Minden családban hatalmas esemény a kisgyermek iskolába menetele. Még akkor is, ha a kicsi korán megismerte a gyermekközösséget, ha volt bölcsődés és óvodás is, hát még, ha addigi élete nagyobb részét a családban tölthette édesanyja mellett. Bármennyire is igyekszik a modern pedagógia gyermek- és játékközpontú lenni az alsó tagozatban, az iskola szükségszerűen "valami más": ott már több a kötelezettség, és kevesebb mód van az önfeledt, kötetlen játékra, mint otthon vagy az óvodában volt.
Felesleges, sőt káros lenne azonban a szülőknek sajnálni és félteni a gyermeküket az iskolától, hiszen egy egészséges, kiegyensúlyozottan fejlődő 6-7 éves gyermeknek éppen erre a váltásra, ezekre az új típusú feladatokra, a tudásvágyát kielégítő keretekre van szüksége. Minden gyermek egyénileg fejlődik, mégis meghatározható az az életszakasz, amelyben a gyermek alkalmassá válik az iskolai munkára.
Európa országaiban ez többnyire a hatéves korhoz kapcsolódik, 5,5-7 éves kor között lépnek a gyerekek először iskolába. Hogy ezen intervallumon belül mikor, azt az óvodai és a nevelési tanácsadóbeli szakemberek segítségével a szülő felelőssége eldönteni.
Mit mond a törvény?
A tankötelezettségről szóló jogszabály kimondja: "a gyermek tankötelessé válik, ha eléri az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget, legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb, amelyben a nyolcadik életévét betölti. A gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlettséget elérte, megkezdi a tankötelezettség teljesítését abban a naptári évben, amelyben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti.
A szülő kérelmére a gyermek megkezdheti a tankötelezettség teljesítését akkor is, ha a hatodik életévét csak december 31. napjáig tölti be. A tankötelezettség kezdete annál a gyermeknél eshet a nyolcadik életévre, aki augusztus 31-e utáni időpontban született. Az iskola igazgatója dönt a tankötelezettség kezdetéről, az óvoda véleménye alapján. Amennyiben a gyermek nem járt óvodába, a döntést a nevelési tanácsadó véleménye alapján kell meghozni. A sajátos nevelési igényű gyermek esetén a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs bizottság szakértői véleményét is be kell szereznie az iskola igazgatójának a döntését megelőzően. Sajátos nevelési igényű az a gyermek, akit szakértői bizottság fogyatékosnak, halmozottan fogyatékosnak, illetve pszichés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozottnak minősít." (magyarország.hu)
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Nemcsak a születésnap számít
Kiderül ebből, hogy nem lehet pusztán az anyakönyvi kivonat alapján dönteni az iskolakezdés időpontjáról. Az iskolaérettséget biológiai és pszichológiai tényezők együttesen határozzák meg.
Milyen élettani változások zajlanak ekkor? A kisgyermek testalkatát az iskolás testforma váltja fel, harmonikusabb testarányokkal. (Általában a legalább 110 cm testmagasság és a 18-20 kg testsúly elérését tekintik az iskolaérettség feltételének, de természetesen ezek nem kőbe vésett, szigorú feltételek.)
Az idegrendszer kiegyensúlyozottá válik, a gyermek uralkodni tud mozgásvágyán, egyre jobban szabályozza, koordinálja a mozgását. Képes az úgynevezett finom mozgásokra, amelyek az írástanuláshoz szükségesek.
A pszichológiai érettség lényeges eleme a tudásvágy megjelenése, az, hogy érdeklődéssel, várakozással tekintsen az iskola elé. Ebben a korban a gyerekek képesek uralkodni az érzelmeiken, bizonyos fokú akaratuk, feladat- és szabálytudatuk, monotónia-tűrésük van. A kiegyensúlyozottan fejlődő hatéves gyermek képes 10-15 perces aktív figyelemre, akaratlagos figyelem-koncentrációra, emlékezőképessége képessé teszi szó- szám és mondatemlékek felidézésére. Bizonyos elvont fogalmakat kell tudnia, logikai műveleteket végeznie. Anyanyelvi illetve matematikai tárgykörben az óvodában elsajátítandó ismeretanyagnak birtokában kell lennie.
