Karácsony közeledtével több ember életében kerül előtérbe a megbocsátás. Amellett, hogy ez hozzájárulhat egy szebb, nyugodtabb ünnephez, a megbocsátás az egészségünkre is pozitív hatással lehet. Ha ugyanis valaki folyton a múlton rágódik, az több stresszhez és magasabb kortizolszinthez vezethet, ez pedig hosszú távon számos mentális és fizikai probléma kialakulásához járulhat hozzá.
Ezzel szemben sértettségünk elengedése - ahogy már korábban is megírtuk - erősíti az empátiát, jót tesz az immunrendszernek, fizikai megkönnyebbülést és jobb alvást eredményezhet, továbbá segíthet felépülni a traumákból.
Lépésről lépésre
Ugyan sokaknak megfordul a fejében, hogy talán nem érdemes tovább haragot tartani, mégsem tudják, hogyan kellene elindulniuk a megbocsátás útján. Ez ugyanis nem megy varázsütésre. Két szakértő - Loren Toussaint és Everett L. Worthington - néhány tanácsa azonban segíthet ebben: javaslataikat követve bárki lépésről lépésre haladhat a lelki békéje felé.
Először mindenképpen határozzuk el, hogy vége a haragtartásnak és megbocsátunk. Legyünk mi az okosabbak, még akkor is, ha hatalmas fájdalmat okoztak nekünk. A szakemberek szerint a megbocsátást nem lehet kierőszakolni, tényleg csak akkor működik, ha készen állunk elfogadni, ami történt, elismerjük, amit ezzel kapcsolatban érzünk - legyen az düh, sértettség, agresszió vagy bármi más -, majd az egészet elengedjük, mint egy léggömböt. A következő lépés az lehet, hogy kimondjuk, mit szeretnénk: barátok szeretnénk maradni azzal, aki megbántott minket, vagy többé nem is akarunk vele beszélni, csak elengednénk a rossz érzéseket. Ha tisztában vagyunk azzal, hogyan akarjuk folytatni ezt a kapcsolatot, az segíthet, amikor újra ránk törnek az érzelmek az adott személlyel kapcsolatban.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Szintén jól jöhet, ha egy kis idő távlatából megpróbáljuk mind a saját nézőpontunkat, mind a másik félét objektívan szemlélni. Idézzük fel és írjuk le a történteket, de ne a saját szemszögünkből, hanem úgy, mintha egy harmadik személy látta volna az esetet. Tehát ne azt írjuk, hogy "az unokatestvérem nagyon csúnyán szólt hozzám aznap, ezért nagyon összevesztünk és azóta nem beszélünk", hanem azt, hogy "János feszült volt, kissé indulatosan szólt Katához, aki mérgesen válaszolt". Ha képesek vagyunk kicsit más nézőpontból szemlélni az eseményeket, akár olyat is észrevehetünk a történetben, amit eddig nem láttunk. Ez pedig hozzájárulhat a könnyebb megbocsátáshoz.
Ha empátiát , illetve szimpátiát tudunk érezni azzal, aki megbántott minket, az szintén előremozdíthatja megbocsátásunkat. Erre remek módszer, ha a másik fél helyébe képzeljük magunkat. Az is jó ötlet, ha egy olyan helyzetre gondolunk, amikor nekünk bocsátott meg valaki valamiért. Az ebből táplálkozó pozitív érzéseink és gondolataink háttérbe szoríthatják a negatívakat, így szabadabbnak érezhetjük magunkat.
Ezért jó, ha meg tudunk bocsátani
A megbocsátás egy személyes, belső folyamat, de sokakban felmerül az igény, hogy ezt elmondják annak, aki megbántotta őket. A szakemberek szerint viszont erre legfeljebb akkor kerítsünk sort, ha az illető elnézést kért , bevallotta a bűnét vagy vállalta a felelősséget azért, amit tett. Ezeken kívül fontos tudatosítani magunkban, hogy a megbocsátás nem egyenlő a kibéküléssel, vagyis nem feltétlenül kell továbbra is tartani a kapcsolatot azzal, aki megbántott minket. Dönthetünk úgy is, hogy többé nem lesz része az életünknek. A lényeg, hogy mi elengedjük a fájó emlékeket, és csak arra koncentráljunk, hogy a saját életünk innentől jó irányba menjen tovább.
Ez is érdekelhet
Forrás: prevention.com
