A karácsonynak vannak nélkülözhetetlen elemei: ilyen például a zene - korábbi anyagunkban alaposabban is kiveséztük, miért szeretjük annyira -, az ajándékok - ide kattintva arról olvashat, hogyan lehet elkerülni, hogy rossz ajándékot vegyünk a másiknak -, az ünnepi fogások, és persze a lakás szinte minden pontján felbukkanó díszek.
Régen ezüstből volt az angyalhaj
Angyalhajból biztosan mindenkinek van otthon valamennyi. A csillogó dekoráció Németországból származik, "gyökerei" egészen az 1600-as évekig nyúlnak vissza. Akkoriban ráadásul még ezüstből készült. Az ötletgazda neve sajnos az idők során homályba veszett, de az tudható, hogy az angyalhaj jellegzetes kinézetének eléréséhez a mesterek vékonyra kalapálták az ezüstöt, majd csíkokra vágták. A dísz idővel annyira népszerű lett, hogy gépekkel kezdték el gyártani, csak így tudták ugyanis kiszolgálni a megnövekedett igényeket. Az emberek aztán arra is rájöttek, hogy a gyertyafüst miatt elfeketedik az angyalhaj, ezért a későbbi verziók ónból, ólomból készültek. Ez a változat azonban túl nehéznek bizonyult, nem bírták el a karácsonyfa ágai, úgyhogy - hála a briteknek - létrejött az az angyalhaj, amit ma is ismerünk és használunk.
A gömböket Viktória királynőnek köszönhetjük
Az angyalhajhoz hasonlóan a karácsonyi gömbdísz is német találmány - írja az ünnepi dekorációk történetét összefoglaló cikkében a huffingtonpost.com . Az 1840-es években kezdte el a gyártást Lauscha településen egy Hans Greiner nevű férfi. A korai változatok még gyümölcs- vagy dióformájúak voltak, és csak később alakult ki a mai ismert forma. Az, hogy a gömbök szép lassan teret hódítottak Európában, állítólag Viktória brit királynőnek (1819-1901) köszönhető, aki az 1800-as évek végén jelentős mennyiséget hozatott el Németországból. A gömbök eleinte kizárólag a gazdag emberek otthonaiban tűntek fel, hiszen kézzel készítették azokat, anyaguk pedig üveg volt. Nem kellett hozzá azonban sok idő, míg megjelentek a műanyag változatok, amelyek gyártása jóval kevesebb pénzbe került, és így maguk a termékek is megfizethetőbbé váltak.
A mennyezetről, fejjel lefelé lógott a karácsonyfa
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A fenyőfát eredetileg a pogányok és a keresztények a tél megünneplésére használták. A pogányok a téli napforduló idején fenyőágakkal díszítették fel otthonukat, állítólag azért, hogy emlékeztessék magukat, a tavasz beköszöntéig már nem kell sokáig várniuk. Az ókori rómaiak ugyancsak fenyőfákkal dekoráltak, de ők a templomaikat ékesítették fel azokkal a Szaturnália (hétnapos örömünnep Szaturnusz isten tiszteletére a téli napforduló idején) alatt. A keresztények számára a fenyőfa jelkép volt: az Istennel való örök együttélés szimbóluma.
Úgy tűnik azonban, azt senki sem tudja, pontosan mikor kezdték el az emberek a fenyőfát karácsonyfaként használni. Hozzáértők szerint kb. ezer évvel ezelőttre datálható a szokás elterjedése, amelynek bölcsője Észak-Európa volt. Kezdetben még sok helyen a mennyezetről fejjel lefelé lógatva "állították" fel a karácsonyfát, de voltak olyanok is, akik növényeket (pl. galagonyát) ültettek cserépbe, abban a reményben, hogy karácsonykor kezdenek majd virágozni. Azok, akik nem engedhették meg maguknak, hogy fenyőfát vagy más növényt szerezzenek be, egy fadarabokból készült piramist építettek fel, amelyet aztán papírral, almával és gyertyákkal díszítettek. Manapság már egyre elterjedtebbek a műfenyők, de még mindig sokan szavaznak a vágott fenyőkre.
Tilos a csók, ha elfogynak a bogyók
Ünnepi fény gyanánt sokáig gyertyával ékesítették a karácsonyfát, a gyertyák egyébként a csillagokat jelképezték (számos európai országban máig megmaradt ez a szokás). Az USA biztosítótársaságai aztán egy idő után elkezdtek lobbizni azért, hogy törvény tiltsa a gyertyák használatát a karácsonyfákon, rengeteg tűz keletkezett ugyanis ilyen módon. 1895-ben végül egy Ralph Morris nevű amerikai feltalálta az elektromos fényfüzért, amely hasonló a ma használt karácsonyi világításhoz.
Az otthonok másik népszerű dísze volt a magyalág, amelynek élénkvörös bogyói kedves kontrasztot hoztak létre a fagyöngy fehér termésével. A két növényt egybefonták, és mielőtt felakasztották volna a bejárati ajtó felé, a helyi pap megáldotta a dekorációt. És ha már fagyöngy : az ágai alatti csókolózás szokása Nagy-Britanniából ered. Eredetileg az volt a lényege, hogy mielőtt megcsókolunk valakit, le kellett szedni egy bogyót az ágról. Amikor viszont elfogytak a bogyók, tilos volt a csókolózás.
Ez is érdekelhet
Természetesen a fent említetteken kívül mára már számtalan anyagú, méretű és formájú karácsonyi dísz közül válogathatunk, és valószínűleg a jövőben is újabb és újabb darabok jelennek majd meg a piacon. Igény biztosan lesz rá, hiszen ki tudna ellenállni még egy (és még egy, és még egy...) ünnepi csecsebecsének?
