Valós vagy kitalált információk engedély nélküli megosztása - dr. Ned Hallowell pszichiáter szerint ez a pletyka definíciója. Bár a pletykálkodás alapvetően elítélendő, bizonyos helyzetekben akár még hasznos is lehet. "A világ ki van éhezve a másokkal való kapcsolódásra, amit például a pletyka biztosíthat számunkra. Ezt természetesen leginkább a pozitív pletykától várhatjuk, de tény és való, hogy az is összeköthet bennünket, ha valamilyen kevésbé kellemes dologról pusmogunk: mondjuk arról, hogy valaki szerencsétlenül járt" - idézi a cikk dr. Hallowellt.
Dr. Julia Breur család- és párterapeuta úgy vélekedik, a pletyka akkor pozitív, ha hasznos és fontos információk terjednek általa. "Amikor például bemutatkozunk valakinek, és azt mondja, már nagyon sok jó dolgot hallott rólunk, az nagy örömmel tölthet el minket. Állásinterjún is előfordulhat, hogy a leendő főnökünk azzal fogad, hogy sokaktól hallotta, ezen vagy azon a területen milyen tehetségesek vagyunk" - részletezi a szakember.
Dr. Hallowell azonban felhívta a figyelmet, hogy a legtöbb pletyka sajnos nem a fenti kategóriákba esik, hiszen az emberek hajlamosabbak negatív eseményekről pletykálkodni: például arról, hogy valaki elvált, vagy saját magához képest nagyon meghízott. Az is jellemző, hogy kezdetben még csak arról pletykálunk, hogy valami "megtörténhetett", aztán ahogy telik az idő, és ahogy egyre több emberen megy keresztül a pletyka, a feltételezést már valóságként közöljük.
Ők a legpletykásabbak
Elsősorban a gyáva emberek pletykálkodnak, mondja dr. Hallowell. Ők nem elég merészek ahhoz, hogy odamenjenek a pletyka tárgyához, a szemébe nézzenek, és megkérdezzék, mi igaz és mi nem a híresztelésekből. Azok is pletykásak, akik bizonytalanok önmagukban, és ezt azzal próbálják leplezni, hogy kibeszélnek másokat a hátuk mögött. A pletyka hatalmat is jelent: olyasmit tudunk, amit mások nem, azok tehát ugyancsak rendszeresen pusmoghatnak erről-arról, akik élvezik, hogy mások felett állhatnak. Dr. Hallowell szerint a pletykához egyfajta érzelmi szadizmus is kapcsolható, főleg, ha negatív a pletyka, sokan ugyanis élvezik, hogy valami olyan borzasztó történésről adhatnak hírt, ami mással történt, és nem velük.
A bizonytalan élethelyzet szintén kedvez a pletykának, ahogy az is, ha valaki szorongó személyiség - erre már dr. Breur mutatott rá. Dr. Hallowell arról is szólt a cikkben, a pletykát általában a női nem sajátjának tartják, ráadásul a tapasztalatok azt mutatják, a gyengébbik nem tagjai hajlamosak szándékosan negatív vagy hamis információkat terjeszteni, hogy rossz színben tüntessenek fel másokat. Azon klasszikus érzelmek, amelyeket egy tragédia hoz elő a hallgatóságból - ilyen a szánalom és a félelem -, szintén nagy szerepet játszhatnak a pletykálkodásban. Sajnáljuk a pletyka "főszereplőjét", és félünk attól, hogy az, ami vele történt, velünk is megeshet, ezért saját védelmünk érdekében megtesszük a szükséges óvintézkedéseket - magyarázza dr. Hallowell.
Ha másokról hallunk pletykákat
Bár a mai világban elég nehéz elkerülni a pletykákat, hiszen nemcsak családi, baráti, ismerősi körünkből, de például a médiából is ömölhetnek ránk a különféle híresztelések, odafigyeléssel, tudatossággal "semlegesíthetjük" a mendemondákat. Amikor valaki elkezd másokról pletykálni a jelenlétünkben, igyekezzünk arról beszélni, milyen jó dolgokat tudunk az érintettről, tanácsolja dr. Breur. A módszer segítségével az eredeti - és valószínűleg nem túl kedvező - pletyka helyét pozitív információk vehetik át. Az is beválhat, hogy amint meghallunk valakit pletykálkodni, azonnal kimentjük magunkat és arrébb megyünk, így nem értesülünk a szóbeszédről. Természetesen, akinek van hozzá mersze (és úgy ítéli meg, érdemes), elvonulás helyett ilyenkor konfrontálódhat is a pletykás emberrel: mondjuk el neki, hogy számunkra kényelmetlen, hogy pletykál, és igyekezzünk másra terelni a beszélgetést. Dr. Breur szerint azzal ugyancsak elvehetjük a pletyka élét, hogy a másik nyomorán való csámcsogás helyett arra sarkalljuk a többieket, hogy beszéljük meg, hogyan segíthetnénk a nehéz helyzetben lévő illetőn.
Amikor a pletyka rólunk szól
Személyes érintettség esetén, vagyis akkor, ha mi vagyunk a pletyka tárgya, kicsit nehezebb a helyzet. Dr. Hallowell azt javasolja, keressük meg a forrást, aki az engedélyünk nélkül valós vagy kitalált információkat terjesztett, és beszélgessünk el vele arról, miért tette. Bizonyos helyzetekben azonban az a legjobb taktika, ha tudomást sem veszünk arról, hogy rólunk pletykálnak. "A pletykákat gyakran kicsinyes emberek terjesztik. Ha foglalkozunk velük vagy a mendemondáikkal, akkor az azt jelenti, hogy lesüllyedtünk az ő szintjükre, és előfordulhat, hogy ezt nem tartjuk szükségesnek, nem akarjuk. Elképzelhető, hogy pont az a céljuk, hogy felidegesítsenek minket, és konfliktust provokáljanak, amennyiben azonban lepereg rólunk a gonoszkodásuk, keresztbe húzzuk a számításaikat" - mondja dr. Hallowell.