Fontos az is, hogy az iskolába lépő gyermek minél fejlettebb beszédkészséggel rendelkezzen, helyes hangképzéssel és értelmesen tudja kifejezni gondolatait, élményeit. Az iskolaérettségi vizsgálatokhoz mindezeken túl a megfelelő egészségi állapot, az ép érzékszervek vizsgálata is hozzátartozik.
Mikor tekinthetünk egy kisgyereket iskolaérettnek?
Dr. Pusztai Éva, a tanulásmódszertan.hu trénere az alábbiakban foglalta össze az iskolaérettség feltételeit:
- Tudjon legalább négy órán át meghatározott szabályok szerint viselkedni. Nyugodtan ülni a padban, figyelni a tanító szavára, válaszolni kérdéseire, és csak akkor szólalni meg, amikor engedélyt kap rá.
- Az iskolai helyzetet csak az a gyerek érti meg, aki pontosan érzi, tudja, hogy számára kezdetét vette valami új, ami sokáig fog tartani, és el tudja képzelni, hogy ennek a folyamatnak a végén őbelőle felnőtt - tanító, sofőr vagy pilóta stb. lesz.
- A gyereknek rá kell hangolódnia arra, hogy a tanító által kijelölt feladatok elvégzését előbbre valónak tekintse minden más tevékenységnél. Például, ha azt írják elő, hogy három sor karikát rajzoljon, akkor éreznie kell, hogy ha unja is, ha nem is érti, mire jó, nem hagyhatja abba, nem rajzolhat helyette hajókat.
- Az iskolaérettséghez hozzátartozik, hogy a gyerek már nem akar mindent azonnal, tud várni. Nem sodorja el olyan könnyen az indulati feszültség, mint eddig, s így a feladat, a külvilág által megszabott követelmény fölébe kerekedhet a játék illetve a képzelet okozta örömszerzésének.
- A szabálytudat kialakulásával, a szabályok belsővé válásával nő a gyermek fegyelmezettsége, a fegyelmezettség pedig növeli figyelmét, akaraterejét. Feladatvégzése során nincs már szüksége állandó külső kontrollra, figyelmeztetésre, kezdenek kialakulni az önkontroll alapjai.
Szociális érettség
Nagyon fontos a gyermek szociális érettsége. Mennyire képes egy közösségbe beilleszkedni, a közösség szabályaihoz igazodni, társaival való viszonyában milyen stratégiákat és taktikákat alkalmaz, megtanult-e már bizonyos mértékig kompromisszumot kötni - ezek a tulajdonságok alapvetően befolyásolják a gyermek viselkedését, és egy új szituációban, új környezetben, többnyire ismeretlen társaságban fokozottan érvényesülnek. Akik nincsenek hozzászokva a közösséghez való igazodáshoz, az esetleges konfliktus megfelelő kezeléséhez (mert például nem jártak óvodába vagy csak rendszertelenül), azoknak komoly nehézségeik támadhatnak.
A nehezen alkalmazkodó gyermekeknek mindig több problémájuk adódik az iskolában is függetlenül az intellektuális teljesítményüktől. A viselkedési, magatartási zavarok a legszembetűnőbben zavarják az iskolai munkát. A gyakori negatív értékelés, esetleges büntetés ellenállást, agressziót válthat ki a gyermekből. Amennyiben ezt a problémát nem tudják megfelelően kezelni, komoly problémái lesznek a tananyag elsajátításában, az iskolai előmenetelben és sikertelenné válhat.
Ez is érdekelhet
Emellett természetesen bizonyos intellektuális ismeretekre is szüksége van az iskolába lépő gyereknek, de ezek jelentőségét kár lenne túlbecsülni, mivel a tapasztalatok szerint az iskolai sikertelenséget a legtöbbször nem ezek, hanem a szociális, érzelmi "intelligencia" hiányosságai okozzák.
Legjobban: