Magyarországon 1980 volt az utolsó olyan év, amikor több gyermek született, mint amennyi ember meghalt. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint már ekkor is csupán 3318 fővel nőtt a lélekszám, a mérleget pedig azóta sem sikerült a pozitív oldalra billenteni. Tízmillió alá először 2011-ben zuhant a népesség, a fogyás pedig a családvállalást ösztönző intézkedések ellenére is tovább gyorsul. Ez a tendencia - változó mértékben - a fejlett országok legtöbbjét érinti, ráadásul a következő években a nemzőképtelenség is egyre nagyobb problémát okoz majd világszerte. Ennek okairól, illetve a hazai népesedéspolitikai legnagyobb kihívásairól esett szó a Nézőpont Intézet konferenciáján, ahol orvosok és egészségpolitikai szakemberek is felszólaltak.
Egyre kevesebb nőnek kell egyre több gyereket szülnie
A magyar kormány 2030-ra a 2,1-es termékenységi arányszámot tűzte ki célul, ami egy rendkívül ambiciózus vállalás, tekintve hogy a fejlett országok legtöbbjének nem sikerül ezt teljesítenie - mondta el a konferencián Dr. Drexler Donát, a Nézőpont Intézet egészségpolitikai tanácsadója. Ez az arányszám (vagyis hogy egy párnak legalább két gyermeke szülessen) kellene ugyanis ahhoz, hogy a népességszám legalább stagnáljon. Ebben egyébként látványos növekedés indult meg az utóbbi néhány évben: míg 2011-ben egy szülőképes korú (15-49 éves) nőre 1,23 gyermek jutott, addig 2018-ban már 1,49-re nőtt ez az arány.
Viszont a népességszám még akkor is csökkenni fog, ha az áhított 2,1-es arányszámot sikerül valahogy elérni. Ezekben az években ugyanis a demográfiai aranykornak számított 50-es években született korosztály gyermekei (az úgynevezett "Ratkó-unokák") is kilépnek a termékeny korból , vagyis egyre kevesebb nőnek kellene egyre több gyermeket világra hozni ahhoz, hogy a népességszám ne csökkenjen tovább - magyarázta Dr. Drexler Donát. A Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) adatai alapján a 2,1-es arányszám megvalósulása mellett is nagyjából 8,63 millióra csökkenne a népességszám 2065-re. A rendszerváltáskor mért, tízmilliót meghaladó népességszám így semmiképpen sem lehet racionális célkitűzés.
A jelenlegi születésszám mellett nagyjából 30-40 ezerrel csökken a lakosság minden évben. A magyar demográfiai korfán az 1975-ös év a legszélesebb, vagyis a legnagyobb arányban ebben az évben születettek élnek jelenleg az országban. Ez a korosztály most töltötte be a 44. életévét, vagyis az utódnemzésben már komoly szerepük nem lesz.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Túl későn jön az első gyermek
A népességszám csökkenése mögött álló egyik legjelentősebb ok a kései gyerekvállalás. Nehezen tud ugyanis egy pár kettő vagy három gyerekben gondolkodni úgy, ha már az első is a biológiailag alkalmas időszak végén jön világra. A KSH adatai szerint 1990-ben az első gyermeket átlagosan 23 évesen vállalták a magyarok, addig 2009-ben ez 28 éves korra, 2018-ban pedig már 30 éves korra tolódott ki. "Az ideális az lenne, ha a párok a 25-35 év között terveznék a gyermekvállalást, hiszen a koraszülés és a csecsemőhalálozás minimálértéke is erre az időszakra esik. Az előrehaladott életkor miatt egyre gyakrabban fordul elő például petefészek-kimerülés, endometriózis , szexuális úton terjedő betegségek, illetve olyan, rosszindulatú betegségek, amelyek sebészi és kemoterápiás kezelést igényelnek" - mondta el a konferencián Dr. Sipos Miklós, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Asszisztált Reprodukciós Centrumának igazgatója.
A negyven feletti gyermekvállalásnak már komoly veszélyei vannak, 44 éves kor felett például négy megfogant terhességből három vetéléssel végződik. Ebben a korban már elsősorban a lombikprogramnak köszönhetően szülhetnek a nők, de a legmodernebb kezelések mellett is csupán a beültetések 3 százaléka végződik terhességgel, és csupán egy százalék az élveszületések aránya.
A meddőség kapcsán legtöbbször a női oldalt szokás vizsgálni, holott a sikertelenségek mögött ugyanolyan arányban állhatnak férfiproblémák is. Az elmúlt negyven évben világszerte felére csökkent a spermium koncentrációja, a teljes spermiumszám pedig hatvan százalékkal csökkent. Tehát a férfiaknál is drámaian csökken a nemzőképesség, negyvenéves kortól pedig az ő biológiai órájuk is felgyorsul - magyarázta az igazgató.
A meddőségi problémák emelkedésével együtt az orvostudomány is rohamtempóban fejlődik. Ezen azonban nem segít, hogy a meddőség még mindig egy szégyenérzetet kiváltó tabutéma, mellyel - főleg a férfiak - nem szívesen fordulnak orvoshoz. Ráadásul a teljes körű kivizsgálás költségének jelentős részét még mindig a pácienseknek kell állni, ezek többsége jellemzően magánrendelőkben történik - mondta el Dr. Sipos Miklós. Hozzátette azonban: az embrióbeültetéses kezelések finanszírozása világviszonylatban vizsgálva is nagyvonalú nálunk, hiszen Magyarországon öt embrióbeültetéssel végződő kezelés ingyenes az első, négy pedig a második gyermekükre vágyóknak.
Tény, hogy a termékenységi arányszám a 2010-es években jelentősen emelkedett, bár az utóbbi két évben kissé ez is megtorpant. A társadalom legszélesebb rétege azonban már kifutott a termékeny időszakából, az utánuk érkező, jóval alacsonyabb lélekszámú generáció pedig egyre későbbi életszakaszában tud csak gyermeket vállalni. Emiatt pedig az egyre fejlettebb biotechnika ellenére is csökken a meddőségi kezelések sikeressége - hangsúlyozta Dr. Sipos Miklós. Biztos megoldás erre a problémára egyelőre nem ismert, a betegedukáció, a reproduktív egészség fontosságának ismertetése és a szűrővizsgálatokon való részvétel növelése azonban minden eddiginél fontosabb lehet az igazgató szerint.
