A depresszió leggyakoribb tünetei a hangulatzavarok: örömtelenség, lehangoltság, szorongás, motiválatlanság, Az érintettek általában pesszimistán látják a jövőt, kevés az önbizalmuk, nehezen tudnak koncentrálni, sokszor kimerültnek érzik magukat. Társulhat még mindehhez alvászavar, étvágytalanság és akár olyan testi tünetek, mint a krónikus fájdalom vagy az emésztési rendellenesség. Azonban a depresszió megjelenési formájától, típusától függően változó lehet, hogy kinél melyik tünet jelentkezik, és az is, hogy milyen hosszan. A depresszió fajtáit csoportosíthatjuk diagnosztikai kategóriák, súlyosság, lefolyás, valamint a kiváltó ok alapján is.
Unipoláris vagy bipoláris
A szakemberek két nagy kategóriába osztják a hangulatzavarokat. Unipoláris depresszió esetén csak depressziós epizódok figyelhetők meg, tehát a hangulat kizárólag negatív irányban leng ki. Az egyszeri depressziós epizód két héttől akár évekig is tarthat. Felmérések szerint az emberek 10 százaléka él át unipoláris depressziós epizódot élete során valamilyen mértékben. Ha a depressziós epizód visszatér, akkor már rekurrens vagy ismétlődő depresszióról beszélhetünk. Ez általában serdülőkorban vagy fiatal felnőttkorban kezdődik, az egyes fázisok között hónapokig vagy évekig tartó tünetmentes szakaszokkal.
A kevésbé gyakori bipoláris depresszió esetén a normális hangulati fázisokat depresszív epizódok és mániás szakaszok váltják, ezért is nevezték korábban mániás depressziónak. Az 1-es típusú bipoláris depressziónál a mániás fázisokra jellemző a kiemelkedően magas hangulat, fokozott aktivitás, nyugtalanság és csökkent alvásigény. Mindez hatással van az illető ítélőképességére, szociális viselkedésére, gondolkodására, komoly problémákat okozva saját maga és környezete számára. 2-es típusú bipoláris depresszió esetén ez a kilengés enyhébb formában jelenik meg, amit hipomániás állapotnak neveznek. Ilyenkor az érintettek euforikus hangulatról számolnak be, megnő a magabiztosságuk, de ez a szárnyalás együtt jár a kockázatérzet csökkenésével is, ami veszélyeket rejthet magában. A bipoláris depresszió speciális típusa a ciklotímia, melynél a depressziós epizódok és a mánia enyhébb tünetei váltakoznak, a tünetegyüttes pedig összességében legalább két évig fennáll.
Mennyire súlyos?
Ez alapján megkülönböztetünk enyhe, közepes vagy súlyos mértékű depressziót. Érdemes külön szót ejteni a disztímiáról, amely egy kevésbé súlyos, de hosszabb lefolyású változat. Egyfajta krónikus boldogtalanságként lehetne legjobban leírni, általában a depressziós panaszok közül mindössze 2-3 jelentkezik, de azok legalább két éven át fennállnak. Az enyhe tünetek miatt sokszor nehezen veszik észre, pedig kezelése éppen olyan fontos, mint a súlyosabb eseteké.
Kórokok szerinti csoportosítás
Endogén depresszió esetén nem deríthető fel összefüggés életeseménnyel, traumával, stresszel, szerhasználattal vagy más betegséggel. Az esetek többségében fiatal korban jelentkezik és évtizedeken át ismétlődhet, megfigyelhető továbbá a családon belüli halmozódás. Több kutatás is folyik, hogy kiderítsék, milyen genetikai jellegzetességek által öröklődhet a depressziós hajlam.
Ezzel szemben az exogén depresszió mindig valamilyen külső hatásra jelentkezik. A kiváltó okok pedig rendkívül sokfélék lehetnek a gyermekkori traumáktól kezdve az elhúzódó testi betegségen át a veszteségélményig. Nőknél gyakori, hogy a hormonális változások idézik elő (ilyen például a szülés utáni depresszió). Az exogén depresszió egy speciális fajtája a szezonális depresszió, melynél a tünetek megjelenésében az éghajlati változások játszanak szerepet. Különösen gyakori az őszi és téli időszakban, amikor kevesebb a természetes fény, és emiatt a hangulatunk is sötétebbé válhat.
Változatos megjelenési formák
A depresszió felismerését sokszor nehezíti, ha a lelki, pszichikai tünetek helyett a fizikai panaszok kerülnek túlsúlyba, ilyen lehet például a motoros nyugtalanság. Van, akinél étvágytalanság helyett pedig inkább fokozott étvágy jelentkezik.
A depressziós epizód speciális megjelenési formája a pszichotikus, vagy más néven téveszmés depresszió. Ilyenkor az érintett elveszti a realitással való kapcsolatát, amely megjelenhet érzékcsalódás, hallucinációk, rögeszmék formájában is. A pszichotikus epizód lehet unipoláris vagy bipoláris természetű, és általában pszichiátriai osztályon történő kezelés is szükséges.
A klinikai depresszióval szemben (amikor a cikkünk elején részletezett általános tünetek jelentkeznek) létezik atipikus depresszió is. Ezt nevezik mosolygós depressziónak is, mert a betegek környezetük felé kifejezetten vidámnak, jókedvűnek, energikusnak tűnnek. Ám mikor egyedül maradnak, lehull ez a maszk, ilyenkor rájuk tör a lehangoltság. Pánikrohamok is gyakoriak lehetnek, súlyosabb esetben pedig az öngyilkosság sem ritka.