A traumák egyik jellegzetessége, hogy mindaddig ismétlődnek, amíg az egyén nem képes azokat véglegesen feldolgozni.
A múlt így gyakran átköltheti a jelent. Az ismétlés persze önmagában nem elegendő egy trauma megszűnéséhez, ahhoz azonban igen, hogy a terápiás kezelés számára hozzáférhetővé és feldolgozhatóvá váljon. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy az ismétlések a traumák egy bizonyos részénél a fizikai tünetek csökkenéséhez vezetnek. Kapcsolatanalízisekben figyelhetünk meg ilyen jelenségeket. A trauma ismétlésének többfajta formája létezik, most nézzünk meg belőlük néhányat.
Direkt ismétlés
Jellemzője, hogy a sérült (traumatizált) egyén tudattalanul gyakran választ magának olyan élethelyzetet, esetleg ugyancsak tudattalanul élethelyzetekben úgy manipulál, hogy a feldolgozatlan traumái abban megjelenhessenek. Egy asszony például, akit csecsemőkorában elhagytak, olyan módon ismételte meg a traumáját, hogy olyan férjet választott magának, aki állandóan úton volt, alig tartózkodott otthon. Férje tengerész volt, aki az év egyik felét a tengeren töltötte. Az asszony így állandóan elhagyottnak érezte magát. Ilyen módon próbálta meg tudattalanul az elhagyatottsági traumáját legyőzni. Pszichoterápia nélkül ezek a problémák nem oldhatók meg.
Elkerülő ismétlés
Kétféle formáját ismerjük. Az egyikben a sérült egyén olyan élethelyzeteket keres, vagy a helyzeteket tudattalan módon úgy manipulálja, hogy azokban az elszenvedett trauma ne léphessen fel, ne ismétlődhessék meg. Erre példaként szolgálhat az a hölgy, akinek ikertestvére meghalt. Az életét úgy rendezte be, hogy hasonló trauma sohase érhesse. Nem volt tudatában annak, hogy az életvezetése erre az elkerülésre épült (magányos lett, nem kötött kapcsolatokat, nehogy ugyanolyan veszteség érhesse).
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Az elkerülő ismétlés másik módja az azonosulás. Ebben kétféle lélektani mechanizmus játszik szerepet. Az egyik az előzőekben leírt elkerülés, a másik a kivetítés (projekció). Nézzünk erre is példát. Gyakran előfordul, hogy a sérült egyén az elhagyatottság érzését aktuális partnerére vetíti ki, akit ily módon tudattalanul azzal a személlyel azonosít, aki egykor elhagyta őt, és a trauma ismétlődését elkerülendő, elhagyja a párját, mielőtt még ismét ő maga válna elhagyatottá.
Konfrontatív ismétlés
A traumát az érintett személyek ilyen esetben kihelyezik, másokban keresik és fedezik fel azt, ami eredendően a sajátjuké, és aztán a másokra vagy más helyzetekre kihelyezett személyekkel, illetve helyzetekben konfrontatívan viselkednek. Egyszerűbben úgy is jellemezhetnénk az ismétlésnek ezt a formáját, hogy a saját traumájukat másokon verik le. Illusztráljuk ezt a formát is egy példával. Egy fiatalember születése alatt édesanyja a szülési fájdalmak intenzívebbé tétele érdekében pitocint (méhösszehúzódást serkentő szer - a szerk.) kapott. Gyermekként pszichoterápiába került, és állandóan olyan képeket festett, amelyeken a születése és a pitocin adás motívumai voltak felfedezhetők. Leggyakoribb motívum egy szikla (a pitocin adsát szimbolizálta) volt, ami a földből a légkörbe hatolt. A pitocin őt nagyon stresszelte, a szívfrekvenciája az egekbe szökött. Mint gyermek, és mint felnőtt is kereste a veszélyes és stresszes helyzeteket, amelyekben az adrenalin szintjét feltornázhatta, és ugyanabba az izgatott állapotba kerülhetett, mint amilyet a pitocin adása magzatkorában kiváltott. VI.évf./7.sz.
