Az elmagányosodás világszerte növekvő problémát jelent (főképp bizonyos társadalmi csoportok, elsősorban az idősek körében) annak ellenére, hogy még soha nem volt ennyi lehetőségünk kapcsolatot tartani egymással. Az ember társas lény, és időnként nagy szüksége van arra, hogy találkozzon, beszélgessen másokkal. A társaságban eltöltött idő azonban nem mindig örömteli, sőt: egy friss kutatás eredménye szerint az egyedüllétnél is nehezebben viseljük azt, ha olyankor erőltetnek ránk társasági eseményeket, mikor ahhoz semmi kedvünk.
Néha egyedül is jobb, mint közösségben
A Journal of Happiness Studies kiadványban megjelent kutatás tudományos módszerekkel is igazolta, hogy nem érdemes erőltetni a közösségi programokat olyankor, amikor nem érzünk arra igényt. Mint kiderült, rosszabbul érezzük magunkat akkor, ha a döntésünk ellenére más emberek társaságában kell eltöltenünk időt, mint akkor, hogy ha egyedüllétre kényszerülünk, pedig vágynánk egy közösségbe.
Dr. Liad Uziel, a Bar-Ilan Egyetem Pszichológia tanszékének munkatársa kutatócsapatával az egyetem 155 hallgatóját vonta be a tanulmányba. A résztvevők tíz napon keresztül napi három alkalommal számoltak be arról, kikkel találkoztak, mennyi időt töltöttek velük és hogyan érezték magukat. Arról is számot kellett vetniük, hogy ők maguk keresték-e mások társaságát, vagy akaratukon kívül "csöppentek bele" közösségi eseményekbe. Érdekelte a kutatókat az is, hogy mennyi időt töltöttek a hallgatók egyedül, és hogyan érezték magukat ilyenkor.
Több mint 4200 ilyen feljegyzés adatait elemezték végül ki. A résztvevők idejük 60 százalékát társaságban, 40 százalékát pedig egyedül töltötték. A helyzetek 64 százalékában ez a saját döntésük volt, 36 százalékban viszont bizonyos körülmények miatt kényszerültek az egyedüllétre, vagy bizonyos emberek társaságára. Vagyis a tanulók a napjuk több mint harmadában nem választhatták meg, hogy egyedül, vagy valakiknek a társaságában tölttik-e az idejüket.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Összességében a résztvevők boldogabbak voltak társaságban, mint egyedül, a társas szituációk azonban nagyon eltérő hatást gyakoroltak a hallgatókra. Általában a legjobban akkor érezték magukat a hallgatók, amikor úgy lehettek társaságban, hogy ők is akarták azt. Viszont a legrosszabb hangulatról is társaságban számoltak be, persze ez esetben nem kívántak közösségben lenni. Az egyedüllétben töltött idő kevésbé volt hatással a hangulatukra, akár szerettek volna magukban lenni, akár nem.
Egy korábbi tanulmányában Dr. Uziel már megállapította, hogy a társas helyzetek felerősítik a bennünk lévő érzéseket, míg az egyedüllét a nyugodtabb érzelmekhez köthető. Ez a tanulmány azonban csak megerősítette, hogy a legrosszabb hatása a hangulatunkra annak lehet, ha akaratunk ellenére ránk erőltetnek egy társasági eseményt.
