A papillomavírusokat a 20. század elején fedezték fel, amikor bebizonyították, hogy a szemölcsök átterjedhetnek egyik emberről a másikra egy mikrobiológiai szűrőkön áthatoló, fertőző ágens által. Az emberi, vagyis a humán papillomavírus a leggyakoribb a leginkább szexuális úton terjedő kórokozók között, amely évente az összes daganatos megbetegedés nagyjából hat százalékáért felelős. A HPV-nek legalább 200 altípusa létezik, amelyeket számokkal jelölünk attól függően, mikor azonosították az adott típust. Mindegyikre jellemző, hogy a hámszövettel borított szerveket támadják meg. A vírus belső része tartalmazza azt az örökítőanyagot, amely a fertőzést okozza.
Milyen betegségeket okozhat a HPV?
A bőrt és a nyálkahártyákat megtámadó vírussal az emberek túlnyomó többsége – tízből nyolcan – megfertőződik élete során. Az esetek zömében a szervezet magától leküzdi a betegséget, ha azonban ez nem sikerül, akkor a HPV típusától függően szemölcsök vagy rosszindulatú daganatok alakulhatnak ki. A HPV-fertőzés tünettana változatos, amelyet a fertőzést okozó vírus típusa és a fertőzés kialakulásának helye határoz meg.
Az alacsony kockázatú HPV 6-os és 11-es típusai felelősek a nem rákos elváltozású szemölcsökért, amelyek a külső nemi szerveken, a talpon vagy a tenyéren jelentkezhetnek. Ezek a szemölcsök ugyan nem halálosak, de makacsul ellenállhatnak a gyógymódoknak, valamint nemcsak kellemetlenek, hanem begyulladva komoly fájdalmat is okozhatnak. Jellemzője továbbá a HPV okozta szemölcsös megbetegedéseknek, hogy gyakran kiújulnak, visszatérnek. A magas kockázatú HPV-típusok rákos elváltozásokat okozhatnak a nemi szerveken, a végbélnyíláson, a méhnyakon, valamint a fej-nyaki régióban. A humán papillomavírus 16-os és 18-as típusa felelős a méhnyakrák és a méhnyakrákot megelőző állapot, az úgynevezett cervikális intraepiteliális neoplázia (CIN) hetven százalékáért.
Míg az alacsony kockázatú típusok által okozott szemölcsök tünetei a fertőzés után gyorsan megjelennek, addig a daganatos elváltozások kialakulása hosszú ideig tünetmentes, és akár évtizedekig is lappanghatnak észrevétlenül a szervezetben. A tünetmentes hordozók így akaratlanul is továbbadhatják a fertőzést.
Bár az emberek többsége élete során legalább egyszer megfertőződik a HPV-vel, nem lehet megjósolni, hogy melyik típussal, és azt sem, hogy a szervezet képes lesz-e leküzdeni az infekciót. A fertőzés után nem alakul ki védettség, így akár ugyanazt a HPV-típust is többször el lehet kapni. Mivel a HPV jelenlegi tudásunk szerint nem gyógyítható, így kiemelt fontossága van a megelőzésnek.
A HPV terjedésének útvonala
A HPV az esetek többségében szexuális úton – hüvelyi, anális vagy orális – terjed. A humán papillomavírus terjedhet az intim területek bőrfelületeinek érintkezésekor, valamint szexuális segédeszközök használatával is, így nemi aktus sem feltétlenül szükséges a fertőződéshez. A HPV terjedését csökkenti ugyan az óvszerhasználat, de százszázalékos védelmet nem nyújt, mert a bőr azon felületein is jelen lehet a vírus, amelyet az óvszer nem fed. Születés során az újszülöttek is elkaphatják a HPV-t az édesanyjuktól: a fertőzés a szülőcsatornán áthaladva a baba légútjaiba kerülhet, és ott légúti papillomatosist okozhat. Ennek tünetei általában 2-3 éves kor körül jelennek meg rekedtségben, nehézlégzésben.
Melyek a HPV-fertőzés kockázati tényezői?
Növeli a HPV-fertőzés kockázatát a korán elkezdett nemi élet, a gyakori partnerváltás, legyengült immunrendszer, a dohányzás. Sokat tehetünk a megelőzés érdekében monogám párkapcsolattal, óvszerhasználattal, szűrővizsgálattal, valamint védőoltással, amely a leggyakoribb HPV-típusok és az általuk okozott megbetegedések többségével szemben hatékony védelmet nyújtanak.
Legjobban: