Mi az öngyilkosság?
Az önpusztító viselkedést, mint a cigarettázást vagy a rendszeres alkoholfogyasztást sokan hívják lassú öngyilkosságnak. Az extrém sportok űzőit még csak a lassúsággal sem vádolják, mégsem hihetjük azt, hogy ezek az emberek ténylegesen életük kioltására törekszenek. Az öngyilkosság az a cselekedet, amelyet akaratosan, közvetlenül és tudatosan követ el valaki annak érdekében, hogy kioltsa saját életét.
Az öngyilkosság gondolata általában akkor fogalmazódik meg valakiben, amikor a lelki terhek felülkerekednek azokon a megküzdési stratégiákon és azokon az erőforrásokon, amelyekkel az egyén megpróbálja megoldani a problémáit. Ez a kétségbeesés annyira erős, hogy a halálvágy felülkerekedik minden olyan gondolaton, amely a család és a hozzátartozók érzéseit érinti.
Mindenki másképp fogja fel
Az öngyilkosságot a világ számos kultúrája és vallása különbözőképpen ítéli meg. Van, ahol bűnnek számít, és mint ilyen az elkövetéséhez nyújtott segítség bűncselekmény. Van, ahol a saját élet kioltása tiszteletreméltó cselekedet, amennyiben az élethelyzet, amelyből az illető menekül, szégyenteljes, vagy reménytelen.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az öngyilkosjelöltek típusai
A halálkihívó emberek csoportja az öngyilkosság elkövetése előtt, vagy akkor még nem jutott döntésre a tekintetben, hogy meg akar-e halni, ám viselkedésük magával hordozza a halál lehetőségét. Itt még mindig nem a száguldozó hódeszkásokra, vagy a vadvízi evezőkre kell gondolni, hanem azokra az öngyilkos-jelöltekre, akik a vonatsíneken vagy egy magas korlát szélén egyensúlyoznak, illetve azokra, akik a halálos adag gyógyszer bevételét követően felhívják magukra a figyelmet: telefonálnak, vagy nyilvános helyen lesznek rosszul. A halálkihívók tettét inkább tekinthetjük "segélykiáltásnak", figyelemfelhívásnak, mint tényleges meggyőződésnek, de ez sajnos nem mindig kíméli meg őket attól, hogy a próbálkozásuk szomorú sikerrel járjon .
A szekták tömeges öngyilkosságot elkövető hívei, illetve az önkezük által elhunyt gyerekek nagy része a haláltagadók közé tartozik. Ők egy boldogabb lét felé vágyakoznak, és úgy döntenek, nem várják ki a sorukat: megölik magukat azért, hogy a mennyországba, vagy - vallástól és hittől függően - egy ahhoz hasonló helyre kerüljenek.
A halálkeresők és a halálvállalók eltökélt célja a halál - egy bizonyos ideig. A halálkereső emberek igazán meg akarnak halni (de alapjában inkább jobban szeretnének élni!), de el lehet téríteni őket a szándékuktól, még mielőtt nekifogtak volna a megvalósításnak. A halálvállalók azonban meg vannak győződve arról, hogy már amúgy is kevés idejük van hátra, és ha végeznek magukkal, akkor rengeteg szenvedéstől kímélik meg önmagukat és a környezetüket. Alapvetően az idős és a beteg emberek tartoznak ebbe a csoportba, bár vannak olyanok is, akik félelme megalapozatlan.
Mi jelenthet veszélyt?
Noha nincs egyértelmű jele annak, hogy valaki öngyilkosságot fog elkövetni , van számos kockázati tényező, amelynek jelenléte ebben az irányba mutathat. Mindenképpen elsődleges rizikófaktornak számítanak a pszichiátriai betegségek, közülük elsősorban a depresszió, a skizofrén megbetegedés és a szenvedélybetegségek. A depresszió különös jelentősséggel bír : számos vizsgálat eredménye szerint a befejezett öngyilkosságot elkövető emberek 50-70 százaléka szenvedett kezeletlen vagy nem megfelelően kezelt depresszióban.
Mik a kockázati tényezők?
Léteznek olyan kockázati tényezők, amelyek önmagukban csekély veszéllyel bírnak, de összeadódva már az öngyilkosság gondolata felé terelhetik az illetőt. Kétségtelenül veszélyeztetettebbnek számítanak azok, akik magányosan élnek , reménytelenségüknek adnak hangot, anyagi gondokkal küszködnek, súlyos, negatív életeseményeken estek át, akár felnőtt-, akár gyermekkorban, impulzívak, indulatosak. Ugyancsak meg kell említenünk az alkohol és a drog használatának veszélyét.
Noha a nők gyakrabban kísérlik meg kioltani az életüket, a férfiak nagyobb arányban halnak meg öngyilkosság következtében. Ők azért vannak nagyobb veszélyben, mint a gyengébb nem, mert szándékukat általában nem jelzik előre, és az orvoshoz fordulás is inkább testi problémák miatt történik. A legérzékenyebb periódus férfiaknál a serdülő- és a fiatal felnőttkor, nőknél az idős kor. És vannak az évnek olyan szakaszai, amikor különösen oda kell figyelni azokra, akik fejében megfordulhat az öngyilkosság gondolata: ez elsősorban a karácsony és az azt követő időszak és a tavasz.
