A Kaliforniai Egyetem (Riverside) szakértői által vezetett tanulmány annak járt utána, vajon enyhíthető-e valahogyan a koronavírus -járvány okozta magány érzése. Mint arról a Medicalxpress.com portál is beszámolt , a kutatók igen érdekes felfedezést tettek: azok az emberek, akik a mindennapi feladataik során egyedi rituálékat követnek, kevésbé érzik magukat magányosnak. "Akár egy olyan egyszerű dolog is segít célt és értelmet adni a napoknak, mint a tea egy bizonyos módon történő elkészítése. Ettől az emberek kevésbé érzik magukat magányosnak" - mondta Thomas Kramer, az iskola marketingprofesszora.
A Journal of Marketing Research című folyóiratban is publikált tanulmány elsősorban az egyedül, krónikus magányban élő felnőtteket vizsgálta, akik gyakran érzik úgy, hogy az életüknek nincs értelme. Számukra az olyan hétköznapi rituálék, mint a tea vagy kávé elkészítése és elfogyasztása, vagy akár a reggeli/esti arcápolási rutin követése, segítenek jelentést adni a napoknak. A rituálék az ünnepi, társadalmi és vallási helyzetek fontos részei, ugyanakkor a fogyasztói kultúrában is meghatározó szerepük van. Ezt a marketingszakemberek is jól tudják, és az elmúlt években igyekeztek ki is aknázni ezt egy-egy termék kampányának megalkotásakor, és már a reklámokban arra ösztönzik a vásárlókat, hogy egy bizonyos módon fogyasszák vagy használják azokat.
Közösséghez tartozni, még ha egyedül is vagyunk
A tanulmány társszerzői, Xuehua Wang, a Kelet-Kínai Állami Egyetem marketing docense és Yixia Sun, a Zhejiang Egyetem marketing adjunktusa kutatásaik során arra törekedtek, hogy feltérképezzék, a mindennapi fogyasztási cikkek körüli rituálék miként segítik az embereket abban, hogy kevésbé érezzék magányosnak magukat. "A marketing terén korábban nem vizsgálták a fogyasztók magánjellegű rituáléit, ezért idáig nem voltak értékelhető adatok arra vonatkozóan, hogy a magánjellegű rituálék képesek-e valamilyen extra tartalommal, jelentéssel felruházni bizonyos termékeket" - nyilatkozta Kramer, aki szerint a szóban forgó kutatásban ezt a hiányt igyekeztek pótolni. A kutatásban részt vevő önkénteseket először kifaggatták arról, mennyire érinti őket a krónikus magány, majd felmérték, hogy milyen egyéni rituálékat alkalmaznak a mindennapi termékek fogyasztásakor. Ezután arra kérték őket, képzeljenek el vagy ténylegesen csináljanak is végig egy ilyen rituálét (egy bizonyos márkájú kekszet mártogassanak tejbe, és úgy fogyasszák el), és ezután újra kikérdezték őket. Az összesített eredményekből kiderült, hogy a krónikus magánnyal leginkább küzdők szívesebben követték a rituálékat, mert ezáltal egy közösség részének érezhették magukat. A rituális tevékenységeket követően pedig arról számoltak be, hogy kevésbé érzik magukat magányosnak, sőt az életüknek több értelme lett.
Kramer szerint a világjárvány okozta bizonytalanságban és káoszban is sokat segíthet, ha megpróbálunk struktúrát vinni a napjainkba. "Aki magányosnak érzi magát, az találjon ki több rövid kis rituálét, ezek ugyanis segítenek célt és értelmet adni a mindennapoknak a korlátozások idején is" - tette hozzá. A tanulmány szerzői ugyanakkor kiemelték, a vizsgálataik nem terjedtek ki arra, hogy a magányosság érzésének csökkenése mennyi ideig tartott. Valamint azt is megjegyezték, hogy a rituálék kialakítása nem javasolt a rögeszmés kényszerbetegséggel küzdőknek.