Első kutatásában a seattle-i Washington Egyetem alváskutató központja több mint 1 700 felnőtt ikerpárt vizsgált. Azokban, akik normális mennyiséget aludtak (hét-kilenc órát éjjelente), a tünetekre gyakorolt genetikai befolyás 27 százalék volt, míg a napi öt órát alvókban ez az arány 53, a napi tíz órát alvókban pedig 49 százalék volt.
"Mind a rövid, mind a depressziós tünetekkel összefüggő géneket" - magyarázta a tanulmány szerzője, dr. Nathaniel Watson, ezért az optimális alvásmennyiség lehet az egyik módja annak, hogy fokozni lehessen a depresszió elleni kezelések hatékonyságát.
"Ezek az eredmények azért fontosak, mert azt mutatják, hogy az alváshiány a major depresszió előjele lehet a kamaszok esetében, és már a major depresszió és más hangulatzavarok egyéb tünetei előtt jelentkezhet" - számolt be a vizsgálat vezetője, Dr. Robert Roberts. "Éppen ezért az alvászavarokkal és az alvás mennyiségével kapcsolatos kérdéseket bele kell foglalni a kamaszok kórtörténetébe a kockázat megállapítása érdekében."
Dr. M. Safwan Badr, az Amerikai Alvásgyógyászati Akadémia elnöke így nyilatkozott az eredményekről: "Az egészséges alvás szükséges feltétel a testi, lelki és érzelmi jóléthez. Ez az új kutatás is megerősíti, hogy jó befektetés az egészségünk érdekében az alvás előtérbe helyezése."