Rengeteg negatív sztereotípia él az emberek fejében az idősotthonokkal kapcsolatban, sokan azt gondolják, hogy a beköltözés a függetlenség feladását és a szociális izolációt jelenti. A főváros egyik legnagyobb idősotthonában, az Olajág Otthonokban lakó szépkorúakkal beszélgettünk arról, hogyan élték meg a beköltözést, illetve hogyan érezték magukat az azóta eltelt időben. Válaszaik alapján az idősotthonok lakóinak mindennapjai is változatosak és izgalmasok.
"A párommal kezdtem új életet az otthonban"
Bőti Elekné 2010. szeptembere óta lakik az idősotthonban. Már 10 éve özvegy volt, amikor megismerkedett a későbbi párjával, aki szintén ebben az intézményben élt, találkozásaik alkalmával pedig többször beszélt neki a benti hétköznapokról. "Van egy gyerekem és két unokám, és eszembe jutott, hogyha súlyosan megbetegednék, az ápolásom igen nehezen lenne megoldható, mivel mindketten dolgoznak, az unokák tanulnak. Mindezt figyelembe vettem és úgy döntöttem, hogy ezt a terhet leveszem a vállukról. Idős korom ellenére új életet kezdtem a párommal az otthonban" - emlékezett vissza.
Párja időközben sajnos elhunyt, ő azonban mégsem érzi egyedül magát, hiszen az otthon többi lakója és az ápolók is gondoskodnak róla, hogy boldogságban teljenek a mindennapjai. "Az otthon lakói közül sok a jó szomszédom, barátnőm. Különböző programokon részt vehetek velük: lehetőség van külön busszal kirándulni, táncos-zenés műsor van havonta. Működik festő szakkör, lehet tornázni hetente többször is" - mesélte Bőti Elekné.
"Olyan, mint egy hotel"
"2016-ban az életem úgy alakult, hogy szükségem lett arra, hogy egy Idősek Otthonába költözzek. A beköltözésem előtt több otthonnak is utánaolvastam, majd mindet összehasonlítva hoztam meg a döntésemet. Fontos volt nekem a nagy terasz és a zöld környezet, ezért itt találtam meg a számomra ideális apartmant, a zuglói Olajág Otthonban" - emlékezett vissza a költözésére Kéry Péterné.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Kezdetben bizonytalan volt, hogy helyes döntést hozott-e, később azonban megnyugodott, hogy jó helyre került. Azóta is rengeteg izgalmas programmal gondoskodtak róla, hogy az otthon lakói soha ne unatkozzanak. "Olyan ez a hely, mint egy hotel: lehetőség van wellnessezni és a sószobában felfrissülni, a hétköznapokon közös tornán részt venni. A vallását is bárki szabadon gyakorolhatja az imateremben, de lehetőséget biztosítanak az Otthonon kívüli programok látogatására is, mint kiállítás, múzeum- és színházlátogatás. Híres énekesek is eljönnek fellépni, például Gergely Róbert, hogy jó hangulatot teremtsenek" - számolt be a programokról a lakó.
"Az irodalmi kör nagyon tetszik"
Koncsikné Balla Mária viszonylag új lakója az Olajág Otthonnak, 2021 márciusában költözött be. Kezdetben ő is bizonytalan volt az új helyzetet illetően, viszont hamar megtalálta a helyét a közösségben, és a rövid idő alatt is sok élménnyel gazdagodott. "A programokat nagyon szeretem, például az irodalmi kör nagyon tetszik. Reggelente szobabiciklizem, délutánonként pedig mindig együtt játszunk a társalgóban. Nagyon sokat jelent, hogy az otthonban biztonságban érzem magam" - osztotta meg tapasztalatait az új lakó.
"Jobb távolról szeretni, mint közelről gyűlölni"
Kovács Józsefné a férje halálát követően döntött úgy, hogy a zuglói Olajág Otthonba költözik 2020 októberében. Párja elvesztése az egészségi állapotára is súlyos hatással volt, lányai pedig felajánlották, hogy költözzön hozzájuk, ő mégis a maga útját választotta. "Mindkettőjüknél lett volna egy szoba a részemre, de arra kértem őket, inkább keressenek helyet egy otthonban. Úgy voltam vele: jobb távolról szeretni, mint közelről gyűlölni" - mesélte a HáziPatika.com kérdésére.
A beköltözés nem volt könnyű, az időközben Magyarországon is kitört koronavírus-járvány miatt ugyanis számos korlátozás volt érvényben. Kezdetben magányosnak érezte magát, lányaival és unokáival is csak telefonon tudta tartani a kapcsolatot. Azóta azonban megszerette új otthonát és az ottani közösséget. "Rendszeresek a zenés programok, gyógytornák, illetve a kreatív foglalkozások, így sosem unatkozunk. Gyakran jönnek külsős előadók, Soltész Rezsővel nemrég egy igen jó hangulatú műsorban volt részünk. Most, hogy eljött a tavasz, heti kétszer is van lehetőségünk kirándulni, menni az intézmény buszával" - mondta el Kovács Józsefné.
"20 éve az intézményben"
Magosi Edéné egyike az Olajág Otthon legrégebbi lakóinak, már húsz évet töltött az intézményben. Már a nyugdíjas évei elején nagyon készült a beköltözésre, mert úgy érezte, itt biztonságban és jó közösségben töltheti majd a mindennapjait. Szerencsére nem is kellett csalódnia. "Nagyon jól érzem magam, hiszen a függetlenségem megmaradt, biztonságban vagyok és sok lehetőségem adódott, amit másképp nem tudtam volna kialakítani. Szeretem, hogy sok program közül lehet választani, az intézmény falain belül és kívül is rendszeresen szerveznek nekünk valamit" - hangsúlyozta az idősotthon lakója.
"Egy új élet kezdete volt a beköltözés"
Szintén húsz éve az Olajág Otthon lakója Visky Éva is, aki számára az intézmény a nyugalmat és biztonságot jelenti. "Számomra ez egy új élet kezdete volt és a közösséghez tartozás jó élményét nyújtotta. Hálás vagyok, hogy ennyi időt itt tölthettem és nem voltam a családom terhére. Izgalmas kalandok és lehetőségek tárháza számomra az itteni élet" - mondta el. Kedvenc elfoglaltságai között tartja számon a kirándulásokat, a közös főzéseket és a kártyajátékokat. Szereti bevonni a közösség minél több tagját ezekbe a tevékenységekbe, hogy együtt élhessék át az élményeket.
"Bizonytalanságból megnyugvásba"
Nehezen szokta meg az új környezetét Mike Gézáné, amikor 2019-ben beköltözött az Olajág Otthonba. A kezdeti bizonytalan érzéseket azonban mára a megnyugvás és a boldogság váltotta fel számára. "Már nagyon jól érzem magam, mert sok embert ismertem meg és sok embernek tudok segíteni is, ami erőt ad nekem" - mondta el kérdésünkre. Szerinte a rendezvények gondoskodnak róla, hogy senki ne érezze magát magányosan az intézmény falai között, a közösségi mellett a biztonság érzete is nagyon fontos a számára.
"A kertészkedésről sem kellett lemondanom"
Pálmai Józsefné már 82 éves is elmúlt, amikor úgy döntött, hogy változtat az életén. Férje halála után 10 évig egyedül élt egy tágas, kertes családi házban Rákospalotán, így a nyugdíjasotthonba költözésre kezdetben úgy tekintett, mintha a függetlenségét kellene feladnia. Egészségügyi problémái miatt mégis inkább a költözés mellett döntött, ami után a kezdeti félelmei hamar szertefoszlottak.
"Rákospalotaiként sok jót hallottam az Olajág Otthonról, tetszett a környezet, a szép nagy park, az épület belső kialakítása és a mozgalmas programok. Emellett persze a gondoskodás és az állandó orvosi felügyelet is nagy pozitívum volt a számomra" - hangsúlyozta. Beköltözése után gyorsan új barátokat talált, és azóta is sok élménnyel gazdagodott. A kertészkedésről sem kellett lemondania, azóta is rendszeresen gondozza az intézmény parkjának növényeit.
"Itt mindig van kihez szólni"
Szentkirályi Györgyné Szigetszentmiklósról költözött be az Olajág Otthonba 2019 júniusában. Azután döntött így, hogy a látása erősen megromlott, és egészségi állapotát féltve nagyobb biztonságban érezte magát közösségben. "Nagyon jó volt beköltözni 10 év egyedüllét után, hiszen itt mindig van kihez szólni, mindig van valaki, aki meghallgatja a gondolataimat. Sosem érzem magam egyedül. Az itteni közösség kicsit pótolja azt a sok mindent, amit magam mögött hagytam" - emelte ki.
"Úgy érzem, ez az én végső otthonom"
Ez is érdekelhet
Pesterzsébeti otthonából költözött be az Olajág nyugdíjasotthonába Szer Péterné. Az intézmény már először is nagyon szimpatikus volt számára, elsősorban azért, mert azt remélte, itt jó társaságra lelhet, és megkaphat minden olyan segítséget, melyre idősebb korára szüksége lehet. "Szeretek itt lenni, úgy érzem ez az én végső otthonom" - mondta el a kérdésünkre. A társasági élet mellett nagyon tetszettek számára a kulturális események is, szívesen belevág bármibe, amit az egészségi állapota megenged a számára.
