"A többség életében igenis benne van az igény a gondoskodásra, alkotásra, abszolút nyitottak a gyerekekre, és ha mégsem vágynának rájuk, akkor is értékes minőség számukra valaminek az átadása, továbbadása. Nem véletlen, hogy több tanár is akadt a beszélgetőpartnereim között" - árulta el a szerző a HVG Extra Pszichológia magazinnak adott interjúban. Kifejtette, a gyermektelenek körében akadnak, akik tudatosan, és akadnak, akik nem tudatosan élnek gyermek nélkül. Nehéz ugyanakkor meghatározni, hogy e két csoport arányai hogyan viszonyulnak egymáshoz.
"...az önbevallást torzíthatja az utólagos önigazolás vagy a félelem a társadalmi nyomástól" - fogalmazott Tanács Eszter, hozzátéve, hogy míg Magyarországon és a posztszocialista országokban körülbelül 5 százalékos a tudatosan gyermektelenek aránya, addig a nyugati országokban ez a mutató jellemzően eléri vagy akár meg is haladja a 10 százalékot. Mint mondta, "idehaza olyan erős a társadalmi elvárás e téren, hogy a stigmatizációt elkerülendő sokan inkább azt mondják: egészségügyi problémák miatt nem lett gyerekük".
Kitért rá, az interjúk során "többen is elmondták, mennyire láthatatlannak érzik magukat olyan társaságban, ahol mindenki másnak gyereke van, és csak a velük kapcsolatos témák kerülnek elő". Sokan megemlítették azt is, hogy különböző élethelyzetekben tőlük várják, hogy alkalmazkodjanak, mivel a gyerekesek automatikusan azt gondolják, hogy a gyermektelenek biztosan könnyebben osztják be az idejüket. "Általános viselkedési tanácsot azonban azért nehéz adni, mert mint az interjúkból kiderült, van, aki azt fájlalja, hogy nem merik megkérdezni és tabutémaként kezelik ezt a kérdést, míg másokat még a legfinomabb érdeklődés is idegesít. Annyi talán kijelenthető, hogy erről a kérdésről mindenképpen fontos beszélni, és legalább jelezzük az érdeklődésünket, nyitottságunkat a gyermektelen felé, mert az biztosan nem jó, ha hagyjuk ezt a témát tabuvá válni" - szögezte le Tanács Eszter.
A szerző szerint a könyv egyebek mellett arra is rámutat, hogy "jobb, ha az ember megy a saját útján, és nem vállal gyereket külső kényszerből vagy bármilyen más okból, miközben igazából a háta közepére sem kívánja az egészet. Merthogy ezt nemcsak ő sínyli meg, hanem a gyereke is."