógyszeres kezeléssel folytatódik. Tisztában kell lennünk azzal a ténnyel, hogy az érelmeszesedés a teljes érrendszer betegsége, amelynek egyes részeit érintheti súlyosabban, míg más részeit enyhébben" - magyarázta a szakember.
"Már maga az értisztítás szó sem megfelelő, mert az ereket nem lehet megtisztítani. Az atheroszklerózis ettől sokkal komplexebb folyamat" - tette hozzá. "Nagyon félrevezető a felvetés, illetve egyáltalán nem helyes, ha a betegek úgy hiszik, ennyire egyszerűen meg lehet oldani a problémát. Az érelmeszesedés megelőzhető, ehhez viszont elengedhetetlen a betegek együttműködése. Fontos a dohányzás elhagyása, a rendszeres testmozgás, az egészséges testsúly megőrzése, a magas vérnyomás, magas vércukor- és magas koleszterinszint megfelelő kezelése. Ha minderre nem fordítanak kellő figyelmet, mert abban bíznak, hogy probléma esetén majd valamiféle gyors tisztítással bármikor újjávarázsolhatják az ereiket, kitakarítva a lerakódásokat, az semmi jóra nem vezet. Az sem helyes, hogy számos olyan információ olvasható, amely tévesen ezt akarja elhitetni az olvasókkal. Sok olyan beteggel találkozom, akik megdöbbenve hallják utólag, hogy ez sajnos nem így működik" - hangsúlyozta dr. Kósa Éva. "Az ismert rizikófaktorokat kell minél jobban kezelni, mert akkor kisebb eséllyel jön létre érfalsérülés és plakklerakódás. Így uralhatjuk a folyamatot, és a legtöbb esetben ez elég ahhoz, hogy elejét vegyük a későbbi szövődményeknek. A helyzetet bonyolítja, hogy bizonyos betegségek, például a reumatoid artritisz, illetve a kor és az örökletes hajlam szintén az érelmeszesedés gyorsulása irányában hatnak, ezáltal előfordulhat, hogy jól beállított rizikófaktorok ellenére is létrejön az érelmeszesedés. Mégis mindennek az az alapja, hogy törekedni kell a kezelhető rizikófaktorok megfelelő beállítására."
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A szakember kitért rá, egyes esetekben orvosi beavatkozásokra tekintenek a betegek - ugyancsak tévesen - értisztításként, illetve előfordul, hogy ettől a gondolattól vezérelve érdeklődnek azok alkalmazásának esetleges lehetőségéről. Ilyen például az erek ballonnal történő kitágítása és egy érháló, avagy sztent beültetése katéteres és kontrasztanyagos érvizsgálat során. Ezt az eljárást csak súlyos tüneteket okozó vagy nagy fokú, 80 százalék feletti érszűkület, vagy akut éresemény esetén használják az orvosok. Megelőzési céllal nem alkalmazható. Azért sem, mert nem képes a szűkületet kiváltó általános folyamat megállítására, mindössze megnyitja egy kritikus ponton a súlyosan beszűkült eret, ezáltal akár életet vagy végtagot menthet.
Hasonlóképpen nem szolgál megelőzési célokat az infúziós kúra, amelyet az alsó végtagi érszűkülettel vagy agyi keringési zavarral küzdő betegek kezelése során alkalmaznak azért, hogy a véráramlás fokozásával a szövetek könnyebben hozzájuthassanak a létfontosságú oxigénhez és tápanyagokhoz. Alsó végtagi érszűkületben az infúziós kezelést olyan súlyos állapotú betegek kapják, akiknél érsebészeti beavatkozásra vagy értágításra nincs lehetőség. "Gyakran érkezik a betegektől az erek átmosására vonatkozó kérés. Tisztító érátmosás nem létezik. Vérellátási zavart okozó szűkület esetén van lehetőség keringésfokozó infúziós kezelésre, ez azonban az érfali lerakódásokat nem tudja befolyásolni" - mondta el dr. Kósa Éva. Hozzátette, ismert azonban a koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek olyan csoportja, amely a koleszterincsökkentő hatásán túl képes csökkenteni a plakkok méretét is a klinikai vizsgálatok és a mindennapi gyakorlat tanúsága szerint. A nagyobb lerakódásokat azonban ez sem tünteti el, de képes a növekedés folyamatát lassítani vagy megállítani, illetve a kisebb lerakódásokat megkisebbíteni.
A táplálékkiegészítőknek is megvan a helyük
Dr. Kósa Éva elmondta, az utóbbi években az orvostudomány nagyobb hangsúlyt fektet a gyógyhatású készítményeket vizsgáló érrendszeri kutatásokra. Napjainkra több ételről, táplálékkiegészítőről kiderült, hogy a koleszterinszintre, ezáltal az artériás érrendszerre előnyös hatást gyakorolnak, így bizonyos esetekben kiegészítői vagy alternatívái lehetnek a koleszterincsökkentő gyógyszereknek. A többi között pozitív vizsgálati eredmények születtek a vörös rizs, fokhagyma, C-vitamin, B3-vitamin (niacin), spirulina, zöld tea, a nádcukorból kinyert polikonazol, az omega-3 zsírsavak vagy a koenzim Q10 kapcsán. Érdemes azonban leszögezni, hogy ezek sem tisztítják ki az érrendszert, illetve az érelmeszesedés kezelésében játszott szerepüket nem szabad sem túlbecsülni, sem kizárólagossá tenni.
"Gyakran találkozom azzal helyzettel, hogy a betegek szednek egy táplálékkiegészítőt, esetleg mindennap megesznek egy fokhagymát, és bár a laborvizsgálat alapján magas a vérzsírszintjük, kicsit még a vércukorszintjük is magasabb, mégis úgy gondolják, sőt ragaszkodnak is hozzá, hogy ennyi elég lesz, ezzel rendben tartják az ereiket, közben pedig más gyógyszeres kezeléseket mereven elutasítanak. Ha viszont tudjuk azt, hogy a folyamat előrehaladtában továbbra is az ismert rizikófaktorok játsszák messze a legnagyobb szerepet, tehát túlnyomó részt a magas vércukor, dohányzás, magas koleszterinszint, magas vérnyomás, akkor máris kirajzolódik, hogy ezeknél a betegeknél ez önmagában kevés lesz. Ahhoz, hogy a folyamat lassuljon további erőfeszítésekre van szükség. Összességében elmondható, hogy a megbízható forrású táplálékkiegészítőknek fontos és pozitív hatásuk van, de nem mindegy hogy kinél, mikor és mire alkalmazzák azokat. Érrendszeri rizikófaktorok megléte esetén önmagukban igen csekély javulást remélhetünk tőlük, ha elmarad a többi, sokkal hangsúlyosabb prevenciós és terápiás lépés. A lényeg ugyanis, hogy minden ponton megtegyük a szükséges lépéseket, mert kizárólag az erekre pozitívan ható ételektől és táplálékkiegészítőktől nem várhatjuk, hogy a már elindult folyamat lassuljon" - mutatott rá a szakértő.
Mikortól szükséges a rendszeres szűrővizsgálat?
Az érelmeszesedés korai felismerésében kulcsszerep jut a rendszeres szűrővizsgálatoknak. Az életkorhoz kötődő ajánlott szűrővizsgálatoknak megfelelően 40 és 65 év között a kis szív- és érrendszeri kockázatú betegeknél 5 évente, a közepes vagy nagy kockázatúak esetében, illetve 65 év felett 2 évente javasolt a szűrővizsgálatok elvégzése. A szűrővizsgálatok elemei közé tartozik a fizikális vizsgálat, vérnyomásmérés, testsúlymérés, laborvizsgálatok terén a vércukor-, vérzsírszint, vesefunkció meghatározása, továbbá érszűkületmérésként a boka-kar index meghatározása. Az érelmeszesedés gyanúja már a laborvizsgálat alapján felvetődhet, és ilyenkor további vizsgálatok válhatnak szükségessé.
Ha korai stádiumban sikerül felismerni a kóros elváltozásokat, akkor jelentősen előmozdítható a szövődmények hatékony megelőzése. Leegyszerűsítve elmondható, hogy a panasz- és rizikófaktoroktól mentes páciensek esetében 65 éves koruk felett szigorúan el kell végeztetni az érrendszeri szűrővizsgálatokat. Ha azonban fennáll valamilyen rizikótényező, például ismert, hogy a felmenők közül valakinek volt érbetegsége, esetleg magának a páciensnek volt korábbi szív-érrendszeri betegsége, valamint dohányos, magasvérnyomás-beteg, elhízott, esetleg magasak a vérzsírértékei, akkor már 40-45 éves kortól érdemes rendszeres szűrővizsgálatot végeztetni. Kiemelt csoportot jelentenek a cukorbetegek, akiknek évente ajánlott az érszűkületmérés.
Ez is érdekelhet
Dr. Kósa Éva felhívta továbbá a figyelmet, hogy kizárólag megbízható egészségügyi intézményt keressünk fel szűrési céllal, ahol validált eszközökkel történnek olyan szűrővizsgálatok, amelyek az ajánlások által is elfogadottak, mert - akárcsak az értisztító csodaszerek kapcsán - e téren is lehet visszaélésekkel találkozni. Az érbetegségekkel, az ajánlott és elfogadott szűrővizsgálatokkal kapcsolatban a szakterületek társaságainak, így például a Magyar Diabetesz Társaság, Magyar Hypertonia Társaság, Magyar Érsebészeti és Angiológiai Társaság, Magyar Kardiológiai Társaság, Magyar Stroke Társaság hivatalos honlapjain tájékozódhatunk.
