Gyógyító természet

Több mint regény

Ha Ön is ismeri "A titkos kert"-et, Burnett világhírű gyermekregényét, valószínűleg egyetért velem abban, hogy ez az ifjúsági irodalom kategóriában megjelent könyv több mint egy gyermekregény: tele van olyan egyszerű, de nagyon hatékony életmódi tanácsokkal, ötletekkel, amelyek minden korban alkalmazhatóak.

Roger Ulrich operált betegekkel 1984-ben végzett vizsgálatai alapján állította, hogy a kórházi ápolási idő hossza és a fájdalomérzet összefügg azzal, hogy a fekvő beteg az ablakon keresztül természetet lát-e. Azok a páciensek, akiknek az ablaka kertre, természetes tájra nézett, hamarabb gyógyultak, és kisebb volt a fájdalomérzetük. Emlékeznek? Megismerünk egy mogorva, durcás, koravén, tízéves kislányt, aki nemcsak azért magányos, mert szülei meghaltak, hanem mert egyetlen barátja, rokona sincs, aki törődne vele a fizikai ellátáson túl. Nem csoda, hogy lelkileg és testileg egyaránt sínylődik, gyenge, életkedv és étvágy nélkül épp csak vegetál, amikor megérkezik nagybátyja yorkshire-i otthonába. Ott végre jó dolog is történik vele: bóklászás közben megszereti a szabad levegőt, a kertet, elkezd a földdel, a virágokkal foglalatoskodni, közben felfrissül, testben-lélekben megerősödik, megismeri az élet, a játék, a mozgás örömét és hamarosan tökéletesen meggyógyul. Annyira, hogy még gyógyítani is képes: unokatestvére, a koraszülött, fejlődésében elmaradt, a világtól elzártan éppen csak élő Colin is neki köszönheti azt, hogy a titkos kertben játszva néhány hónap alatt egészséges, mozgékony, boldog gyerek lesz belőle.

Romantikus idill, vagy több annál? Inkább ez utóbbi, hiszen a kert, a természethez való közelség mára mint bevált terápiás elem szerepel a szakmai útmutatókban, akár pszichés betegségről, akár más elváltozásról vagy immunerősítésről van szó. Nézzük hát a kert titkait - és utána ki-ki döntse el, mit tud mindebből a saját körülményei között, saját hasznára, egészségére fordítani!

Találkozás az élettel

Amikor egy kedélybeteg kislány rácsodálkozik egy vörösbegy okos szemére, figyeli a fészekrakását, fiókáinak etetését, vagy amikor a szobalevegőn sorvadó vézna kisfiú először lát egy eleven bárányt, rókakölyköt, varjút, valami nagyszerű dolog történik vele: az élet legalapvetőbb csodáival találkozik, olyan élőlényekkel, amelyek nem töprengenek, nem tesznek mást, mint amit magától értetődően kell tenniük a fennmaradásukért. Ezekből az egyszerű megfigyelésekből azonban olyan ösztönös életerő és életigenlés árad, ami a beteg gyerekekre is jótékony hatással van. Ugyanezt az élni akarást fedezik fel az elhanyagolt kert rózsabokraiban, a magukra hagyottan is szaporodó hagymás-gumós virágaiban, a burjánzó borostyánban. A magány, a sorsüldözöttség, a betegség negatívumai után ezek az élmények töltik el pozitív gondolatokkal őket.

Nemcsak e regény oldalain találkozhatunk ezzel a gyógyító hatással: a legkülönbözőbb állatokról, lovakról, kutyákról, macskákról, madarakról, de még a legkisebb rágcsálókról is kiderült már a kutatások során, hogy terápiás hatásúak depresszió, testi betegség, szociális fóbia esetén és számtalan más helyzetben. Viszik is őket kórházakba, idősotthonokba, nevelőintézetekbe, börtönökbe, minden olyan helyre, ahol gondjaikba merült, nehéz helyzetben, magányosan élő emberek élnek.

Színterápia

A kert friss zöldje, tarka virágai a színterápia eszközével egészítik ki az életteli élmények jó hatását. A zöld a tavasz, az újjászületés, a remény, a megújulás, a regenerálódás színe. Mély nyugalmat áraszt, segít a megnyugvásban, kiegyensúlyozottá tesz. Egy zöldellő kertben ennek a színnek ezernyi árnyalata látható, sokkal több, mint amennyit leírni, megnevezni tudnánk, a zöld szín pedig minden színterápia elemzése szerint frissít, regenerál, erősíti az idegeket, nyugtató hatású. A virágok ezernyi színe, tarkasága hasonlóan sokféleképpen hathat, felüdíti a szemet és a szemlélődő hangulatát, de a színterápia hívei szerint akár konkrét betegségek esetében is jótékony hatású lehet a sárga, a piros, a kék, stb. színű virágok látványa.

