A termékeny korú nők hónapról hónapra menstruálnak, mégis kevesen vannak tisztában azzal, hogyan is működik a ciklusuk. Pedig szinte mindenre hatással van: a fizikai jóllétünkre, az érzelmeinkre, a koncentrációra, a kreativitásra, a hangulatra és a libidónkra is. Ha ismerjük a testünk finom jelzéseit, az a teherbeesést is segítheti. Lássuk, milyen változások zajlanak le az egyes ciklusokban.
Ilyen a normál menstruációs ciklus működése
Addig, amíg minden hónapban menstruálunk és nem tervezünk kisbabát, nem sokat foglalkozunk a menstruációs ciklusunkkal. A normál ciklus tankönyvi definíció szerint 28 napig tart, azaz ennyi időközönként menstruálunk. Valójában teljesen normálisnak tekintjük a 21-35 napos ciklust is akkor, ha mindig hasonló időközönként jött meg a menzeszünk. A ciklus során különféle, általunk is könnyedén megfigyelhető változások játszódnak le a szervezetünkben, amelyek jelzik, hogy épp melyik fázisban járunk, mikor vagyunk a legtermékenyebbek, történik-e ovuláció. Ezek a változások a szervezet hormonális alakulásával magyarázhatók, leginkább az ösztrogén és a progeszteron hormonok termelődése és egymáshoz viszonyított aránya az, ami hatással van ránk. Ez a két hormon nemcsak a fogantatásnál játszik főszerepet, hanem a mindennapokat is alapjaiban határozza meg.
A ciklus első napja maga a menstruáció kezdő napja. Mivel nem történt megtermékenyítés, így a progeszteron hormon szintje csökken, a méhnyálkahártya leválik. A ciklusnak erre a részére, a menstruációs napokra jellemző, hogy nem kívánjuk a fizikai aktivitást, inkább a nyugalmat, lelassulást. Sok nőnél fájdalom is jelentkezik, amely ugyan viselhető, de hatással van a közérzetre. Sokan másra sem vágynak, mint egy meleg zuhanyra, pihenésre.
A menstruáció általában 5-7 napig tart, ezt követi az úgynevezett follikuláris szakasz, amely nagyjából egy hétig tart. Ebben a szakaszban visszaáll az aktivitási szint, és megindul a tüszőstimuláló hormon termelődése, valamint emelkedik az ösztrogén és tesztoszteron hormonok szintje is. Ebben a fázisban a testünk az ovulációra készül: megvastagszik a méhnyálkahártya, a méhnyak több nyákot termel. A ciklus harmadik szakasza maga az ovuláció, nagyjából a 13-15. napon. Ekkor történik meg a tüszőrepedés, emelkedik az ösztrogén, a tesztoszteron és a luteinizáló hormon (LH) szintje is, utóbbi a sárgatest érését segíti elő. Amikor a tüsző megreped, a petesejt a petevezetékbe jut, és elindul a méh felé. A kiszabaduló petesejt 12-24 óráig vár a megtermékenyítésre. Ebben a szakaszban, talán nem is meglepő, a libidó a csúcson jár, és úgy általában is meglehetősen magabiztosak és optimisták vagyunk. Nem csoda, hiszen épp arra „játszik” a szervezetünk, hogy kisbabánk legyen.
A negyedik ciklus következik: az úgynevezett luteális szakasz. A progeszteron hormon termelődése kezdődik meg, a többi hormon szintje csökken. A méhnyak kemény lesz, és lejjebb húzódik a hüvelyben. A nyák sűrű, fehéres lesz. A progeszteron hormon hatására a testünk alaphőmérséklete megemelkedik, és ebben a magasabb tartományban marad a következő menstruációig. A progeszteron hormonnak van egy álmosító, nyugtató hatása is, ezért fáradékonyabbak lehetünk, befelé fordulunk, sok nőnél tipikus ebben a szakaszban a megszállott rendrakás, takarítási vágy. Ennek a szakasznak a vége felé a premenstruációs szindróma (PMS) tünetei – puffadás, kívánósság, hangulatingadozás, hasfájás, fáradtság, szorongás – is megjelenhetnek.
Ha figyelünk, tudatosabb lehet a családtervezés is
Láthattuk, hogy a termékeny napok száma korlátozott, nagyjából öt-hat nap, ami egyénileg eltérő. Ha babát szeretnénk (vagy ha nem), akkor érdemes tisztában lennünk a ciklusunk működésével és a testünk jelzéseivel, ez a ciklusszinkron életmód lényege. Két (fizikai) termékenységi jelet érdemes figyelni: a testhőt és a méhnyaknyák változását. Ebből a két jelből meg tudjuk állapítani a termékenységi ablakunkat, vagyis azokat a napokat, amikor termékenyek vagyunk.
A testhőmérsékletünket érdemes egy digitális hőmérővel mindennap azonos időpontban, leginkább a reggeli ébredés után megmérni a szájban, a nyelv alatt. A testhőmérséklet megemelkedése igazolhatja, hogy megtörtént az ovuláció, tehát utólagos tájékoztatást ad (esetleg még azon a napon termékenyek lehetünk). A testhőmérséklet-figyelés inkább abban jelent segítséget, hogy igazoljuk, volt peteérésünk. A méhnyaknyákot naponta akár többször figyelhetjük, egyszerűen akkor, amikor egyébként is mosdóba mennénk: a fehérneműn vagy a vécépapíron látható nyákot vizsgáljuk meg. Közvetlenül az ovuláció előtt az ösztrogén emelkedése miatt fokozódik a nyáktermelés, ami nyúlóssá válik, tiszta és síkos lesz a hüvelyváladék. Ez a termékeny időszakot jelzi.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Tippek a cikluszavar helyreállítására
Ha nyomon követjük a ciklusunk fizikai és érzelmi változásait, akkor arra is felfigyelhetünk, ha felborul a ciklusunk. Ennek sok egészen banális oka is lehet, például stressz vagy kialvatlanság. Ilyen esetekben a cikluszavart életmódbeli változtatásokkal hozhatjuk helyre:
- megfelelő alvással,
- stresszkezeléssel (például autogén tréning, meditáció),
- egészséges, a ciklusunkat támogató táplálkozással,
- ciklusszinkron mozgással,
- gyógynövényekkel, amilyen például a palástfű, orvosi zsálya, aranyvessző vagy a barátcserje.
