Az úgynevezett szegmentált, vagy más néven szakaszos alvás nem újkeletű ötlet. Roger Ekirch történész szerint az iparosodás és a világítás előtti időkben normális volt, hogy az éjszaka közepén néhány órára felkeltek az emberek. Napjuk ezen részét imádkozással, dohányzással, szexszel vagy akár a szomszédok meglátogatásával töltötték. Aztán visszafeküdtek, és reggelig aludtak.
Kinek jó a szakaszos alvás?
Lehet, hogy eredendően erre a két periódusban való alvásra vagyunk programozva, hiszen amíg nem lehetett este felkapcsolni a villanyt, más ritmusban éltünk. Mikor sötétedett, az emberek nyugovóra tértek, majd az éjszaka során több alkalommal is felkeltek. Néhányan ma is ezt a megosztott menetrendet követik, és az éjszaka közepén ébren töltött időszakot kreatív feladatokra szánják: gondolkodnak, meditálnak, olvasnak vagy dolgoznak.
„Bizonyos emberek számára ideális lehet ez az életmód és produktívabbak lehetnek általa. Nehéz azonban így élni, ha emellett családjuk van, vagy munkahelyük, ahova a megszokott napirend szerint kell bejárniuk” – mondta Mary Carskadon, a Brown Egyetem alváskutatója a WebMD egészségportálnak.
Arról azonban megoszlanak a vélemények, hogy ez az életmód biztonságos-e. Mivel nem sok kutatás született arról, hogy a szakaszos alvás milyen hatással lehet az egészségre, a legjobb, ha elkerüljük, hacsak nincs okunk arra, hogy így aludjunk – tanácsolja Dr. Clete Kushida, a Stanford Sleep Medicine Center orvosi igazgatója. „Nagyon sok ismeretlen van. Kérdéses, hogy biztonságos-e hosszú távon. Nem világos az sem, hogyan változik a hatása egyénenként, illetve mekkora szerepet játszik az életkor, az egészségi állapot vagy a már meglévő alvászavar” – utalt néhány kézenfekvő, de egyelőre megválaszolatlan kérdésre Kushida.
Carskadon ugyanakkor hangsúlyozta, nem tud olyan bizonyítékról, amely szerint a két szakaszra bontott éjszakai pihenés egészségi problémákat okozna, így nem baj, ha valaki ilyen módon így alszik. „Nem hiszem, hogy aggódnunk kellene, ha egyébként egészségesnek, boldognak és teljes értékűnek érezzük magunkat” – jegyzete meg a kutató.
Egy dolgot mindenképpen szem előtt kell tartani, ha kipróbáljuk a szegmentált alvást. A mesterséges fény az éjszaka közepén hatással lehet a cirkadián ritmusunkra, vagyis a belső óránkra, amely a szervezetben zajló folyamatokat irányítja. Tehát csak halvány fényt használjunk éjszaka, és ha tehetjük, maradjunk távol a kék tónusú fénytől (amilyeneket például a LED-izzók bocsátanak ki), mivel ez van a legnagyobb hatással a cirkadián ritmusra.
Óvatosan az alvásmegvonással
Veszélyes lehet ugyanakkor, ha az alvásidőnket önhatalmúlag lefaragjuk. A felnőtteknek ugyanis naponta legalább 7 óra alvásra van szükségük. Kushida szerinte komoly következményekkel járhat, ha ezt az időt lecsökkentjük. Az alváshiány ugyanis a következő hatásokkal járhat:
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
- megváltoztathatja az anyagcserét,
- olyan hormonok szintjét emelheti meg, amelyek evésre ösztönöznek, és hízáshoz vezetnek,
- befolyásolhatja a tanulást és a memóriát,
- növelheti a balesetek kockázatát.
Ha valaki mégis alternatív alvási rendet szeretnénk kipróbálni, figyeljünk a testünk minden jelzésére. Ha nem akarjuk magunkat és másokat is veszélynek kitenni – mert keveset alszunk, de megpróbálunk ébren maradni –, akkor feküdjünk le, mikor a testünk szükségét érzi a pihenésnek – mondta Carskadon.
A test a következőkkel figyelmeztet arra, hogy több alvásra van igénye:
- nehezen koncentrálunk,
- gyorsan türelmetlenné válunk,
- olyan kockázatokat vállalunk, amelyeket egyébként nem,
- egész nap álmosak vagyunk,
- váratlan pillanatokban is elalszunk, ami veszélyes is lehet.
A mai társadalomban a nyolc órányi, egyvégtében történő alvás a domináns. Egyes kutatások szerint azonban bizonyos alvásproblémák arra vezethetők vissza, hogy a szervezetünk a kétfázisú alvást részesítené előnyben. Az éjszakai ébredés evolúciós történelmünk nagy részében a normális fiziológia része volt. Ehelyett manapság inkább a szorongás okának tekintik.
Ez is érdekelhet
Sok orvos még mindig azt feltételezi, hogy a hét-nyolc órás folyamatos alvásblokk helyessége megkérdőjelezhetetlen. Az embereket pedig e dogma tudatában szorongás fogja el, ha éjszaka felébrednek, mert féltik az egészségüket. Russell Foster, a cirkadián ritmust kutató oxfordi professzor ilyenkor egyszerűen azt tanácsolja nekik, hogy térjenek vissza a kétfázisú alvásmintához.
