A gyerekeket gyakran riogatják azzal, hogy a sok tévézés tönkreteszi az agyukat. Persze ezt nem szó szerint értik a szülők, hanem arra figyelmeztetnek, hogy a valóság helyett egy mesterséges és téves környezetet ismernek meg, ami képtelenné teszi őket, hogy megfeleljenek a való világ követelményeinek. A tévézés tényleg komolyan ártott a fiatal elméknek?
Az agyi képalkotó technológiáknak köszönhetően már korábban sikerült kimutatni, hogy a rendszeres és huzamos tévénézés megváltoztatja a gyermek agyának anatómiai szerkezetét és csökkenti a verbális képességeket. A viselkedésben pedig még károsabb hatások is megjelenhetnek. Bár az ok-okozati összefüggések nehezen bizonyíthatók, valószínűsíthető az antiszociális viselkedés erősödése, az elhízás és a mentális egészségi problémák fokozott kockázata.
Joseph Schwartz, a University of Nebraska és Kevin Beaver, a Floridai State University kriminológusai felsőtagozatos és középiskolás diákokat vizsgáltak, hogy összefüggést keressenek a televíziózás és egy sor tényező (többek között rassz, nem, antiszociális viselkedés, erőszakos bűncselekmények miatt elzárás) között. A kutatók csaknem 15 ezer gyerek adatait vették fel és ellenőrizték újra, amikor elérték a 18-26 éves kort. Hasonlóan a korábbi tanulmányokhoz, azt találták, hogy a fiatal felnőttek, akik többet tévéztek korai serdülőkorukban, nagyobb valószínűséggel mutattak antiszociális viselkedést , illetve legalább egyszer letartóztatták őket felnőttként.
A kutatók ezután az elemzéshez hozzátettek még egy tényezőt. Több mint 3000 testvérpárt vizsgáltak meg. Az összefüggés a tévézés és minden negatív viselkedés esetében szinte eltűnt, amint a kutatók statisztikailag figyelembe vették a rokonságot. Arra jutottak, hogy a genetika formálja az agyat és a viselkedést.
A genetikus örökség határozza meg ugyanis, hogy a gyerekek mennyi ideig hajlandóak tévét nézni, és erre hogyan reagálnak, illetve ez hogyan befolyásolja az agyukat. Schwartz rámutatott, hogy például azok a gyermekek, akikben nagyobb a hajlam az agresszív viselkedésre , valószínűleg jobban vonzódnak a tévézéshez. Hasonló a helyzet azokkal, akik genetikailag hajlamosak a depresszióra vagy az elhízásra.
Kutatások szerint az öröklődés az antiszociális viselkedési kockázatok kialakulásának nagyjából feléért felelős, a fennmaradó kockázat magyarázható a környezeti hatásokkal. Különösen azok a gének hozhatók összefüggésbe a megnövekedett bűnözéssel, az antiszociális viselkedéssel és lelki betegségekkel, amelyek az idegi jelátvitelt befolyásolják a dopamin - és a szerotonintermelés fokozásával.
Schwartz figyelmeztet, hogy mindenkinek más az agya, és amit fiatal korban csinál, az hatással lehet a központi idegrendszer fejlődésére, fizikai szerkezetére és működésére. Ha a gyermek örökölte a kockázati tényezőket, és több időt tölt a tévé előtt, az nemhogy segítene a helyzetén, hanem a neurobiológiai változások végül súlyosbíthatják az agresszív viselkedésre való hajlamait. A többi gyereknél viszont a tévézés nem hordoz ilyen kockázatot.
Forrás: Scientific American