Lara Aknin a kanadai Simon Fraser Egyetem (SFU) pszichológus professzora. PhD-képzése során ismerkedett meg és kötött szoros barátságot a ma a brit Sussexi Egyetemen dolgozó kollégájával, dr. Gillian Sandstormmal. Mint az az SFU közleményében olvasható, a két szakember az egyetem elvégzése után eltávolodott egymástól, másfelé sodorta őket az élet – alighanem legtöbbünknek vannak hasonló tapasztalatai saját életünkből. 2022 első napján azonban Aknin írt egy e-mailt régi barátjának, megírva neki, hogy hiányolja, illetve hogy szívesen indítana vele közösen egy új kutatási projektet. Saját példájukból inspirálódva pedig éppen azt a kérdést választották kutatásuk témájának, hogy vajon a legtöbb esetben miért nem sikerül az embereknek felmelegíteniük egykor közeli, de azóta kihűlt baráti kapcsolataikat.
„Olyan időket élünk, amikor az emberek egyre jobban eltávolodnak egymástól, illetve kevesebb közeli barátjuk van, mint volt a múltban. Mindez annak ellenére is igaz, hogy modern kommunikációs csatornák sokasága áll rendelkezésünkre. Tekintve, hogy kutatások szerint több mint 200 óra együttlétet igényel, hogy egy új ismeretségből közeli barátság alakuljon ki, meg akartuk érteni, hogy az emberek miért nem törődnek a jelentőségteljes kapcsolódás egy másik módjával: a korábban megszerzett barátságok újraélesztésével” – fogalmazott Sandstorm. Akninnal közösen összesen hét vizsgálatot folytattak le a témában, azokon keresztül pedig közel 2500 résztvevőtől gyűjtöttek adatokat. Eredményeikről a Nature Communications Psychology című folyóiratban számoltak be.
Még szemetet is szívesebben szedünk
„Első kutatásunkban a résztvevők túlnyomó többségének (90 százalék) volt olyan kapcsolata, amely úgy szakadt meg, hogy egyébként továbbra is érdekelte saját bevallásuk szerint őket a másik fél sorsa. Mégis nagy részük (70 százalék) vagy közömbösen, vagy akár kifejezetten negatívan fogadta az ötletet, hogy rögtön abban a pillanatban felvegye a kapcsolatot ismerősével, még ha jó szívvel is gondoltak amúgy vissza a barátságukra” – tette hozzá Aknin. Felismerve, hogy az emberek olykor mást mondanak, mit amit tesznek, a két pszichológus kifejezetten úgy tervezte meg következő két kutatását, hogy abból megbízhatóan kiderüljön, az emberek hány százaléka szeretné valóban felvenni a kapcsolatot egy régi barátjával. Mint kiderült, alig harmaduk volt erre hajlandó, amikor egyaránt megvolt bennük a kezdeti szándék, a tudat, hogy a másik fél is örülne a megkeresésnek, továbbá ismerték a másik elérhetőségét, sőt, még kellő idejük is volt az üzenet megírására és elküldésére.
Hogy kontextusba helyezzük ezt az arányt: egy következő vizsgálatból kiderült, hogy a résztvevők még arra is nagyobb arányban lettek volna hajlandóak, hogy beszélgetést kezdeményezzenek egy idegennel, vagy hogy szemetet szedjenek az utcán. Az elsődleges akadálynak a legtöbben azt nevezték meg egy régi ismerős felkeresése kapcsán, hogy félnek attól, hogy a másik fél nem lesz majd rájuk kíváncsi, illetve hogy eleve túlzottan furcsa és bűntudattal elegyedő érzés lenne újból beszélni vele hosszú idő után. Érdekes módon alig volt, aki úgy nyilatkozott, hogy akár ő maga, akár a rég nem látott barát túl elfoglalt lenne ahhoz, hogy egymás társaságát keressék. Ezzel együtt a megfelelő alkalmat nehezen találták a válaszadók a kapcsolatfelvételre. A legtöbben a barát születésnapját találták erre jó apropónak, illetve voltak, akik egy közös emlék felidézésére alapoztak volna. Abban viszont a többség egyetértett, hogy nem szerencsés azzal újrakezdeni a barátkozást, hogy rögtön szívességet kérjenek valamiben a másiktól.
Pofonegyszerű a megoldás
Kutatásaik folytatásaként a két pszichológus arra kereste a választ, hogy vajon milyen módszerek segíthetnek túllépni a kezdeti akadályokon, megnyitva az utat egy régi barátság felélesztése felé. Végül arra a megállapításra jutottak, hogy ehhez az a legjobb módszer, ha először meglévő barátainkkal, aktívan ápolt ismeretségeinken keresztül gyakoroljuk a társas kapcsolatfelvételt. „Tekintve, hogy a résztvevők közel annyit hezitáltak, hogy kapcsolatba lépjenek egy idegennel, mint amikor ugyanezt kellett volna tenniük valakivel, akivel egykor közel álltak egymáshoz, egy korábbi kutatásomhoz nyúltunk vissza, amelyet az idegenekkel való beszélgetés témájában folytattam le. Akkor ugyanis kiderült, hogy az említett trükk nagy előrelépést hozhat. Amennyiben az embereknek elég idejük van olyan helyzetben gyakorolni, amelyben komfortosan mozognak, azaz hogy meglévő barátaiknak küldjenek üzeneteket, úgy nagyobb valószínűséggel tudják ezt megugrani valaki olyannal is, akivel már nincsenek mindennapi kapcsolatban” – mutatott rá Sandstorm.
Ez is érdekelhet
Egy szó, mint száz, a már elfeledett barátságokat akkor tudjuk nagyobb valószínűséggel újra élővé tenni, ha egyébként is megfelelően ápoljuk emberi kapcsolatainkat. Közben pedig nem szabad elfelejteni, hogy mindez mentális egészségünk megőrzéséhez is elengedhetetlen. Tudományos bizonyítékok sora igazolja ugyanis, hogy a társas kapcsolatok nélkülözhetetlenül fontosak az ember boldogságához, és minél szélesebb és szerteágazóbb a baráti körünk, annál jobban fogjuk érezni magunkat a bőrünkben.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
