A világon a legszélesebb körben a közvetlenül beszippantható dohányfüst élvezete terjedt el.
A dohányzás szenvedélye Amerikából érkezett
A dohányzás pontos kezdetét nem ismerjük. A dohányt Amerika őslakói használták, termesztették először, például a régészeti leletek tanúsága szerint az időszámításunk kezdete körüli időkben a maják már dohányoztak. A dél-mexikói őslakosok pálma- vagy kukoricalevélbe csomagolták a nyers dohányt, mások bambuszcsövön át szívták. Az indiánok más anyagokat is kevertek a dohányhoz, hogy meghosszabbítsák az élvezetet, és új ízeket ismerjenek meg. Az aztékok is dohányoztak, sőt, tubákoltak is. Más népek rágták, ették, itták vagy testükbe dörzsölték a dohányt.
Amikor 1492-ben Kolumbusz partra szállt az amerikai kontinenshez tartozó Watling-szigeten, a bennszülöttek igazgyöngyök, gyümölcsök mellett egy ismeretlen növény erős aromájú, szárított, sárgás levelét is adták cserébe a legénységnek üveggyöngyökért, tükrökért, csecsebecsékért. Feljegyzések szerint Rodrigo de Jerez tengerész volt az első fehér ember, aki kipróbálta a dohányzást. Kolumbuszt annyira nem érdekelte az érdekes növény, hogy említést sem tesz róla a naplójában. Ramon Pane szerzetes volt az első, aki a dohányzásról írt, bár először csak varázslók eszközének vélte és nem nevezte meg a növényt. Pane - aki a források szerint 1511-ben elsőként vitte át a dohánynövényt Európába - még azt is feljegyezte, hogy az őslakosok dohánnyal kevert tésztát adnak a betegeknek, akik kihányják, s így megtisztulhatnak az ártó szellemektől. Bartolomeo de las Casas püspök, a spanyol hódítók misszionárius kísérője volt az első európai, aki leírta, hogy az indiánok száraz levélbe göngyölik a dohányt, fáklya alakúra sodorják, majd egyik végét meggyújtják, a másik végét szívják, és így hódolnak a füstnek, amely elaltat és részegséget idéz elő. A püspök sérelmezi, hogy figyelmeztetése ellenére a telepesek hamar átveszik a szokást, gyorsan terjesztik, aztán nem tudnak róla leszokni. Cortez emberei megfigyelték, hogy az őslakosok vallási és élvezeti célokból egyaránt dohányoztak, és tapasztalták a dohány orvosi célú felhasználásának módjait is. Az orrba felszippantva - tubákolással - a meghűlt embereket gyógyították, nyílt sebre vagy dagadt testrészre pedig felmelegített, friss dohánylevelet tettek.
Gyorsan elterjedt Európában is
Spanyolországba hazatérve a matrózok "füstöt ittak", s a szokás gyorsan terjedt, már csak azért is, mert a dohányt az indiánokat erőssé tevő csodaszernek hitték. Az új szokástól való félelmében az inkvizíció először istenkáromlásnak tekintette a dohányzást, és Rodrigo de Jerezt, az első dohányzó európait börtönbe vetette, amiért az képtelen volt lemondani a pipáról. Európában először a spanyolok kezdtek el dohányozni, viszont a dohányzást a portugálok terjesztették el világszerte. Dohánycserjét is Portugáliában termesztettek először, 1512 körül. 1558-ban a lisszaboni piacon nyilvánosan megjelent a tubák is, amelyet az élvezet mellett gyógyításra is használtak. 1559-ben Jean Nicot, francia orvos követként Lisszabonba érkezett. Dohánycserjét küldött Párizsba, majd tubákolással meggyógyította Medici Katalin fejfájását. Nicot sohasem dohányzott, de hitt az erejében, és gyógynövényként terjesztette a dohányt.
Később, a dohányzás gyors terjedése láttán, Richelieu bevezette a királyi dohány-monopóliumot, a nagy kincstári haszon reményében. Prospero Santa Croce lisszaboni nuncius dohánycserjét küldött mesterének, IV. Pius pápának a Vatikánba, ahol a növényt dísz- és gyógynövényként termeszteni kezdték.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Ezzel párhuzamosan, 1636-ban spanyol papok is eljuttatták a tubákot Rómába, ahonnan gyorsan terjedt el egész Olaszországban, majd Németországban, a Habsburg Birodalomban, Magyarországon és más észak- és közép-európai országokban is. 1642. január 30-i brévéjében VIII. Orbán pápa a kiközösítés terhe fenyegetésével tiltotta meg a sevillai püspökség templomaiban a tubákolást, mert a folyamatos prüsszögéstől nem lehetett hallani a prédikációt.
A dohányzás "futótűzként" terjedt el Európában. A moralisták és az uralkodók kezdetben küzdöttek ellene, tiltó rendeletek egész sorát hozták. Angliában Erzsébet királynő is betiltatta a burnót szippantását a templomokban, azonban ő volt az első, aki meglátta a dohánytermesztésben rejlő hatalmas üzleti hasznot.
A tévhittel ellentétben nem a portugálok juttatták el Angliába a dohányt. Virginiában az angol gyarmatosítók települései közel voltak az állandóan pöfékelő indiánok településeihez, így a 17. század második felében a dohány is megérkezett Angliába. Erzsébet királynő idején megkezdődött a virginiai dohánytermesztés, amely kezdetben (és még ma is) egyik legfontosabb termékük, később ez lett az európai termelés egyik legkiemelkedőbb alapdohánya.
A felismert veszély
Egészen a XX. század első harmadáig a dohányzást nem tartották veszélyes, az egészségre különösebben ártalmas szokásnak, legfeljebb heveny vagy idült mérgezések jelezték, hogy valaki mértéktelenül a rabjává vált. Úgy vélték, hogy a dohányzás megnyugtatóan hat és fokozza a munkaképességet. A British Medical Journalban 1950-ben jelent meg az a tanulmány, amely először közzétette a felismerést: a dohányzás az egyik legjelentősebb oka a tüdőrák kialakulásának. A dohányzással kapcsolatos mai statisztikák ijesztőek. A világon jelenleg mintegy 1,1 milliárd ember dohányzik, naponta több tízezer újabb ember veszi kezébe cigarettát. A dohányzás évente 4 millió embert öl meg. Minden tizedik halálesetnek a dohányzás az oka, és 2030-ra az áldozatok száma évenként 10 millióra emelkedik.
Legjobban: