Paradox, mégis veszélyes
Egy amerikai orvos, Dr. Steven Bratman 1997-ben írta le először az orthorexia nervosa nevű evészavart: az ebben szenvedő betegek megszállottan törekszenek az egészséges étrendre, naponta több órát töltenek étrendjük megtervezésével, és a rengeteg szigorú tiltásnak megfelelő ételek elkészítésével, majd az elkészült táplálékot gyakran óraműszerű pontossággal, megadott időben fogyasztják el. Ha olyan élelmiszert vesznek magukhoz, amely nem felel meg tökéletesen a mesterséges adalékanyagoktól való mentesség elvének és az egyéb, innen-onnan összeszedett tilalmaknak, előírásoknak, netán nem az előírt időben étkeznek, súlyos lelkiismeret-furdalás tör rájuk. Az is előfordulhat, hogy a beteg nem hajlandó olyan ételt fogyasztani, amely nem tesz minden szempontból eleget az általa fontosnak tartott előírásoknak, inkább éhen marad, esetleg éhezik.
Az egészséges életmóddal foglalkozó fórumok látogatói gyakorta felháborodnak az orthorexia betegségként való leírásán: "édességet, zsíros ételeket fogyasztani, chipsen-üdítőn élni szabadon lehet, minket pedig, akik az egészségünket óvjuk, betegeknek neveznek?" - hangzik a leggyakoribb ellenérv. Pedig tanúsága szerint 2003-ban az USA-ban már halálos áldozatot is szedett az megszállott egészséghajszolás miatti éhezés, illetve az amiatt bekövetkezett szívroham - ez pedig azt mutatja, hogy ez a paradox helyzet korántsem tréfadolog!
Elmosódott határvonalak
"Mint minden szenvedélybetegség esetén, a határ itt is elmosódott a még egészségesnek tekinthető, és a már beteges, kényszeres cselekvés között" - mondja Dr. Túry Ferenc pszichiáter, egyetemi tanár, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének igazgatója. "Mindenkiben van bizonyos, még egészséges kényszeresség, gondoljunk csak például kínosan pedáns embertársainkra. Betegessé mindez akkor válik, ha a kényszer rengeteg időt vesz el más, fontosabb dolgoktól, például a munkától, vagy a családi élettől, és általában hátráltatja az illető mindennapi életét." Az is előfordulhat, hogy az érintett a családját, gyermekeit "terrorizálja" az egészségmániával, és komoly konfliktusokhoz vezet, ha részükről "kilengést" tapasztal.
Ennek ellenére az orthorexiások viszonylag ritkán kerülnek orvoshoz, pszichológushoz, pszichiáterhez - ezzel a kényszerrel ugyanis hosszú távon is együtt élhetnek, ha képesek hozzájutni a megfelelőnek ítélt táplálékhoz. A bioételeket, speciális táplálékokat kínáló éttermek, házhoz szállító cégek törzsvendégeinek körében azonban gyakran előfordulnak ennek a kényszernek a rabjai. Ez az evészavar nemcsak azért jelent kockázatot, mert az étkezésből kivész minden öröm - az is veszélyes, ha túlságosan leszűkül a fogyasztható élelmiszerek köre, sőt, szélsőséges esetben akár éhezni is hajlandó a beteg, ha nem fogyaszthat kedve szerinti ételt.
Szorongás, agresszió, kontroll
De vajon mi állhat a beteges egészségkényszer hátterében? Dr. Túry Ferenc szerint minden kényszerbetegség mögött valamilyen szorongás lelhető fel - a tisztaságmániások például gyakran a "bűnös, mocskos" szexualitással kapcsolatos szorongásaikat élik ki ily módon. "Az orthorexia esetében is szóba jöhet az intimitással kapcsolatos feszültség, de a lenyelt agresszivitás is felszínre törhet ilyen módon." - mondja szakértőnk.
A mindenáron való kontrollra törekvés is megjelenhet ennek a betegségnek a formájában, de napjaink testkultusza is elvezethet az orthorexiáig. "A posztmodern társadalmakban a test egyfajta üzenőfelületté is vált, gondoljunk csak a tetoválásokra, piercingekre. Az ebből fakadó, a test tökéletesítésére való túlzott törekvés is elsodorhatja az embert az egészség kóros hajszolása irányába." - véli a pszichiáter.
Az orthorexia elsősorban a felső és középső társadalmi rétegekben, ezek közül is a művelt, tájékozott, esetleg a táplálkozástudománnyal hivatásszerűen foglalkozó emberek körében szedi áldozatait. Férfiak és nők között viszont szakértőnk szerint érdekes módon nincs különbség e téren. A rossz anyagi körülmények között élőkre viszont nem igazán jellemző, mivel általában nem engedhetik meg maguknak az orthorexiások által előszeretettel fogyasztott különleges bioételek nagy részét.
Figyeljünk fel a gyanújelekre!
Mint a szenvedélybetegségek többsége esetében, az orthorexiánál is általában a család figyel fel rá, hogy családtagjuk egészségre való törekvése már korántsem nevezhető egészségesnek. Érdemes gyanút fogni akkor, ha valaki naponta több mint három órát tölt a tökéletesen egészséges étrend megtervezésével és összeállításával, ha szinte minden esetben jobban érdekli az ételek egészségessége, mint elfogyasztásuk élvezete. Az is gyanújel lehet, ha az illető egyre szigorúbb szabályokat vezet be, és egyre többször mond le korábbi kedvenceiről az egészségesnek tartott ételek kedvéért.
Túlzásokra utal, ha az étkezési szokások eltérése miatt kerüli a baráti összejöveteleket, és lenézi mindazokat, akik nem csak egészséges ételeket fogyasztanak, illetve, ha önutálat tör rá, amikor valamiért kénytelen megszegni a diétáját. "Ilyenkor pszichológus, pszichiáter segítségét érdemes kérni, aki az esetek többségében egyéni pszichoterápiával segít feltárni a probléma mélylélektani hátterét, leszámolni a kényszer mögött rejlő szorongással, illetve fokozatosan visszaszokni a normális táplálkozásra" - ismerteti a kezelés lehetőségeit Dr. Túry Ferenc.