A kutatók kísérletükbe enyhén és komolyabban depressziós diákokat vontak be. A résztvevőknek az volt a feladatuk, hogy halljanak ki és értelmezzenek egyes mondatokat egy olyan szövegből, amelyben különböző zajok zavarják a megértést. A kutatók azt várták, hogy a komolyabban depressziós kísérleti alanyok fogékonyabbak lesznek a negatív érzelmekre, azaz azokat jobban meg fogják hallani, mint a pozitívakat. A kísérleti eredmények azonban rácáfoltak a kutatók hipotézisére.
„Korábban számos vizsgálat azt mutatta ki, hogy a depressziósok elfogultak a negatív információkkal szemben, azokat könnyebben észlelik zajos környezetben” – mondja Zilong Xie, a texasi egyetem hallgatója, a kísérlet egyik vezetője. Azt is megállapították már korábban, hogy a depressziósok magányossá, izolálttá válnak amiatt, hogy gondot okoz nekik a koncentráció , illetve az információk megjegyzése. Ha pedig zajos a környezet – amilyen például egy buliban vagy egy zsúfolt étteremben –, akkor nehezebben értik meg a beszédet, aminek következtében még magányosabbnak és izoláltabbnak érzik magukat.
A kísérletben kétféle zajt használtak: az egyik esetében a beszédet különböző külső zajforrásokkal zavarták meg (pl. poharak koccanása, széklábak zörgése), a másik esetében pedig egyéb szöveggel, illetve beszédhangokkal (pl. beszélgetés a szomszéd asztalnál) zavarták meg a szöveget. Utóbbi zaj nagyobb mértékű izolációhoz vezet, hiszen az ilyen, „értelmes” zajból kiszűrni az információkat nagyobb kognitív terhelést jelent, mint a külső forrásokból eredő zajból.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A kísérletben a kutatók nem csupán érzelmi töltet nélküli, semleges szövegekkel dolgoztak, hanem öt különböző érzelmi töltetű beszédet használtak: boldogat, szomorút , mérgeset, félelmeteset és semlegeset. Ezzel kívánták hitelesebben modellezni azokat a hétköznapi szituációkat, amelyekben a beszédértés valójában működik. A kísérleti alanyoknak tehát a fenti ötféle érzelmi töltetű beszédet kellett meghallgatniuk, a beszédet azonban vagy külső forrásból érkező zajokkal, vagy pedig más beszélgetéssel megzavarták. A kísérleti alanyok feladat az volt, hogy leírjanak egy-egy célmondatot. Összesen 50 célmondat volt – mindegyik érzelmi típusból tíz-tíz.
Az eredmények azt mutatták, hogy a komolyabb depressziós tüneteket mutató résztvevők mind az ötféle érzelmi töltetű beszédet nehezebben hallották meg, mint az enyhén depressziósok abban az esetben, ha a zajforrás értelmes beszéd volt. Ha azonban valamilyen külső, „értelmetlen” zaj zavarta meg a beszédet, akkor mind az öt érzelmi típusú mondat értelmezésében egyformán teljesítettek a az enyhén és a komolyabban depressziósok.
Forrás: People with elevated depression 'poorer at hearing all types of emotional speech'
