Az Imperial College London kutatói szerint a műtő az egyik legkockázatosabb hely a szövődmények kialakulása tekintetében, és ezek az akadályok mind a sebészekre, mind a betegekre nézve súlyos következményekkel járhatnak. Arról azonban nem sokat tudunk, hogyan reagálnak a sebészek ezekre a szövődményekre, és hogyan lehetne a leghatékonyabban támogatni őket ilyen események után - áll a legújabb számában megjelent kutatásban.
A sebészek körében készített felmérés azt mutatta, hogy azok az orvosok, akik az elmúlt 3 hónapon belül vétettek műtéti hibát, nagyobb valószínűséggel tapasztaltak alacsonyabb életminőséget, és mutatták a kimerültség és depresszió tüneteit. A kutatók dr. Anna Pinto vezetésével megpróbáltak mélyebbre ásni ebben a kérdésben, és kideríteni, hogyan érintik a sebészeket személyes és szakmai szinten a műtéti szövődmények, milyen tényezők játszanak szerepet a reakciójukban, és hogyan birkóznak meg ezekkel a nehézségekkel.
A londoni National Health Service (NHS) Trusts két nagy oktatókórházában 27 sebészt kértek fel a kérdőív kitöltésére. Az eredmények szerint 27-ből 26 szorongást vagy szomorúságot éreztek.
A kutatók azt is elmondták, hogy a sebészek általában úgy érzik, nem elegendő a támogatás, amit az intézményük a műtéti szövődményeket követően biztosít számukra. Az eredmények tehát arra utalnak, hogy a sebészek jelentős előnyöket látnának a súlyos komplikációk feldolgozását segítő hatékonyabb stratégiák bevezetéséből. Ezt pedig sebészeti képzésekkel, mentori rendszerrel, mortalitási és morbiditási megbeszélésekkel, a csapatmunka propagálásával, és pszichológiai beavatkozásokkal lehetne biztosítani.