Legyen szó súlyosan sérült, ápolási díjas édesanyjával otthon fekvő gyerekről vagy egy integrált nappali intézményben tanuló látássérült diákról, kettejük történetében szinte biztosan közös, hogy fejlesztésüket valamilyen formában gyógypedagógus végzi. Amikor pedig róluk hallunk, legtöbbször az a téma, hogy milyen kevesen vannak, aki pedig még a pályán van, azt sem tudja, hol áll a feje, mert annyi családhoz és iskolába kell egyszerre kijárnia - írja az abcug.hu .
Kevesen vannak a pályán
Egy pár évvel ezelőtt készített, 14 hónapot végigkövető adatgyűjtés kimutatta, hogy a közigállás.hu állásportálon több mint 2800 hirdetésben kerestek összesen 3500 gyógypedagógust. Volt olyan hirdetés, amiben egyszerre tízet is. És ezek csak az állami állások, vagyis nincsenek benne az egyházi és a civil fenntartású intézmények. A hiányt az is tetézi, hogy a Ratkó-generáció lányai közül nagyon sokan lettek pedagógusok, ám ők most egyszerre mennek nyugdíjba.
Megalázó bérek
Az abcug.hu-nak nyilatkozó Dániel alig pár éve lépett erre a pályára, de már úgy döntött: inkább külföldön folytatja. Azt mondja, akinek van némi önbecsülése, és szeretne megélni, már rég nincs az országban mint gyógypedagógus. Legelső fizetése 2016 szeptemberében bruttó 160 ezer forint volt. Másodállást kellett vállalnia egy rehabilitációs otthonban, hogy a kettővel együtt elérje a havi 180-200 ezer nettót. A legutóbbi munkahelyén nettó 125 ezer forintot keresett, ezért úgy érezte, muszáj olyan állást találnia, amely mellett nem hal éhen. Szóba került a pályaelhagyás: biciklis futárnak is jelentkezett, mert még az is jobban fizetett volna, de most úgy tűnik, hogy október közepétől Angliába megy gyógypedagógiai asszisztensnek egy iskolába, a mostani fizetése többszöröséért. Azt mondja, volt kollégái sokszor Tippmix-szel egészítették ki a fizetésüket, hogy kijöjjenek a hó végéig.
Házi terapeuta
Súlyosan, halmozottan fogyatékos gyerekek otthon fejlesztését végzi Budapesten az abcug.hu másik interjúalanya, aki nem szeretett volna névvel szerepelni. Bár a törvény heti 20 óra kötelező fejlesztést ír elő ezeknek a gyerekeknek, a legtöbb esetben ezt nem kapják meg. "És, hogy miért van ez? Nagyon egyszerű a válasz: nincs elég ember" - mondja.
Ezekre a gyerekekre, bár tankötelesek, nem vonatkozik a Nemzeti Alaptanterv, tanításuk valójában fejlesztést jelent. Ez a mindennapokban a következőt takarja az interjúalany életében: "Néha azon küzdünk, hogy tanulják meg lenyelni a nyálukat, képesek legyenek jelezni valamit, kifejezni magukat. Alternatív kommunikációt és a mozgásukat fejlesztjük". De egy gyógypedagógusnak a gyerek mellett a szülővel is foglalkoznia kell. Az elején sokat tanulnak közlekedni, ez főleg az anyukáról szól, akinek meg kell tanítani, hogyan szálljon fel a babakocsival a buszra, és hogy miért ne emelje ki közben a gyereket az ülésből.
Az otthoni fejlesztők egyébként is nagyon speciális helyzetben vannak, mert az elején egy idegen otthonába kell belépniük, ami mindkét fél részéről kiszolgáltatott helyzetet teremt. A szoros együttműködés miatt pedig a megszólaló szerint nagyon könnyű belecsúszni abba, hogy a gyógypedagógus egy idő után az anya terapeutájáva váljon. "Nem a mi dolgunk, de gyakran mi vagyunk ott egyedül, ilyenkor nehéz azt mondani, hogy forduljon a családsegítőhöz" - meséli. Amikor az egyik tanítványának az édesanyja rákos lett, és kezelésekre kellett járnia, akkor ő vigyázott - a munkaidején túl - a gyerekre.