A szakértők szerint ez az inger akkor is jelentkezik, ha az illető felnőttnek nincs gyereke és nem is ismeri a csecsemőt.
"A kutatásban részt vett felnőttek közül soknak nem volt gyermeke, de a kisbabák fényképe mégis olyan reakciót váltott ki az agyukban, ami arra ösztönözte őket, hogy karjukba vegyék és megóvják a csecsemőt" - mondta el Marc Bornstein, az Eunice Kennedy Shriver National Institute of Child Health munkatársa. "Ez egy rendkívül mélyen gyökerező, ösztönös reakció."
Az Egyesült Államokban, Németországban, Olaszországban és Japánban végzett kísérletek során a tudósok mágneses rezonancia vizsgálattal figyelték meg annak a hét férfinak és kilenc nőnek az agyát, akiknek kisbabákról , kiskutyákról, kölyökmacskákról és felnőtt állatokról készült képeket kellett nézegetniük.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A csecsemőkről készült képek minden esetben nagyobb reakciót váltottak ki a beszéd- és mozgás megtervezésében fontos szerepet játszó premotoros kéregben és kiegészítő motoros régióban, az arcok felismerésére specializálódott fusiform tekervényben, valamint az empátiáért és jutalomérzetért felelős insulában és cinguláris kéregben. Hasonló agyi reakciókat lehet megfigyelni a szülőknél is, amikor saját gyereküket nézik. A gyerekek védelmét és ellátását sürgető agyi impulzus azonban nem minden felnőttben van jelen és a szakértők szerint sokszor ez állhat a gyermekbántalmazások hátterében.
"Rendkívül fontos lenne megvizsgálni, mi játszódik le azoknak az embereknek az agyában, akikben nincs jelen ez az ösztönös agyi reakció" - tette hozzá Bornstein. "További kutatások segíthetnének megérteni a szülői ösztönök eredetét és azt, hogy egyesekből miért hiányoznak ezek az ösztönök."
A kutatás részletes leírása a NeuroImage című szaklapban olvasható.
Ez is érdekelhet
