Ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk: idejében jött ez a hőségriadó. Innen ugyanis már nem ezt vagy azt az oldalt lehet szidni, hanem ezt a párás, tetű meleget. Nagy feloldozás ez, akárhonnan is nézzük. Persze most is akad olyan, aki kétmondatos átkötéssel bármikor eljut a kánikulától a vizitdíjig vagy a megszorításokig, de ez már olyan, mint döglött lovon a nyereg: nem jó semmire. Szomjat nem olt, indulatot is csak félig vezet le. Ilyenkor mást illik anyázni. A globalizációt, a természetet vagy épp az üvegházhatást.
Vagyis: az embert. Merthogy ő tehet mindenről. Az ember, bár lehet, hogy nem így tanítják, de valahogy mindig a másiknál kezdődik. Más dobja el a csikket, köp a járdára, másnak kell mindenáron légkondi, és másnak pöfög az autója kénköves füstöt. Az ember, ha ráadásul magyar, akkor érzi magát biztonságban, ha van valaki a közelben, akire rámutathat. Ha ez a valaki vagy valami eltűnik, azt nevezzük erkölcsi válságnak. Ha felbukkan, akkor jobbik esetben máris vonulhatunk az utcára. Persze jó lenne egyszer elfogni az embert, és jól az arcába tolni a nyomorúságunkat, hogy itten már a csecsemőre is annyi adósság jut, hogy ki se tudja mondani. Pedig ettől még eltelne valahogy a nap. Csakhogy itt a néplélek úgy lett beállítva, hogy ha egy nap valaki nem bosszankodik látványosan, nem anyáz és nem füttyög ellenőrre, eladóra, mozigépészre, akkor az a nap hiába telt el. Bele se tegyék a naptárba.
A meleg ráadásul hálás téma. Nem sértődik meg, nem tiltakozik, nem küldi ki maga helyett a szóvivőjét. Elviseli, ha ő tehet az elhúzódó metróépítésről, a gyorshajtásról vagy némelyek tenyérbe mászó modoráról. Ha lenne valakinek egy kis politikai érzéke, akkor most egyből népszavazást kezdeményezne. Egyetért-e ön azzal, hogy következő tárgyévben egyetlen napon se érje el az átlaghőmérséklet a huszonöt fokot? És akkor megint jönne a pingpong a választási bizottság és az alkotmányjogászok között, hogy jogilag mégis ki van előrébb: a kormány, a nép vagy maga a Jóisten. S amíg ezt szépen szétszálazzák, már el is készülnének a kérdőívek, majd elsöprő többséggel diadalt ülne az ügy. Kétség sem merülne fel senkiben. S aztán, ha mégis kánikula lenne jövőre, akkor már nyugodt szívvel követelhetnék Aigner Szilárd fejét. Lenne végre értelme valaminek.
Mert így nehéz. A meleget nehéz leváltani, és ki tudja, a januári zimankóban tán még hiányozna is. Nehéz az ilyesmit egyből eldönteni. Pláne, ha még nem is értünk hozzá. De hát ki ne értene a meleghez, focihoz, politikához? Tizenötmillió megfellebbezhetetlen szakértőt igazgatni legalább olyan kilátástalan feladat, mint jövőre legyőzni Máltát hazai pályán.
Pedig talán van kiút. Néha még a meleget - igaz, több módosító indítvánnyal - is el lehet fogadni. Hiszen ahogy Armani mondja: mindenhez hozzá lehet öltözni. Csak tudni kell néven nevezni a dolgokat. Anyám egyszer azt tanácsolta, hogy mielőtt a pokolba kívánom az ismerősömet, mondjam ki a nevét. Hangosan. Úgy már kicsit nehezebb lesz.
Ha pedig ez sem segít, akkor még mindig ott van Micimackó. Nyáron nyaralok, télen telelek.
Ez is érdekelhet
Azt hiszem, ennél tömörebben még senki sem tudta megfogalmazni a hosszú élet titkát.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Legjobban: