A nyugdíjas évekbe lépve nem mindenki vágyik ugyanolyan életmódra: egyesek számára ez a lelassulás, a megbékélés időszaka, míg mások éppen, hogy az önmegvalósításban látnak új lehetőségeket ilyenkor, hiszen több időt fordíthatnak a szeretteikre, illetve a számukra kedves elfoglaltságokra. Fekete Edit életében mindig is fontos szerepet játszottak a képzőművészetek, több száz verset írt már, és gyakran mélyed el a rajzolásban is. A főváros egyik legnagyobb idősotthonába is azért költözött be, hogy nyugodt körülmények között fordíthasson több időt hobbijaira, de társasága is mindig legyen. A művészetek mellett ugyanis a mindennapi társalgást, a kapcsolatok ápolását is fontosnak tartja.
A szabadság és a segítség együtt jelenik meg
„Három éve már, hogy beköltöztem ebbe a zuglói otthonba. Saját döntés volt, praktikus okai is vannak: nagyon nehezen mozgok, rokonom, közeli hozzátartozóm az egy szem gyermekemen túl nincs, őt pedig nem szerettem volna terhelni a mindennapi problémáimmal. Bíztam benne, hogy ez majd egy olyan hely lehet, ahol megkapom a szükséges segítséget, és mégsem vagyok egyedül” – mesélt a beköltözésének körülményeiről Edit. Hozzátette: kezdetben benne is megvoltak azok az ellenérzések, amelyek sokakat eltántoríthatnak egy idősotthonba költözéstől. Az alapos utánajárás, illetve a bentlakókkal folytatott beszélgetések azonban megnyugtatták.
„Végignéztem jó néhány helyet, mielőtt emellett az otthon mellett döntöttem. Több dolog is szólt mellette: egyrészt közel volt a korábbi lakásomhoz, ezért jól ismertem a környéket, másrészt pedig imponált, hogy egy jól felszerelt, nagy intézmény, szép nagy parkkal. Olyan helyre vágytam, ahol a szabadság és a segítség együtt van jelen”
- hangsúlyozta.
Az önálló apartmanban nyugodtan foglalkozhat a saját dolgaival, miközben az otthon segítségére is mindenben számíthat, legyen szó bolti bevásárlásokról, gyógyszerek beszerzéséről vagy takarításról. Emellett gyakran szerveznek az otthon lakóinak különböző közösségi programokat is - aki szeretne, részt vehet például kézműves foglalkozásokon, zenei rendezvényeken vagy kirándulásokon.
A szomorú és boldog pillanatok is megőrizhetőek a versekkel
Edit számára a művészetekben való elmélyedés jelent frissítő kikapcsolódást. Mint mondta, nagyon sok dolog múlik azon, hogy mennyire képes az ember ellensúlyozni a szükségszerűen rátörő negatív érzéseket, ami az időskor, a betegségek, az időnként mindenkin elhatalmasodó magány válthat ki. „Számomra a versírásnak van egyfajta terápiás jellege. Vannak hangulatverseim: tollat ragadok, ha jó vagy rossz kedvem van, hogyha valami boldog, vagy szomorú dolog történik velem. Vannak közéleti témában írt verseim, amelyeket a körülöttem zajló dolgok ihletnek. Vannak továbbá emlékező jellegű verseim is, amelyben a múltam egy-egy történését, érzését dolgozom fel” – mondta el Edit. Írásait a közösségi oldalán, illetve egy versíró csoportban is megosztja – a versek egyfajta kapcsolódást is jelentenek neki számos olyan emberrel is, akivel csak az interneten tud beszélgetni.
Komoly irodalmi ambíciói sosem voltak, a versek írásával azonban ő maga is megkönnyebbülhetett a lelkét nyomó terhektől, illetve azt vette észre, hogy a környezetének megosztva is gondolatébresztő hatásúak lehetnek ezek a művek. Boldogság 2019 című versének néhány sorát is megosztotta velünk:
„Eltakar az idő füstje,
Bele-belebámulsz a hajnali ködbe.
A sors néha-néha rád legyint
És megkérdezi: mit morogsz már megint?”
„Megenyhül a pillanat,
Felidézed a régi álmokat,
Felnézel az égre: kék.
A madár füttyög, élni szép.”
A közösségével is gyakran megosztja ezeket a versbe foglalt gondolatokat Edit, és örömmel tapasztalja, hogy rengeteg ember él a közösségben, aki nyitott az efféle művészetekre. Egy versben megfogalmazott gondolat sok más, aktuális problémára is felhívhatja a figyelmet, amelyről az otthon lakóival tartalmas beszélgetéseket folytathat. Az efféle társalgás nemcsak az elmét tartja élesen, de a lakók közösségi életét is építi. Az egymás felé fordulás és a törődés pedig olyan értékek, amelyekhez időskorban egyre inkább ragaszkodik az ember – véli Edit.
Az Olajág
Otthonok idősotthon-hálózat több mint tíz éve nyitotta meg kapuit, jelenleg is
közel 1500 idős embernek biztosít otthont. A komfort és nyugalom biztosítása
mellett az otthonokban élők mindennapjait változatos programokkal színesítik:
kézműves foglalkozások, utazások, zenés-táncos rendezvények váltják egymást.
Nagy hangsúlyt fektetnek a közösségépítésre is, hogy az időseket gyakorta sújtó
magány helyett aktív szociális életet élhessenek a lakók. (X)
Szponzorált tartalom. A cikk megjelenését az Olajág Otthonok támogatta.