Másképpen értelmezik a világot
A művészek, kiemelkedő kreatív képességekkel rendelkező személyek, illetve a pszichiátriai betegek osztoznak azon adottságban, hogy másképpen látják és értelmezik az őket körülvevő világot, az események is mást váltanak ki belőlük, mint a "normális" emberekből. Az utóbbi évtizedekben folytatott kutatások azonban pontosították ezt a megállapítást, és a mentális betegségek és a művészi hajlam közötti összefüggések mélyebb részleteit is feltárták.
Az elmúlt három évtizedben több kutatást is folytattak a bipoláris betegség és a kreativitás összefüggéseinek feltárására. Ezek a kutatások megállapították (élő és a 19-20. században élt, kiemelkedő tehetségű embereket vizsgálva), hogy a vizsgált írók, tudósok, zeneszerzők, politikusok, művészek és filozófusok között minden másodiknak volt az élete során valamilyen pszichopatológiás zavara. A legnagyobb arányban az íróknál volt megfigyelhető depresszió vagy a mániás depresszió: közel 80 százalékukra volt jellemző ez a pszichológiai betegség, ráadásul ez gyakran alkoholizmussal és drogfüggőséggel is társult. A legújabb tanulmányok szerint a hangulati zavarok esetében a kreativitás - azaz az "alkotási hullámok" - nem az affektív illetve a depressziós időszakokhoz kötődik, sőt, ezekben az epizódokban az alkotókedv, a produktivitás és a színvonal egyaránt romlik.
A kreativitás mellett a kriminalitás és az erőszakosságra való hajlam is jellemzőbb azoknál, akik súlyos hangulatzavarokban vagy bipoláris betegségben szenvednek. Ez különösen igaz azokra, akiknek a betegségét nem kezelték, akik alkohol- illetve drogfüggők; az életkörülmények romlása, sőt, a szülők múltja is befolyásolhatja az agresszív viselkedést.
Hogyan oszlik meg a kreativitás, illetve a kriminalitás az egyes betegségtípusok között?
Egy 1988-as kutatás szerint, melyben 750 pszichiátriai beteget vizsgáltak, azt találták, hogy a szkizofrén és bipoláris I zavarban szenvedő betegeknél fokozott kriminalitási hajlam, a bipoláris II betegek esetében pedig fokozott művészi kreativitási hajlam figyelhető meg, míg az unipoláris depresszióban szenvedő betegek esetében egyik sem jellemző. A bipoláris I. betegeknél az erőszakos viselkedés a mániás epizóddal (tipikusan felfokozott izgalmi állapottal, impulzivitással, hiányos belátási és döntéshozatali képességgel járó állapot) függ össze szorosan.