Potenciális áldozatok
Ha valaki bűncselekmény áldozatává válik, testileg-lelkileg megviselheti, még akkor is, ha nem személye, testi épsége, hanem csak tulajdona, vagyona ellen irányult a támadás. Előfordult például, hogy valaki egy utcai támadás következtében lett pánikbeteg, sőt az is, hogy noha személyesen őt nem érte sérelem, mégis hosszú időre elvesztette a lelki nyugalmát, egyensúlyát egy lakásbetörés miatt. Ebben az esetben az illető úgy érezte, egyéni szférája csorbult, lett bepiszkolva a behatolás során. Így érthető, hogy nem idegen rovatunk egészségvédelmi témáitól sem néhány hasznos tudnivaló arról, hogyan vigyázhatunk jobban magunkra és értékeinkre.
Egy kis óvatosság sosem árt
Mindenki válhat áldozattá, aki "helyzetbe hozza" a bűnözőket, megkönnyíti a dolgukat. Amikor egy idős asszony gyűrűkkel, karkötőkkel, aranylánccal felékszerezve egyedül sétálgat a belvárosban, vagy amikor egy vendéglátóhelyen iszogató férfi egy köteg pénzből vesz elő egy bankjegyet fizetéskor, vagy például amikor egy fiatal nő csábosan kivágott ruhában, miniszoknyában indul neki az éjszakának - ezek jellegzetes, visszatérő esetei a rablásokat, vagy nemi erőszakot rögzítő rendőrségi jegyzőkönyveknek.
A legegyszerűbb, általánosan ismert elővigyázatossági szabályokat sokszor halljuk, unalomig ismerjük ugyan, de korántsem tartjuk be. Pedig ezeket a gyerekeinkkel is meg kellene ismertetni és mindenkivel el kellene sajátíttatni, akit féltünk.
Csokorba szedtünk néhány, jellegzetes élethelyzetben alkalmazható jó tanácsot. Bevásárláskor ne kézben, főleg ne a szatyorban vigyük a pénztárcánkat, mert onnan észrevétlenül kirántható. Ne mutogassuk, mennyi pénz van nálunk! Nem is érdemes sokkal több pénzt magunkkal vinni, mint amennyire várhatóan szükségünk lesz. Iratainkat, például személyi igazolványunkat, társadalombiztosítási kártyánkat lehetőleg ne a pénztárcánkban tartsuk: ha netán mégis sikerül meglopnia egy zsebtolvajnak, éppen elég kár a pénz elvesztése, nem szükséges emellé még az a trauma, az a sok utánajárás és kellemetlenség, amivel az iratok pótlása jár. Bankkártyánkkal ne legyen egy helyen a PIN-kód... viszont nem árt ismerni egy telefonszámot, ahol az elvesztés után azonnal le lehet tiltani azt. Ha hazafelé menet azt tapasztaljuk, hogy valaki követ bennünket, ne menjünk tovább egyedül, hanem keressünk egy népesebb helyet, üzlet, postát, buszmegállót, amíg az illető fel nem adja! Ne lépjünk be a liftbe gyanús külsejű vagy viselkedésű idegen személlyel együtt! (Házbelivel se, ha épp részegen tántorog...) Késő éjjel, néptelen utcákon lehetőleg ne járjunk egyedül. Ha mégis elkerülhetetlen, akkor a lehető legjobban megvilágított és legforgalmasabb útvonalat válasszuk, célirányosan, sietős, határozott léptekkel.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Otthon, biztonságban
Hogy a lakásunk valóban betöltse ezt a védő szerepet, nem árt otthon is néhány elővigyázatossági intézkedést betartani. Biztonsági szakemberek az egyedül élőknek az ajtónyitáshoz a biztonsági lánc használatát ajánlják. Sajnos, egyre többször fordul elő ugyanis, hogy lakásbetörést úgy készítenek elő, vagy lopáshoz úgy teremtenek alkalmat, hogy rosszullétet színlelve, valakit keresve, vagy gázóra-leolvasónak, önkormányzati szakembernek, egy közvélemény-kutató cég munkatársának, esetleg épp rendőrnek hazudva magukat jutnak be a csalók a lakásba.
Egyik trükknek sem szabad bedőlni: ezek az ügyek mind elintézhetők résnyire nyitott ajtón keresztül is, anélkül, hogy beengednénk az illetőt. Apróság, de óvatossághoz tartozik az is, hogy egyedül élő nők ne az egész, asszony- vagy lánynevüket írják ki a névtáblára, hanem csak a családnevet, hadd higgyék, hogy férfiember is él ott. Ugyanígy szükségtelen a dr., prof., stb. címeket is feltüntetni a névtáblán, mivel ezekből az illető vagyoni helyzetére lehet következtetni. Éjszaka, nyugovóra térve is célszerű az ajtó biztonsági zárját is feltenni, nem elég a könnyen kipattintható, kilincs-zár zár. Hiába vannak otthon a lakók: nemegyszer előfordult már, hogy az alvók mellett csendben mozogva a betörők a tulajdonosok jelenlétében fosztották meg őket értékeiktől.
Nem szégyen a futás
Utcai támadás esetén a helyzetfelismerés és a lélekjelenlét sokat segíthet. A közvetlen, testközeli támadást meg kell próbálni elkerülni, nem kell feltétlenül szembeszállni a támadóval. Kiabáljon, hívjon segítséget! Ha csak lehet, a legjobb elfutni, olyan helyre, ahol emberek vannak: metróba, boltba. Ha erre nincs mód, próbáljuk meg a támadó figyelmét lekötni valamivel, beszélni hozzá. Brazíliában, ahol még rosszabb a közbiztonság, a járókelők "rablási minimumot" hordanak maguknál: ez a vagy tízdollárnyi összeg segíthet, hogy nehogy a rablóban a sikertelenség, a csalódás agresszivitást ébresszen. Mindent meg kell tenni az agresszivitás elkerülésére, hiszen nincs olyan érték, ami felérne az ember életével! Ha nincs más lehetőség, és mégis szembe kell szállni a támadóval (feltéve, hogy egyedül van és fegyvertelen) akkor a meglepetés hozhat sikert. Hitesse el, hogy gyenge, éreztesse a támadó fölényét, hogy ezzel elaltassa az éberségét.
Ez is érdekelhet
Váratlan helyzetet teremthet például a követelt tárgy (nyaklánc, karóra) leejtése: vagy a rabló hajol le érte, és így a feje átmenetileg védtelen lesz, vagy a megtámadott tesz úgy, mintha fel akarná venni, így esetleg kiránthatja a támadó lábát. Mindenképpen megfontolandó azonban annak az önvédelmet oktató harcművésznek a jó tanácsa, aki figyelmeztet, hogy alapvető önvédelmi ismertek nélkül kicsi az esély a sikerre, és a bátorság nem egyenlő az eszetlen kockázatvállalással. Ez érvényes a sajnos, egyre gyakrabban előforduló pénzintézeti, fegyveres rablásokra is, amelyekbe bárki belekeveredhet. Ilyen helyzetben nem célszerű senkinek sem civilként ellenállást tanúsítania: nem tehet okosabbat, mint hogy engedelmeskedik a felszólításnak.