Gyógyító kertek

Egy kert - a benne élő állatokkal, viruló növényeivel, üde színeivel, frissítő vagy nyugalmat árasztó hangjaival (madárcsicsergés, vízcsobogás, szellősuhogás) - elősegíti a benne járók szellemi, lelki gyógyulását, regenerálódását, illetve pihentető hatásával az egészségük, egyéniségük megőrzését. Felvértez a stressz ellen, feltölti a megcsappanó energiákat, javítja az önuralmat, erősíti az önértékelést, javítja a megfigyelő- és a problémamegoldó képességet, összeszedettségre nevel.

Ha érdekli, hogy egyes, kertben is végezhető tevékenységekkel mennyi kalóriát éget el, Mindez a hatás megsokszorozódik, ha nemcsak passzívan tartózkodnak, nézelődnek a betegek benne, hanem mozognak is. A jó levegőn végzett séta, kocogás is nagyszerű, de ennél sokkal jobb, ha valami olyan tevékenységet végeznek, amellyel maguk is a kert alakítóivá válnak. A kertészkedés gyógyító hatása nem új gondolat, az ókori görögök például Aesclepius, a gyógyítás istene számára létesített templom kertjét gyógyító hatásúnak tartották, de azóta is a világirodalomban, illetve a filozófusok írásaiban számos példát találhatunk erre - elég, ha Voltaire híres mondatára gondolunk, amely a "Műveljük kertjeinket" utasítással keres megoldást a világ bajaira.

Tudomány által igazolva

1955-ben a Michigani Állami Egyetemen adták ki az első egyetemi bizonyítványt kertterápiából, 1971-től pedig a Kansasi Állami Egyetemen is elkezdték e tárgy tanítását. Ma a kertterápiát kórházakban, idősek és sérültek ápolási otthonaiban, intézetekben, rehabilitációs központokban, börtönökben, hajléktalanokat ellátó intézményekben is alkalmazzák. A kertterápia alkalmazott tudománnyá a múlt század hatvanas éveitől vált, amikor felfigyeltek arra, hogy azok a szegény sorsú betegek, akikkel a gyógykezelés fejében kerti munkát végeztettek a kórházak kertjében, jobban, hamarabb gyógyultak. A világháború után sebesülten, csonkolt végtaggal hazatérő katonákat tanítottak meg könnyebb kerti munkára, hogy elfoglaltsághoz és némi keresethez juttassák őket. Megfigyelték, hogy a motorikus képességeik jelentősen nőttek eközben, izomerejük javult és a sebesülés miatt nem használt izmaikat is megmozgatva az egész mozgásuk, egyensúlyérzékük, általános állapotuk is jelentősen javult ezáltal. Azóta alakítanak ki olyan kerteket, ahol a betegek állapotához maximálisan igazodnak a tervezéskor: például látássérültek számára Braille-írással ellátott vezető korlátokat szerelnek fel, vagy a mozgássérülteknek a kerekes székeikről is könnyen elérhető, gondozható, "emelt"ágyásokat alakítanak ki.

Amerikában több helyen tartanak fenn közösségi kerteket nehéz szociális helyzetűek, például hajléktalanok, bántalmazott gyerekek, börtönből szabadultak számára. Előnyös hatásuk egyértelmű: önbecsülésük nő az értelmes, hasznos munka által, gazdasági nyereséghez is juthatnak például eladható virág, zöldség formájában, belső feszültségük, stresszük csökken a fizikai munka hatására, miközben a szép kert esztétikai élményt nyújt a számukra, és a csoportfoglalkozások során nő az egymás iránti tolerancia, új kapcsolataik alakulnak ki. Összességében a kert egy hidat jelenthet a számukra a "normál" világba való visszatéréshez.

Emlékkertek, a lelki sebek gyógyítói

Ez is érdekelhet

éjszakai ébredés

Ezért ébredünk fel 2 óránként éjszaka: 6 gyakori, alig ismert ok a visszatérő jelenség hátterében

gyulladáscsökkentő ételek

A 10 legerősebb gyulladáscsökkentő étel: rákmegelőző, immunerősítő hatásuk is van

telefonozás

Lefekvés előtt 1 órával tilos: blokkolja a melatonin termelődését, elősegíti az alvászavart a mobilozás

sclerosis multiplex tünetei

Szklerózis multiplex: ez a jel már a tünetek előtt figyelmeztet

A terápiás, gyógyító kertek sajátos változatai azok az emlékhelyek, parkok, amelyeket valamilyen társadalmi csoport közös vesztesége emlékének "szentelnek". Ilyen például az AIDS Nemzeti Emlékligete San Franciscóban, ahol az e betegségben érintettek, vagy a gyászoló hozzátartozók kereshetnek sorstársakat, reményt és enyhülést. Hasonló emlékliget a világ számos pontján található például a háború vagy a fasizmus áldozatainak emlékének szentelve. De nem is kell messzire menni: mindenki ellenőrizheti saját magán, reakcióin, hogy hol tudja könnyebben megélni a gyászát, elfogadni szeretett hozzátartozójának elvesztését: egy kolumbárium szürke betonfalai között, vagy egy falusi, orgonaillatos, madárdalos, árnyas, virággal borított temetőkertben?