A kellő információ illúziója – így nevezik a PLOS ONE című folyóiratban a napokban megjelent tanulmány szerzői a probléma forrását. Mint az az Ohiói Állami Egyetem közleményében olvasható, ha legközelebb azon kapod magad egy baráttal vagy kollégával zajló vita közepette, hogy gőgösen ragaszkodsz az igazadhoz, érdemes lehet tenni egy lépést hátra, és feltenni a kérdést magadnak, hogy vajon tényleg minden szükséges információnak a birtokában vagy-e a téma kapcsán. Az új tanulmány eredményei ugyanis arra utalnak, hogy a legtöbben észre sem vesszük az ismerethiány lehetőségét, amikor éppen bőszen próbáljuk a másik féllel elhitetni, hogy bizony ő téved.
„Megállapítottuk, hogy az emberek általában nem állnak meg azon gondolkodni, hogy esetleg létezhet-e még több információ, amely segítene megalapozottabb döntést hozni nekik. Ha adsz az embereknek néhány olyan részinformációt, amelyek látszólag egybevágnak, a legtöbben rögtön el fogják azokat teljes egészként fogadni” – magyarázza Angus Fletcher, az ohiói felsőoktatási intézmény nyelvész professzora, a tanulmány utolsó szerzője. Fletcher a kutatás során Hunter Gehlbachhal, a Johns Hopkins Egyetem oktatáspszichológusával és Carly Robinsonnal, a Stanford Egyetem pszichológusával dolgozott együtt.
Megelégszünk a részinformációkkal
A kutatócsoport összesen 1261 amerikai önkéntest vont be egy online kísérletbe. A résztvevőket három csoportba osztották, akik mindannyian egy kitalált iskola történetéről olvashattak el egy hírt. Az iskolában nem volt elérhető megfelelő vízellátás, amire megoldást kellett találni. A három csoport közül az első tagjai egy olyan cikket olvastak, amely kizárólag amellett érvelt, hogy az intézménynek miért kellene összeolvadnia egy másik iskolával, ahol nincs gond a vízhálózattal. A második csoport tagjai pedig csak arra vonatkozó érveket olvastak, amelyek az iskola autonómiájának megtartása, illetve egyéb megoldási lehetőségek keresése mellett szóltak. A harmadik csoport volt a kontrollcsoport: ennek tagjai minden érvet és információt megkaptak.
A kísérletből kiderült, hogy az első két csoportba sorolt válaszadók azt gondolták, hogy képesek lennének megalapozott döntést hozni a kérdésben, noha a valóságban csak az igazság egyik felét ismerték. Többségük egyébként éppen azt az irányt követte volna a vízellátási probléma megoldásában, amelyet az általuk olvasott cikk is részletezett. „Azok, akik csak félinformációval rendelkeztek, sokkal magabiztosabbak voltak abban a döntésben, hogy egyesítenék vagy külön hagynák-e a két iskolát, mint azok, akik a teljes történetet megismerték” – mutat rá Fletcher. Hozzátéve, hogy az első két csoport tagjai nemcsak a saját igazukban voltak biztosak, de abban is, hogy minden bizonnyal mások is egyetértenének velük.
A kísérlet mindazonáltal biztató eredményt is hozott. Miután ugyanis a résztvevők kétharmada megismerte az iskola helyzetének másik oldalát később, sokuk hajlandó lett volna megváltoztatni a véleményét – immár az összes releváns tény ismeretében. Mindazonáltal a kutatók szerint ez nem minden élethelyzetben működik így. Ideológiai alapú viták esetében jellemzőbb, hogy az emberek az újonnan megismert, az ellenkező oldal érvein alapuló információknak nem hisznek. Inkább megpróbálják azokat a már meglévő álláspontjuknak megfelelően újrakeretezni. „Persze a legtöbb interperszonális konfliktus nem az ideológiákról szól. Sokkal inkább félreértéseken alapulnak a mindennapi életben” – hangsúlyozza Fletcher.
Legjobban: