Akár egy haláleset, akár szakítás miatt vagyunk egyedül az ünnepeket alatt, ilyenkor felerősödhet a hiány érzete. Nemcsak azért, mert mindenhol a szeretet és a család fontosságáról hallunk, hanem azért is, mert ezekben a napokban többször eszünkbe juthatnak azok az ünnepek, amelyeket együtt töltöttünk. A magányos napokat nehéz lehet túlélni, különösen az első néhány évben. Ehhez adunk néhány tippet.
Fogadjuk el az érzelmeinket és éljük is meg őket!
Senki nem várhatja el tőlünk, hogy jó képet vágjunk az ünnepekhez, ha nem érezzük valójában úgy. Ha úgy érezzük, sírnunk kell, sírjunk. Ha inkább kiabálnánk, tegyük azt. Ha úgy érezzük, hogy szétvet bennünket a harag, menjünk el egy bokszórára. Ha képesek vagyunk őszintén megélni az érzelmeinket, könnyebben megszabadulhatunk a bennünk felgyülemlett feszültségtől.
A barátaink, rokonaink sokszor nem is tudják, hogy mennyire magányosnak érezzük magunkat, de nagyon valószínű, hogy ha megosztjuk velük az érzéseinket és a félelmeinket, szívesen töltenek velünk egy kis időt. Azonban ehhez az kell, hogy képesek legyünk őszintén segítséget kérni.
Keressünk új barátokat!
Nem mi vagyunk az egyetlenek, akinek nehezen telnek az ünnepek. A környezetünkben is valószínűleg többen vannak, akik hasonló problémákkal néznek szembe, mint mi. Keressünk hasonló helyzetben lévő, hasonló gondolkodású embereket, például a helyi közösségi házban, segítő csoportban, edzőteremben vagy gyülekezetben. Törődjünk magunkkal!
Elfordulhat, hogy semmi kedvünk barátokkal vagy rokonokkal együtt lenni, helyette szívesebben maradunk otthon, egyedül. Azonban az egyedüllét nem jelenti azt, hogy ne kényeztethetnénk magunkat egy kicsit! Bánjunk úgy saját magunkkal, mint a legkedvesebb, legkülönlegesebb vendégünkkel. Vegyünk magunknak egy csokor virágot, terítsük meg szépen az asztalt, tegyük fel a kedvenc zenénket, vásároljunk magunknak valamilyen különleges ajándékot. Fordítsunk elég figyelmet és szeretetet a legfontosabb emberre az életünkben: saját magunkra.
Vállaljunk önkéntes munkát!
Érdeklődjünk körbe a környékünkön vagy nézzük meg az interneten , milyen lehetőségeink vannak az önkénteskedésre. Így nemcsak új embereket ismerhetünk meg és barátságos környezetben tölthetjük az ünnepet, de az is jó érzéssel tölthet el minket, hogy segítettünk másoknak.
Találjunk ki magunknak egy rituálét!
Alkossunk meg magunknak egy olyan rituálét, mely segít feldolgozni a múltat és erőt ad a jövőhöz. Írjunk egy levelet az elveszített szerettünknek, és ássuk el egy virág alá, vagy gyújtsunk egy-egy gyertyát a múltnak és a jövőnek.
Töltsünk több időt a szabadban!
Menjünk el sétálni , kirándulni, és élvezzük ki a természetben töltött időt. A mozgásnak és a napfénynek is nagyon jó hatása lehet a hangulatunkra, így csökkenthetjük a téli depresszió tüneteit is. Legyünk engedékenyek magunkkal!
Sokszor úgy érezhetjük, hogy ha boldogok vagyunk és élvezzük az életet, azzal „hűtlenek” leszünk az elveszített szerettünkhöz, esetleg egyenesen meggyalázzuk az emlékét. Ha megengedjük magunknak a boldogságot, és képesek leszünk élvezni az életet, nagy lépést tehetünk a boldogabb jövő felé.
Legjobban: