„Ártalmatlan, átmeneti eszköznek tűnhet a háztartásban fellépő stressz csökkentésére, hogy egy mobileszköz segítségével igyekezzünk lenyugtatni egy fiatal gyermeket. Hosszú távú következményei is lehetnek azonban, ha ez egy rendszeresen alkalmazott nyugtató stratégiává válik. Különösen a korai gyermekkorban fordulhat elő, hogy ezek az eszközök elveszik a lehetőséget a független és alternatív érzelemszabályozó módszerek kifejlődése elől” – mutatott rá Jenny Radesky kétgyermekes édesanya, a Michigani Egyetem C.S. Mott gyermekkórháza fejlesztésre és viselkedészavarok terápiájára szakosodott gyerekorvosa. Mint az az egyetem közleményében olvasható, Radesky és munkatársai a közelmúltban a JAMA Pediatrics című folyóiratban jelentettek meg egy tanulmányt a gyerekek megnyugtatására használt okoseszközök érzelemszabályozásra kifejtett hatásairól.
A kutatócsoport összesen 422 gyermeket vizsgált a 3-5 éves korcsoportból 2018 augusztusa és 2020 januárja között. Egy-egy hat hónapos intervallumban részletesen megfigyelték, hogy a szülők, gondviselők milyen gyakran folyamodtak okostelefonok, tabletek alkalmazásához, ha szerették volna egy időre nyugalomra bírni gyermeküket, és hogy ezzel kapcsolatban milyen tüneteket mutattak a kicsik, amelyek túlérzékenységre, érzelemszabályozási zavarokra utalhattak. Ez utóbbira olyan jelenségek hívhatják fel a figyelmet, mint például a levertség és izgatottság közötti gyakori és gyors váltások, a hirtelen hangulatváltások, illetve a fokozott impulzivitás, meggondolatlanság.
Az így kapott eredmények alapján különösen a kisfiúk és olyan gyermekek körében lehetett jelentős következményeket kötni a megnyugtatást célzó eszközhasználathoz, akik már eleve hiperaktivitással, impulzív zavarral küzdöttek, illetve temperamentumosabbak, ennél fogva hajlamosak intenzíven reagálni olyan érzelmekre, mint a harag, a frusztráció és a szomorúság. Radesky ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy az óvodáskor egyébként is éppen az a fejlődési szakasz a gyerekek életében, amikor gyakrabban mutathatnak olyan problémás viselkedésformákat, mint a dührohamok, a dac és egyéb heves érzelmek. Így aztán a szülőkben is nagyobb lehet a késztetés, hogy a könnyebb utat választva elektronikus eszközökkel kössék le gyermekük figyelmét.
„A gondviselő azonnal megkönnyebbülhet az eszközhasználat nyomán, amennyiben az gyorsan és hatékonyan csillapítja a gyermek problémás viselkedését. Ez jutalomérzetet generál mind a szülőben, mind a gyermekben, arra motiválva őket, hogy fenntartsák ezt a körforgást. Ahogy pedig a gyerekek is egyre többször követelik a médiaeszközöket, úgy válik mindennapos szokássá ezen eszközök használata a nehezen kezelhető viselkedés menedzselésére. Csakhogy minél többet használják a gyerekek ezeket az eszközöket, annál kevesebb lehetőségük nyílik arra, hogy egyéb megküzdési stratégiákat sajátítsanak el gyakorlással” – foglalta össze Radesky. Hozzátette, teljesen életszerű, hogy alkalmanként ilyen módon igyekeznek a szülők elterelni csemetéik figyelmét. Fontos azonban, hogy ne ez legyen az elsődleges és rendszeresen alkalmazott módszer a gyerekek megnyugtatására.
A szakember szerint akad néhány egyéb megközelítés, amelyek jobb alternatívát kínálnak a szülők számára. Mutatjuk, melyek ezek.
Szenzoros módszerek
Minden kisgyermek más és más, és így az is nagyon egyedi, hogy milyen érzékszervi ingerek segíthetnek számukra lenyugodni. Van, akinél a hintázás válik be, más gyerekeknél az ölelés, a trambulinozás, a gyurmázás, esetleg a zenehallgatás vagy egy hógömb nézegetése jelenti a legjobb segítséget. Ha azt látjuk gyermekünkön, hogy kezdi nehezen kezelni az indulatait, igyekezzünk átirányítani az energiáit valamilyen testmozgás vagy egyéb érzékszervi ingerek felé.
Nevezzük nevén a problémát
Szülőként sokat segíthetünk gyermekünknek érzelmei megértésében azáltal, ha szóban is jól érthetően megfogalmazzuk számára, pontosan milyen érzelmeket él át, illetve mi lenne a teendője azokkal. Ilyen módon felcímkézve könnyebben tudja a különböző érzelmi állapotokat az önkifejezéshez használt nyelvezetéhez kapcsolni, egyszersmind azt is éreztetni tudjuk így vele, hogy megértjük, mit érez. Minél nyugodtabb marad eközben a szülő, annál inkább azt fogja sugározni gyermeke felé, hogy az érzelmek kifejezhetők és kezelhetők.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Használjunk színeket
Érdemes figyelembe venni, hogy a kisgyermekek számára még nehézséget jelenthet, hogy olyan elvont és bonyolult fogalmakon gondolkodjanak, mint amilyenek az érzelmek. Megkönnyíthetjük számukra érzelmeik megértését, ha színeket társítunk azokhoz. Az unalom színe lehet a kék, a nyugodtságé a zöld, a szorongásé, izgatottságé a sárga, a dühöt pedig a piros jelenítheti meg. A színskálát egy jól látható helyre, például a hűtőajtóra vagy a gyermek szobájában elhelyezve bármikor segítségül hívhatjuk olyan helyzetekben, amikor a kicsi kezdi elveszteni a kontrollt indulatai felett. „Most a sárga zónában vagy. Mit tehetünk szerinted, hogy visszatérj a zöldbe?” – tehetjük fel neki a kérdést.
Ajánljunk alternatívát
Amikor feldúltak, a gyerekek meglehetősen durván viselkedhetnek, és teljesen normális szülői ösztön, hogy ilyenkor szeretnénk őket azonnal leállítani. Fontos azonban, hogy a gyerek viselkedése mindig az érzelmei kifejezésének eszköze. Érdemes tehát egyszersmind biztonságosabb, célravezetőbb önkifejező eszközöket tanítani neki. Ehhez alkalmazhatunk akár szenzoros módszert („ha megütsz másokat, az fáj nekik; csapj oda inkább csak egy párnával”), akár egyértelműbb verbális kommunikációt („ha szeretnéd, hogy figyeljek rád, akkor inkább csak fogd meg a karom, vagy mondd azt, hogy »bocsi, anyu, figyelnél rám egy pillanatra?«”).
Radesky szerint a felsorolt módszerek mind segítenek abban, hogy a gyermekek jobban megérthessék önmagukat, ezáltal kompetensebbnek érezzék magukat saját érzelmeik kezelésében. „Mindez sok ismétlést és gyakorlást igényel a gondviselő részéről, akiknek meg kell próbálnia nyugodtnak maradni, és hogy ne reagálja túl a gyerek érzelmeit. Ezáltal viszont olyan érzelemszabályozó képességek elsajátítását segíti elő, amelyek aztán élethosszig elkísérik a gyermeket. Ezzel szemben az olyan figyelemelvonó módszerekből, mint amilyenek a mobileszközök is, semmit sem fog tanulni. Ezek csupán elvonják a gyermeket attól, ahogyan éppen érez. Márpedig azok a gyerekek, akiknél ezek a képességek nem épülnek ki korai gyermekkorban, sokkal nagyobb valószínűséggel küzdenek majd nehézségekkel, amikor később az iskolai feladatok vagy a kortársaik miatt stresszes helyzetekbe kerülnek” – húzta alá a szakember.
