"A demencia egy - általában krónikus és fokozatosan súlyosbodó - tünetegyüttes, amely esetén a kognitív funkciók romlása meghaladja az életkor előrehaladtával normálisan várható hanyatlás mértékét" - olvasható az Egészségügyi Világszervezet (WHO) vonatkozó leírásában. A definíció világosan rámutat, hogy bár a demencia jellemzően idős embereket érint, egyáltalán nem része az öregedés természetes folyamatának. Mindemellett nem egy önálló betegségről van szó, sokkal inkább a gondolkodásban jelentkező panaszok egy olyan csoportjáról, amelyek mögött többféle betegség is meghúzódhat. E tünetek körébe tartozik például:
- a memóriaromlás;
- a kommunikációs nehézségek;
- a vizuális és tájékozódási képesség romlása;
- a problémamegoldási képesség romlása;
- az összetett feladatok elvégzésének nehezítettsége;
- a tervezés és szervezés nehezítettsége;
- a mozgáskoordináció és a motorikus funkciók romlása;
- illetve a zavartság, nyugtalanság.
Mint az a felsorolásból is látszik, a demencia sokféle formát ölthet. Sokan azonosítják az állapotot a memóriaromlással, és bár ez valóban egy gyakori tünet, mindazonáltal a feledékenység önmagában még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az érintett személy valóban demens lenne. A tünetek mibenléte legfőképpen az azokat kiváltó alapbetegségtől függ, illetve attól, hogy az agy pontosan mely területei sérülnek.
Mi okozza a demenciát?
A demencia alapja ugyanis minden esetben az agyi idegsejtek és a köztük kiépült kapcsolatok sérülése, elvesztése. Ennek leggyakoribb kiváltó oka az Alzheimer-kór, amely az esetek mintegy háromnegyedéért felelős. Jelenlegi ismereteink szerint a betegség során kétféle fehérje halmozódik fel és rakódik le az agysejtekben és azok körül: tau és amiloid fehérjék. Ezek a lerakódások a folyamat előrehaladtával aztán egyre súlyosabban gátolják a sejtek közötti kommunikációt, valamint hozzájárulnak a sejtek elpusztulásához is, csökkentve ezáltal az érintett agyi régiók működőképességét. Egyelőre nem ismert - bár sokat kutatott terület -, hogy a fehérjefelhalmozódás minek hatására indul be, emiatt pedig sem biztosan megelőzni nem lehet az Alzheimer-kór fellépését, sem a kezelésére nincs specifikus gyógymód. Mindazonáltal gyógyszeres úton valamelyest enyhíthetők a kognitív tünetek.
A várható élettartam növekedésével egyre emelkedik az Alzheimer-kórban szenvedők száma a világon. A betegség mind nagyobb terhet ró a társadalomra, ennek ellenére nincs olyan gyógyszer, amely akár csak késleltetni is tudná a kórkép kialakulását.
Az Alzheimer-kór mellett egyéb betegségek és kórfolyamatok is kiválthatnak egyre súlyosbodó, visszafordíthatatlan demenciát. Ide tartozik a vaszkuláris demencia, amely esetén az agyi vérellátás zavarai eredményeznek sejtkárosodást akár szélütés (stroke) következtében, akár egyéb módon. Az Alzheimer-kórhoz hasonlóan szintén - gömbszerű, sejten belüli - fehérjelerakódások következménye az úgynevezett Lewy-testes demencia, továbbá megkülönböztetünk homloklebenyi eredetű demenciát is, amely a homloklebenyi agysejtek pusztulásával járó betegségek összefoglaló neve. A felsorolt kórképek közül sok esetben több is fennáll egyszerre a demens betegeknél, ilyenkor tehát kevert demenciáról beszélhetünk. Mindezeken felül pedig ugyancsak hozzájárulhat a kognitív hanyatláshoz a Huntington-kór, Creutzfeld-Jakob-betegség, Parkinson-kór, illetve traumatikus agysérülések.
A demencia következményei
A gondolkodásbeli, kognitív zavarok az élet minden területén egyre fokozódó nehézségeket okozhatnak a demens betegek számára. Ahogy romlik az állapotuk, képtelenné válhatnak arra, hogy egyedül gondoskodjanak magukról. Előfordulhat, hogy hétköznapi teendőik ellátása során is veszélybe sodorják magukat és környezetüket, legyen szó akár főzésről vagy autóvezetésről. Ilyen esetekben fontos szerep jut tehát a családnak, a hozzátartozóknak idős szerettük ellátásában, ápolásában. A feladat ugyanakkor hosszú távon rendkívül megterhelő mind fizikális, mind érzelmi, mind pénzügyi szempontból. Éppen ezért az ápolást végző családtagoknak oda kell figyelniük saját egészségükre is, ha pedig úgy érzik, már nem bírják egyedül ellátni szerettük gondozását, érdemes szakszerű segítséget kérni.
A demencia tehát az érintettek és hozzátartozóik életére éppúgy súlyos kihatással van, mint általában véve a társadalomra. A WHO 2015-ös évre vonatkozó becslései szerint a demenciával kapcsolatos globális kiadások összköltsége meghaladja a 800 milliárd amerikai dollárt, ami nagyjából a globális GDP 1,1 százalékával egyenértékű. A 60 éven felüli korosztály tagjainak átlagosan 5-8 százaléka küzd valamilyen mértékű demenciával. Mindez az átlagélettartam mostani növekedési üteme mellett azt jelenti, hogy 2030 és 2050 között 82 millióról 152 millióra emelkedhet majd a demens betegek száma a Földön, még tovább növelve a tünetegyüttes gazdaságra kifejtett terhét.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Mit tehetünk a demencia ellen?
Mindössze az esetek egytizedében jelentkeznek a demencia tünetei 65 éves kor alatt, ami jól mutatja, miért nevezhetjük az életkort a legerőteljesebb kockázati tényezőnek. Szintén fokozza a rizikót az öröklött genetikai hajlam, azaz ha a felmenők között előfordult már demencia. Emellett fontos megemlíteni a Down-szindrómát is, amely esetén az átlagosnál jóval magasabb az Alzheimer-kór korai fellépésének veszélye. A felsorolt tényezőkben közös, hogy az érintetteknek nincs azokra kihatásuk. Akadnak ugyanakkor olyan rizikófaktorok is, amelyek befolyásolhatók.
Ez is érdekelhet
Tavaly júliusban az Alzheimer-társaság Los Angeles-i nemzetközi konferenciáján öt új kutatást is bemutattak, amelyek egybecsengő eredményei szerint bizonyos életmódbeli szokások beiktatásával jelentősen csökkenthető a szellemi hanyatlás és a demencia kockázata. E körbe tartozik az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozás, a rendszeres - hetente legalább 150 percnyi - testmozgás, a szellemi kihívást jelentő tevékenységek, hobbik űzése, továbbá a dohányzás és az alkoholfogyasztás kerülése. Az egyik tanulmány alapján akár 60 százalékkal is csökkentheti az Alzheimer-kór veszélyét, ha valaki a felsorolt öt tényező közül legalább négyet a mindennapi rutinja részévé tesz. Mi több, egy másik tudományos munka szerint még a genetikai hajlamot is képes lehet ellensúlyozni az egészséges életmód. Ezzel szemben például a dohányzás már a 40-es életévek során is kimutatható kognitív hanyatlást eredményezhet.
