Még 30 éves sem voltam, amikor már rég megtanultam a tévéreklámokból, hogy az akadozó vizelet és a gyakori vizelési inger a férfiaknál a leggyakrabban a jóindulatú prosztatamegnagyobbodás (BPH) számlájára írható, amely a kor előrehaladtával egyre nagyobb eséllyel alakul ki. Amikor aztán 49 évesen nálam is megjelentek az árulkodó tünetek, még büszke is voltam arra, hogy mennyi időt és pénzt spórolok a tájékozottságommal, hiszen nem kell orvostól orvosig járnom, hogy kiderüljön, mi a bajom: öregszem, és bizony már a prosztatám sem a régi. Csak később vált világossá, hogy a nevén és a legalapvetőbb tünetén kívül mennyire nem tudok semmit erről a betegségről.
Jóval több egy egyszerű vizelési problémánál
Eleinte csak annyit vettem észre magamon, hogy éjszakánként egyre többször kell felébrednem pisilni. Napközben nehezebben tudtam megszabadulni a vizelettől, mivel a vizeletsugár a megszokottnál gyengébb volt. Később a vizelés után gyakran éreztem úgy, mintha nem ürült volna ki teljesen a húgyhólyagom, ráadásul néha feltűnt, hogy nedves az alsónadrágom, tehát vizeletcsepegés vagy -csorgás is előfordult időnként. Mindezek miatt folyamatosan nőtt bennem a szorongás, közben egyre gyakrabban jártam vécére, még éjjel is.
A tünetek persze nem értek váratlanul. Arra azonban egyetlen tévéreklám sem tudott felkészíteni, hogy ezek a problémák nemcsak az én életminőségemre hatnak ki jelentősen, hanem a mellettem alvó feleségemére is. Mivel az éjszakai kijárkálásaimmal rendszeresen felébresztettem, reggel mindketten kialvatlanul és ingerlékenyen ébredtünk, így nagyon könnyen előfordult, hogy veszekedéssel indítottuk a napot. Pedig megpróbáltam a lehető leghalkabban kisurranni éjjel, sőt még azt is teszteltem, meddig tudom visszatartani a vizeletemet a sürgető inger ellenére (nem sokáig, és könnyen „baleset” lehet a vége, így ezt inkább ne csinálja utánam senki!). Végül azt láttam egyedüli járható útnak, ha külön alszunk, így én a nappaliban lévő kanapéra költöztem éjjelente.
Egyedül nem megy
Néhány külön eltöltött éjszaka után az immár újra kipihent feleségem vacsora közben közölte: szeretne velem komolyan elbeszélgetni. Elmondta, hogy nagyon aggódik értem, és hogy öregedés ide vagy oda, szerinte nem normális, hogy mostanában ennyire a vizelés körül forog az életem, és nem kellene beletörődnöm. Mint kiderült, utána is nézett, hogy a tüneteim mire utalhatnak, és mi mindent kockáztatok, ha továbbra is homokba dugom a fejemet.
Prosztatamegnagyobbodás esetén jóindulatú szövetszaporulat alakul ki a prosztata mirigyállományában, mégpedig az idősödéssel járó hormonális változások, a tesztoszteronszint csökkenése és a metabolikus változások miatt. Jellemzően 45 éves kor után lép fel, és az 50-es férfiaknak már csaknem a felét érinti. A probléma gyakorisága ráadásul a kor előrehaladtával rohamosan emelkedik. Ennek ellenére a panaszokkal küzdőknek csak igen elenyésző része – nagyjából 10 százaléka – fordul időben orvoshoz. A szakember felkeresése azonban nemcsak azért lenne fontos, mert az időben elkezdett kezeléssel elkerülhetők a komolyabb szövődmények és a műtét, hanem azért is, mert a panaszok mögött akár prosztatarák is állhat – tájékoztatott a feleségem.
A mai napig nem tudok elég hálás lenni neki azért, hogy azon az estén végre előhozakodott a témával. Ő mindig is sokkal jobban kommunikálta a problémáit, mint én, így nagyon sokat segített abban, hogy beismerjem magamnak, hogy ez így tényleg nem mehet tovább.
Nem érdemes túl sokáig várni
Elmentem tehát orvoshoz, és amíg arra vártam, hogy behívjanak a rendelőbe, olvasgattam a váróban a prosztatamegnagyobbodás fázisairól. Az első fázis tüneteit én kivétel nélkül produkáltam:
- nehézkesen induló vizelés,
- gyengülő vizeletsugár,
- gyakori vizelés, éjszaka is,
- megnyúlt vizelési idő,
- vizelet-visszamaradás érzése.
A második fázisnál már hirtelen fellépő inger, a vizeletsugár megszakadása, fájdalmas vizelés, vizelettartási képtelenség és utócsepegés is előfordul. Ilyenkor már fennáll a hólyaghurut, valamint a prosztata-, a here- és a vesemedencegyulladás veszélye is. De okozhat kellemetlenségeket a magömlés is, az ondóban akár vér is megjelenhet.
A harmadik fázis a legkeményebb, hiszen itt már vizelési képtelenségről van szó. A folyamatos erőlködéstől először megvastagodik a húgyhólyag fala, majd később elvékonyodik és kitágul. Mivel a húgyhólyag izmai elvékonyodnak, jelentős károk alakulnak ki a hólyag működésében, a vizeletnyomás miatt pedig veseműködési zavarok is felléphetnek. Nagyon örülök, hogy nem vártam eddig, és ez bizony a csodálatos feleségemnek köszönhető.
A diagnózistól a javulásig
Az orvosom alaposan, részletekbe menőkig kikérdezett a vizelési panaszaimról, majd a végbélen keresztül, egy tapintásos vizsgálattal felmérte a prosztatám állapotát. Elrendelt továbbá egy laborvizsgálatot – hogy ellenőrizze a vesefunkcióimat, illetve a prosztataspecifikus antigén (PSA) szintjét –, valamint egy ultrahangvizsgálatot is.
Miután a szakember megbizonyosodott róla, hogy nem prosztatarákkal vagy más rendellenességgel, hanem jóindulatú prosztatamegnagyobbodással (BPH) állok szemben, azt is megállapította, hogy még nincs annyira előrehaladott állapotban a betegségem, hogy az műtétet vagy például művesekezelést igényeljen. Figyelmeztetett azonban, hogy ha tovább vártam volna, akkor súlyosbodó tünetekkel, rendszeresen visszatérő gyulladásokkal, húgyhólyagkővel vagy akár komoly vesekárosodással is küzdhetnék.
Legjobban: