Aki sportot űz valamilyen rossz szokásból, annak valószínűleg fel sem tűnik, hogy környezetében emberek tucatjait idegesíti. Krákogás, röfögés, szürcsölés, körömrágás, hajtekergetés vagy fogcsikorgatás, egyre megy: művelője mögött minduntalan összesúgnak és felszisszennek a többiek. Összeállítottuk a top 5-ös listát.
Az ízületek ropogtatása
A szokás rabja bármelyik óvatlan pillanatban elbiccentheti a nyakát: egyet balra, egyet jobbra, majd jön a kéz, a csukló, az ujjpercek, és minden mozdulatát hangos ropogás kíséri. Ezek a ropogtatások azonban a pillanatnyi megkönnyebbülés után kellemetlen egészségügyi következményekkel járhatnak: az ízületek ilyen típusú "kínzása" akár ízületi gyulladást is előidézhet. Miért? Mert a roppanások között elfolyhat az ún. ízületi folyadék, az ujjak megduzzadhatnak, ez legrosszabb esetben pedig gyulladásos folyamatokat indíthat el. És hogy mi állhat emögött? Akár stressz, akár félelem is meghúzódhat a háttérben, amit sokszor maga a ropogtató sem realizál.
Bányászengedély nélkül
Az emberek többsége jobbára gyerekkorában kinövi a fül- és orrtúrást, amelyről korán megtanulja, hogy túlontúl intim ahhoz, hogy társaságban művelje. Ha valaki felnőtt korában is hódol az orrtúrásnak, az valószínű, valamilyen neveltetési hiba, esetleg kontrollt vesztett állapot következménye. Ez utóbbi annyit tesz, hogy a módszeres orrtúró bár tudja, hogy nem illik ilyesmit csinálni, nagy izgalmában azonban mégis megfeledkezik magáról, és a korábbi beidegződésen felülkerekedik.
Ha a rossz szokás stresszhelyzetben jön elő, szinte biztos, hogy a szorongás váltja ki. Az orrtúrás súlyosbított verziója, ha az illető az orrváladékát el is fogyasztja (mucophagia).
Tövig rágva
Az állandó, kóros körömrágást szintén érdemes pszichés oldalról vizsgálni, hiszen a lélekdoktorok nem pusztán rossz szokásként tartják számon, hanem komoly lelki problémák jelzőjeként is. A kényszercselekvések közé sorolják, amely elsősorban a szorongás megszüntetésének kevéssé gusztusos megoldását adja.
Mivel a környezet rosszallása csak még nagyobb feszültséget és szorongást generálhat a körömrágóban, így súlyos esetben érdemes szakorvoshoz (pszichiáter, klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta) fordulni, aki célzott terápiát, akár gyógyszeres kezelést javasol. Természetesen a helyzet nem mindig ilyen komoly és szakemberért kiáltó, így a körömrágást akár akarattal, odafigyeléssel és az ismert praktikákkal sem lehetetlen elhagyni.
Ami csak a szájban történhet
A fogak szívása furcsa, hanghatással járó tevékenység, amely rendkívüli módon idegesítheti a környezetet, különösen étkezések után, rágcsálás közben. Emögött az állhat, hogy az ételmaradékot mindenáron el akarjuk távolítani a fogközökből, esetleg a gyulladt íny masszírozását oldjuk meg ilyenféleképpen. Érdemes vele felkeresni a fogorvost, aki feltérképezi a kényszeres tevékenység eredetét.
A fogszíváshoz hasonló a fogcsikorgatás is, amely az emberek 10-20 százalékát érinti. Ha valaki csak ritkán csikorgatja a fogát, az többnyire ártatlan jelenségnek számít, ám ha gyakori, és ez más panaszokkal, fájdalommal is jár, akkor csak a fogorvos lehet a megoldás, aki kideríti, hogy rosszul záródik-e a fogsor, esetleg egy túl magas tömés lehet az oka mindennek. Pszichológusok szerint érdemes a lelki hátteret megvizsgálni: a fogcsikorgatás ugyanis a fentebb ismertetett panaszokon túl jelezhet elfojtást, csendes tiltakozást is, amelyet másképpen nem tudunk érvényre juttatni.