A tragikus szerelmi történetek, a romantikus filmek a saját, közeli kapcsolataikra emlékeztetik a nézőket, és mivel az életük általában kiegyensúlyozottabb, mint a bemutatott film, valójában boldogabbak leszünk, ha ilyeneket nézünk - derítették ki amerikai kutatók.
"Ez szerepet játszhat abban, miért is szeretik az emberek azokat a történeteket, melyek valamilyen érzelmi tragédiát dolgoznak fel" - mondta a kutatás vezetője, Silvia Knobloch-Westerwick . "Ez egy ezer éves kérdés, már a régi korok filozófusai is gondolkoztak rajta. Most azonban a tudományos megközelítésnek köszönhetően megtalálhattuk a megoldást."
A kutatásban 361 egyetemista vett részt, akiknek a Vágy és vezeklés című filmet vetítették le. A film előtt és után egyaránt interjút készítettek velük, melynek kérdésein keresztül az élettel való elégedettségüket, boldogságukat igyekeztek felmérni. Emellett a film előtt, után és közben is több alkalommal be kellett számolniuk a pillanatnyi érzelmeikről. A kísérlet végén pedig egy rövid esszét kellett írniuk arról, hogy hatott rájuk a történet, mennyiben helyezte más megvilágításba a céljaikat, a kapcsolataikat vagy az életszemléletüket.
Azok, akik nagyobb szomorúságról, megrendültségről számoltak be a film nézése közben, azok gyakrabban írtak a szeretteikről, a hozzájuk közel állókról - derítette ki a kutatás. Ez pedig "emelte" a kísérletben részt vevők boldogságszintjét, ezért jobban is élvezték a filmet.
"Úgy találtuk, az emberek azért szeretik ezeket a tragikus történeteket, mert ezzel a saját kapcsolataikra koncentrálhatnak, és észrevehetik, valójában mennyi örömük van az életben. A romantikus filmeken, regényeken keresztül megtanulják jobban értékelni a saját kapcsolataikat" - mondta Silvia Knobloch-Westerwick.