A pszichoszomatikus betegségek kutatásnak egyik központi kérdésköre, hogy vajon kik, milyen személyiségek hajlamosak az ilyen típusú kórképekre. Mi minden hajlamosít arra, hogy a lelki bajok testi tünetekben mutassák meg magukat? Így irányult a figyelem az érzelmek megtapasztalásának, szabályozásának képességre; és ennek következtében az alexitímia jelenségére.
Az alexitímia görög eredetű kifejezés, szó szerinti jelentése: szavak hiánya az érzelmek leírására (a= fosztóképző; lexis=szó; thymos=érzelem). Vagyis az alexitímiásnak nincsenek megfelelő szavai az érzelmei kifejezésére. Az illető nem képes az érzelmeit, lelki történéseit tudatos szinten megélni, és ezeket szavakkal kifejezni.
Mindez azonban nem orvosi diagnózis, hanem egy sajátos konstrukció, mely a klasszikus pszichoszomatikus megbetegedésekben szenvedő páciensek klinikai megfigyeléséből származik. Ennek ellenére nincs egy az egyhez megfelelés az alexitímia és a pszichoszomatikus megbetegedések között: vannak pszichoszomatikus betegségben szenvedők, akiket nem jellemez az alexitímia, és számos alexitímiás van, akiknek nincs pszichoszomatikus tünetük.
Veszélyes érzések
Milyennek képzeljük el az alexitímiás betegeket? Működésmódjuk sajátosságai leginkább akkor jelentkeznek, ha kapcsolati helyzetbe kerülnek. Számukra ez a szituáció veszélyes, ugyanis érzésekkel jár. Ők azonban nem tudnak megküzdeni a helyzettel, mert nem tudatosulnak érzéseik, és ezáltal nincsenek is rá szavaik.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Tehetetlenek belső érzéseik leírásában, érzelmek megkülönböztetésében. Csupán a félelem és a düh egy-egy megfogható nyelvi kategória a számukra; a legtöbb érzelmileg telített helyzetben az "idegesség" kifejezést használják. Mindez rendkívüli feszültségeket okoz bennük. Így a teljes kétségbeesésben a túlélést két dolog jelentheti számukra: a helyzetből való kimenekülés vagy egy érzelmi átélés nélküli indulati kitörés.
Érzéseiket szavakban kifejezni ugyan nem képesek, de a fiziológiai izgalmi állapot jegyei érezhetően jelen vannak náluk, noha ezt nem, vagy csupán alig észlelik.
Ha dühösek vagyunk, kivörösödünk; ha félünk, kapkodjuk a levegőt - a legtöbben képesek vagyunk, hogy a testi változásokkal együtt felismerjük a bennünk közben felmerülő gondolatokat, és azonosítsuk a keletkező érzelmeket is. A alexitímiások a nagy átlaggal ellentétben a helyzetekre adott testi válaszaikról leválasztják az érzelmi összetevőket.
Az érzelmek tudomásul nem vétele így vezethet különböző pszichoszomatikus betegségekhez. Mivel az alexitímiás nem észleli a bánatot, fájdalmat, félelmet, haragot stb., nem nevezi nevén, nem tud róla másnak beszámolni, és ami a legfontosabb, kezelni sem.
Testével kommunikál
Azon túl, hogy képtelenek érzelmeiket azonosítani, másoknak leírni; az érzéseket és a testi tünetek megkülönböztetni, korlátozottan képesek fantáziákat vagy álmokat megtapasztalni.
Az alexitímiásokat gyakran még a szeretteik is úgy jellemzik, hogy hidegek és távolságtartóak. Empátiás készségük híján vannak, így mások érzéseit sem képesek átérezni. A belső tapasztalatokkal szemben jellemzően a külső eseményekre fókuszálnak. Fantáziaéletük beszűkült voltából adódóan szimbolikus és képzeleti működésük is hiányzik.
Nem meglepő tehát, hogy aki az érzelmekkel szemben "védett", aki fantáziája beszűkítésével védekezik, az bajok esetén főleg a testi tünetekre koncentrál, és megküzdeni is olyan eszközökkel próbál, ami a testi panaszokat célozza. Ha egy alexitímiást megbántanak, megsértenek, nem éli át a megbántottságot, csupán a fejfájást például, ami a nem tudatosult feszültség hatására keletkezett benne.
Ha bezárkózom, nem érhet csalódás
Az alexitímia hátterében feltehetően az "elégtelen" családi kapcsolatok állnak, kialakulásában jelentős szerepet játszanak a szülők.
Ha egy csecsemő éhes, szomjas, fáj valamije, melege van, kifejezi érzelmeit, és sírni kezd. Jó esetben az édesanyja reagál rá: megeteti, megöleli, átöltözteti, megnyugtatja. De előfordul az is, hogy mindezt az anya nem teszi, vagy gépiesen, mert muszáj; és közben ingerült, dühös, vagy éppen alig vesz tudomást kisbabája érzelmeiről. Nem öleli meg, nem beszél hozzá, nem érződik a szeretet belőle. Egy idő után a kicsi rájön, hogy nem érdemes kifejezni érzelmeit, mert úgysem kapja meg azt a gondoskodást, amire vágyik. Tehát, "rátanul" arra, hogy jobban jár, ha elrejti érzelmeit.
Feltehetően ezekből a gyermekekből lesznek azok a felnőttek, akik nem engednek közel magukhoz senkit, vagy addig maradnak egy kapcsolatban, amíg az konfliktusmentes. Mert a konfliktus már negatív érzelemmel jár, amit ők - csecsemőkori bevésődésüknek köszönhetően - nem tudnak kezelni.
Az a tapasztalat áll mögöttük, hogy az érzelmek veszélyesek; hogy ha jelzik, hogy a másik fontos nekik, hogyha "kiadják" magukat, a másik nem fog figyelni rájuk. A biztos védelem a bezárkózás, akkor nem érheti őket csalódás. Ez a gátlás, érzelmeik gátlása aztán betegséget eredményez, pszichoszomatikus problémákat - migrént, pánikrohamokat, gyomor-és bélrendszeri problémákat - okoz.
A jelenség hátterében állhat továbbá a két agyfélteke közötti kommunikáció zavara. Kutatások bizonyították, hogy az ilyen esetekben megváltozik a kommunikáció a jobb és a bal agyfélteke között. A jobb agyfélteke, mely az érzelmek átéléséért felelős, nincs megfelelő kapcsolatban a beszédmegértésért felelős bal agyféltekével. Így pedig nagyon nehéz szavakat találni.
Ha mégis megmutatom magam
Kezelhető-e az alexitímia pszichoterápiásan? Oldódhat-e a zárkózottság, a félelem?
A kezelés igen nagy erőfeszítést igényel a szakemberektől, mert a betegek motivációja rendkívül csekély, hiszen az érzelmek megismerése erőteljes szorongást vált ki belőlük. Hosszadalmas pszichoterápiás kezelés kell ahhoz, hogy lassan felismerjék és elfogadják a saját érzelmeiket, és némiképp képesek legyenek mások érzéseit is meglátni.
Mivel tévesen értelmezik és felerősítik az érzelmileg telített helyzeteket kísérő testi tüneteiket, hasznosnak bizonyul, ha a pszichoterápiás kezelés relaxációs technika alkalmazására épül, melynek során bizonyos testi folyamatok akaratlagosan befolyásolhatóvá válnak.
A biofeedback technika szintén lehetővé teszi, hogy az abban részt vevő személy szabályozni, befolyásolni tudja egyes fiziológiai működéseit. Ennek a tanulási mechanizmusnak a révén a személy észreveszi a mért értékek akár kismértékben történő változását, majd megpróbálja tudatosítani azokat az érzéseket és gondolatok, melyek vélhetően ezekhez a változásokhoz vezettek.
Ez is érdekelhet
A csoportterápia is eredményes lehet, ahol biztonságot és támogatást nyújt a csoportlégkör, illetve a hasonló másokkal történő interakció az érzések kifejezését ösztönzi, a kommunikációt és az empátiát fejleszti.
