Mint azt korábban megírtuk, egy széles körben elfogadott pszichológiai elmélet szerint egy ember személyisége leírható összesen öt személyiségvonás mentén. E vonások egyike az, hogy az adott személy mennyire barátságos és együttműködő másokkal. Más szóval tehát az, hogy mennyire kellemes társaság. Egy friss kutatás most arra az eredményre jutott, hogy azok, akik alapvetően kedves embernek tartják magukat, jellemzően az édes ízeket is szeretik. Carlota Batres, a Journal of Research in Personality című folyóiratban megjelenő tanulmány társszerzője szerint mindez részben magyarázatul szolgálhat arra, miért jelenik meg sok kultúrában az édes kifejezés a kedvesség szinonimájaként.
A szakértő a Psychology Today oldalán arról ír, hogy a két kifejezés közötti kapcsolat az úgynevezett fogalmimetafora-elméletre vezethető vissza. Leegyszerűsítve arról van szó, hogy az olyan elvont fogalmakat, mint például a kedvesség, gyakran az élet más területeiről vett szavakkal fejezünk ki, így megfoghatóbbá téve azokat. Tipikus példa erre az idő, amelyet általában térbeli jelenségként fogalmazunk meg: az idő néha rohan, máskor vánszorog, olykor a nyakunkon vannak a határidők, vagy éppen repülnek a percek. Ellentétben a fizikai térrel, amelyben élünk, az idő nem látható és nem tapintható, így mégis könnyedén és érthetően tudunk róla beszélni a mindennapokban.
Az édes íz és a kedvesség
Hajlamosak vagyunk tehát metaforákat segítségül hívni, ha olyan fogalmakról kell beszélnünk, amelyeket egyébként nem tudnánk egyszerűen leírni. Magyarán a bonyolult, komplex fogalmakat egyszerű, könnyen érzékelhető szavakkal mondjuk el, írjuk le. Itt jön képbe az édes íz, hiszen az a legtöbbek számára egy kellemes érzékszervi tapasztalatot képvisel, ilyen módon jól párhuzamba állítható egy másik ember kedvességével, jóindulatával. Batres és munkatársai a friss tanulmányban pedig arra is bizonyítékot találtak, hogy a kedvesség és az édes ízek szeretete eleve összefüggésbe hozható egymással.
A kutatócsoport 373 kínai, 474 német, 401 mexikói és 402 amerikai önkéntes körében végzett kérdőíves felmérést. A résztvevőknek először tíz állításról kellett egy 1-től 5-ig terjedő skálán meghatározniuk, hogy mennyire érzik azokat igaznak magukra nézve. Ezek az állítások mind a barátságosságot mint személyiségvonást járták körül: például „együtt tudok érezni másokkal”; „szoktam időt szakítani másokra”; „lágy szívem van”. Emellett a résztvevők kitöltöttek egy másik kérdőívet is, amelyen 1-től 6-ig terjedő skálán kellett osztályozniuk, hogy mennyire kedvelnek olyan ízeket, mint például a karamell, a csokoládétorta, a méz vagy a szamóca, egyben az öt alapízhez (édes, savanyú, sós, keserű és umami) fűződő preferenciáikat is számszerűsíteniük kellett ugyanilyen módon.
Ez is érdekelhet
Az így kapott adatokból kiolvasható, hogy a kedvesség és az édes ízek kedvelése mind a négy mintában kapcsolatot mutat egymással. A tanulmány szerzői ebből arra következtetnek, hogy a kedvesség édes ízélmények általi megfogalmazása nem nyelv- vagy kultúrafüggő jelenség.
Legjobban: