A reklámok és a közösségimédia-oldalak is a nők életének legboldogabb időszakaként tálalják a babavárás hónapjait, a szülés utáni heteket és a kisgyermekes éveket. Pedig nehézségek ilyenkor is lehetnek az életünkben, így elképzelhető, hogy nem a boldogság és a határtalan szeretet tölti ki a szívünket. Bár a negatív vagy semleges érzések is teljesen természetesek és normálisak, sok újdonsült szülő kétségbeeshet, ha nem rajong azonnal várva várt babájáért – éppen ezen az érzelmi hullámvasúton ül Anna is, aki a Bright Side-hoz fordult tanácsért.
„Nem szeretem őt úgy, mint amikor még a hasamban volt”
„A férjemmel már 3 éve boldog házasságban élünk. Mindig is szerettünk volna gyereket, és miután úgy éreztük, hogy mindketten 100 százalékosan készen állunk erre, bele is vártunk a babaprojektbe. Amikor megtudtuk, hogy teherbe estem, mindketten a fellegekben jártunk, de főleg én. Annyira boldog és izgatott voltam a várandósságomtól, hogy minden más jelentéktelennek tűnt ahhoz képest. Már akkor úgy éreztem, hogy a hasamban formálódó kis ember minden porcikáját szeretem, és számoltam vissza a napokat, hogy végre találkozhassak vele és a kezemben tarthassam. Amikor viszont megszületett és a mellkasomra tették, nem éreztem semmit” – kezdte levelét Anna.
Ahogy a nő írta, azóta eltelt 4 hét, de még mindig nem érez semmiféle érzelmi köteléket egyhónapos babájával. „Nem szeretem őt úgy, mint amikor még a hasamban volt” – fogalmazott. A levélíró azt is bevallotta, hogy szörnyen érzi magát emiatt, és környezete szerint sincs rendben az, hogy nem érzi az első perctől kezdve azt a mindent elsöprő szeretetet, amit mindenki az anyává váláshoz kapcsol. „Az anyósom még azt is mondta, hogy szerinte valami nincs rendben velem, mert ő mind a 3 gyerekébe azonnal beleszeretett, amint megszülettek” – jegyezte meg.
A nő kitért arra is, hogy arról szó sincs, hogy nem tudna vagy nem akarna törődni a gyermekével. Szinte minden percét kisbabájával tölti, szoptatja és tisztába teszi őt, valamint altatódalokat énekel neki. Egyszerűen csak nem érzi azt, amit szerinte – és környezete szerint – éreznie „kellene”. „Nagyon aggódom, hogy soha nem fogom szeretni a babámat. Hogyan hozhatnám ezt helyre, hogyan változtathatom meg az érzéseimet?” – kérdezte a kétségbeesett nő.
„Nincs veled semmi baj. Normális, amit érzel”
„Kezdjük azzal, hogy figyelmesen elolvasod a következőket: nem kell rendbe hoznod semmit, nem vagy »elromolva«, nincs veled semmi baj. Teljesen normális, ahogyan érzed magadat, és minél előbb elfogadod ezt, annál jobb” – kezdte válaszát a Bright Side csapata.
Egyes szülők valóban abban a pillanatban beleszeretnek gyermekeikbe, amikor azok világra jönnek, de másoknak több időre van szükségük ahhoz, hogy mély érzelmi köteléket alakítsanak ki újszülött babáikkal – írták. A megnyugtatás mellett azonban a válaszadók néhány tanácsot is megfogalmaztak, amelyek segíthetnek abban, hogy a levélíró – és a portált olvasó, többi érintett – könnyebben átvészelje az első hetek/hónapok nehézségeit.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
„Adj magadnak időt”
Anyaként nagyon fontos, hogy gondoskodjunk a babánkról, de nem szabad megfeledkeznünk saját magunkról sem. A kicsi születése utáni, új életritmushoz nem könnyű alkalmazkodni, és ilyenkor előfordulhat, hogy úgy érezzük, nem vagyunk önmagunk. A minél több pihenés, az egészséges táplálkozás, a párunkkal eltöltött minőségi idő, valamit a családtagok és a barátok segítségének elfogadása azonban csodákra képes. „Ne feledd, először magadat kell megszeretned ahhoz, hogy egy másik embert megszerethess” – jegyezték meg a válaszlevében.
Legalább ennyire lényeges, hogy türelmesek legyünk magunkkal szemben, illetve időt adjunk magunkak. Egy újszülöttel az első néhány hét igazán kimerítő lehet, de ez nem is csoda, hiszen egyetlen könyv sem képes felkészíteni az embert arra, hogy az egyik napról a másikra főállású anyává válik. Egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben természetes, hogy nehezebben kezeljük és éljük meg az érzelmeinket. Egyes szülőknek akár több hónapra is szükségük van ahhoz, hogy érzelmileg kötődni kezdjenek a babájukhoz, de egy biztos: ez előbb-utóbb bekövetkezik.
A bőrkontaktus is elengedhetetlen az anya és a baba közötti szeretetteljes kapcsolat, valamint a bizalom és a biztonság érzésének kialakításához. Érdemes tehát minél többet ölelgetnünk, puszilgatnunk és simogatnunk a kicsit. A testi érintkezés nemcsak ellazítja és megnyugtatja mindkettőnket, de még a szoptatáshoz, a szülés utáni regenerálódáshoz és az érzelmi kötelék kialakuláshoz szükséges hormonok felszabadulását is elősegíti.
Nem szabad azonban megfeledkezni a szülés utáni depresszió lehetőségéről sem, hiszen a leggyakrabban ez a probléma emel érzelmi gátat az anyák és az újszülöttek közé. Ha arra gyanakszunk, hogy mi is érintettek lehetünk, forduljunk szakemberhez és kérjünk segítséget. Fontos leszögezni, hogy a szülés utáni depresszió sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, és nincs benne semmi szégyellnivaló. „Nem kell bűntudatot érezned azért, amit érzel vagy nem érzel. Sok nő tapasztal szülés utáni depressziót, ezek az érzések ilyenkor teljesen helytállóak és érthetőek” – olvasható a Bright Side válaszában.
Ez is érdekelhet
