Tíz egyesült államokbeli felnőttből egy küzd a depresszió tüneteivel. Ugyanez az arány a tinédzserek körében sokkal rosszabb: ötből egy fiatal érintett – derül ki egy úgy kutatás eredményeiből, amelyekről a Healthline is beszámolt.
"Ez egy olyan közegészségügyi válságot tükröz, ami már a pandémia kitörése előtt is komoly gondot okozott" – közölte Renee D. Goodwin, a Columbia Mailman Közegészségügyi Iskola epidemiológiai tanszékének adjunktusa, az American Journal of Preventative Medicine című szaklapban publikált tanulmány vezető szerzője.
Aggasztó tendencia körvonalazódott
A kutatók öt év adatait dolgozták fel a 2015-től 2020-ig terjedő időszakból, mégpedig egy, a kábítószer-használatról és általános egészségről készült nemzeti felmérés (National Survey on Drug Use and Health) alapján, amelybe 12 évnél idősebb amerikaiakat vontak be.
Ebből egyebek mellett az derült ki, hogy 2020-ban a vizsgált korosztály tagjai közül körülbelül 9 százalék küzdött a major depresszió tüneteivel, de a betegek aránya a 18-25 év közöttiek körében még ennél is magasabb, 17 százalék volt, ami már önmagában elég ahhoz, hogy a szakemberek megkongassák a vészharangot. Ám van valami, amit még ennél is aggasztóbbnak tartanak. "A legtöbb depressziós serdülő nem keresett fel egészségügyi szakembert a tüneteivel, és kezelésben sem részesült” – hívta fel a figyelmet a problémára Shawna Newman, a New York-i Lenox Hill Kórház pszichiátere.
A kutatók az adatokat elemezve azt is megállapították, hogy a nők körében magasabb volt a depressziósok aránya, és ez a tendencia érvényesült azoknál is, akik még nem voltak házasok. A depresszió előfordulása jövedelemtől függetlenül minden társadalmi csoportban nőtt, a legnagyobb mértékben viszont – nem meglepő módon – a legalacsonyabb jövedelműek körében.
A major depresszió nem egyszerű szorongás vagy zaklatottság
A depresszió nem pillanatnyi hangulatzavar, rosszkedv vagy szomorúság, hanem olyan tartós – legalább két hétig, vagy ennél tovább fennálló – zavar, ami a hangulati élet negatív irányú változásával jár, és amelyet pszichológiai, idegrendszeri, valamint testi tünetek kombinációja jellemez.
Előfordulási gyakoriságát számos tényező növelheti: például a genetikai adottságok, bizonyos tudatmódosítók – például az alkohol – rendszeres használata, fogyasztása, de környezeti- vagy társadalmi tényezők is hozzájárulhatnak kialakulásához. Utóbbiak közé tartozik például a magány, a szeretteink elvesztése, a munkahelyi, esetleg pénzügyi gondok, vagy bármi más, ami különösen nagy érzelmi megterheléssel jár, legyen az egy betegség, vagy a nemünkkel, szexualitásunkkal, hitünkkel, kultúránkkal, esetleg életmódunkkal kapcsolatos előítéletek hatása, a kedvezőtlen gyermekkori élmények és traumák – nyilatkozta a Healthline-nak Noshene Ranjbar pszichiáter, az Arizonai Orvosi Egyetem docense. Ranjbar szerint minden változás, amely próbára teszi megküzdési képességünket, növelhetik annak kockázatát, hogy a későbbiekben depresszió alakuljon ki nálunk.
A járvány még egy lapáttal rátett a helyzetre
A mentális egészség általános romlásában a COVID-19 járvány okozta globális válság hatásai: az elszigeteltség, a kezdetben még ismeretlen betegségtől való rettegés, az egzisztenciális félelem, a szociális szorongás is szerepet játszott. A depressziósok aránya 2020-ra 27,8 százalékra, 2021-re pedig 32,8 százalékra nőtt, és ez a tendencia tovább folytatódik – közölte Stephanie G. Thompson klinikai szociális munkás, terapeuta.
Ám míg az idősödő felnőttek nagyobb arányban szenvednek a depressziótól, mint a többiek, addig a tizenévesek hajlamosabbak a major depresszió "súlyos" típusára – tette hozzá Thompson. Véleménye szerint ennek az az oka, hogy nagyobbak a szociális és fejlődési igényeik. Mint mondta, ebben az életkorban a szocializáció iránti igény és az érzelmi fejlődés, kötődés különösen fontos, amit az elszigeteltség, a korlátozások, a távolságtartás, a maszkviselés gyakorlatilag lenulláz. Mindemellett a megélhetési válság is hozzájárulhat a tinédzserkori depresszió kialakulásához, ahogy a válások számának emelkedése, a hosszú távú elköteleződés kerülése és a jövőtől való szorongás, ami megnehezítheti számukra a döntéshozatalt.
Thompson szerint kulcsfontosságú, hogy a problémáról minél többet beszéljünk, hogy az érintettek merjék igénybe venni a számukra legmegfelelőbb mentális egészségügyi szolgáltatásokat, és hogy ezek a jelenleginél könnyebben hozzáférhetőek legyenek.