"A terápiás munkáim tapasztalatai alapján mondhatom, hogy amikor olyan kliensem volt, akinek a tünetei kapcsolódtak egy ilyen családi anyaghoz, akkor teljesen nyilvánvaló volt, hogy addig nem lesz jobban, amíg nem tárjuk fel a transzgenerációs történeteit" - szögezi le Dr. Koltai Mária, aki a hvg.hu -nak adott interjújában hozzátette: minden pszichoterápiás képzésnél alapkérdés az önismeret, az identitás tisztázása, amelyhez azonban tudni kell, mit kaptunk az ősöktől, a génektől.
Megértés, elhatárolódás - és megbocsátás?
Mint mondja, a "szégyen, a bűn, a függőség vagy az egyéb vétkek hordozóinak kiradírozása a családtörténetből általában sikertelen: mindez úgy működik, mint egy intrapszichés kripta. A lelkembe bele vannak zárva azok is, akiket nem is ismertem." Ha viszont szembenézünk a titkaikkal, a cselekedeteikkel, akkor ott a lehetőség, hogy kezdjünk is velük valamit, húzza alá a szakember. Úgy gondolja, ha megkeressük a saját utunkat, akkor szakíthatunk a felmenőink ránk való hatásával: érzelmi részvétellel, értő emberként reagálunk rájuk, de képesek vagyunk elhatárolódni is tőlük.
Azzal kapcsolatban, hogy a megértéssel letehetünk-e valamit az érintett iránt érzett haragunkból is, úgy vélekedik, ha felmenteni, megbocsátani nem is tudunk ilyen helyzetben, de az összefüggések megértésével előbb-utóbb van esély a megbékélésre. A szakember egy példát is említett: "Ha megismerem, hogy nagyapám árván maradt, nehéz sorsa lett, piások között dolgozott, és nem lehetett az, aki, megértem, hogy inni kezdett, és mivel ez szokás lett otthon is, megértem, hogy apám is rászokott. De nem kell, hogy én is ezt tegyem. Én már szabadon dönthetek a józanság mellett" - magyarázza Dr. Koltai Mária.
A családfa fontossága
Az interjú során szóba került, mi történik akkor, ha valaki úgy érkezik meg a terápiára , hogy nagyon keveset tud a családjáról, vagy éppen a fontos dolgokról kedveset, mert évtizedek óta a csönd uralkodik náluk. Dr. Koltai Mária szerint "muszáj utánanézni, amíg még vannak élő családtagok". "Én egyéni terápiát sem csináltam évtizedek óta anélkül, hogy egy családfát ne skicceltem volna fel, mert ha nem csináljuk meg, akkor legendárium lesz belőle. A legenda nem hazugság: ha valaki nagyon a fantáziájára hagyatkozik, kiszínezi, elviselhetővé teszi, koherenciát ad a töredezett családi sztoriknak. Az adatokat viszont feltétlenül szükséges megszerezni, amíg még vannak élő családtagok. Aztán jöhet a nyomozás. Ha nincs adat, ki kell menni a temetőbe: milyen születések, milyen halálok, közöttük milyen események történtek? Van, aki a levéltárban is utánanéz, és ha szerencsés, talál dokumentációt" - így a szakember.
Ez is érdekelhet
Járvány: osszuk meg egymással az érzelmeinket, félelmeinket
Dr. Koltai Mária a koronavírus-járványról is beszélt: úgy gondolja, az, hogy "másfél éven keresztül fenyegette valami az életünket, és korlátozni kellett azt a természetes igényünket, hogy kapcsolatokban létezünk, azt, hogy a szeretteink egyik héten még voltak, a következő héten pedig már nem, egyértelműen traumának nevezhetjük". Ezért javasolja azt, hogy osszuk meg egymással az ezzel kapcsolatos érzelmeket, félelmeket, és "akkor nem járunk úgy, mint a transzgenerációs atmoszférában, hogy sumákolunk, hazudunk, mellébeszélünk, és állandóan ott van ez a köd, ez a méreg a levegőben".
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
