Életünk válságos küzdelmeiben magunkra vagyunk utalva, hogy a mindennapos stressz-helyzetekkel viaskodjunk. Magunk dönthetünk arról, hogy használjuk-e az évezredeken át kevesek kiváltságaként elérhető és mára közkinccsé vált nagyhatású önfejlesztő eszközöket használjuk-e saját, eddig kihasználatlan lehetőségeink felszabadítására, rejtett erőink felszínre hozására. "Relaxáljunk, kocogjunk és kacagjunk, változtassunk egy picit a komor, sötét gondolatfelhőkön, s még a legsötétebb kilátástalanságban is kíséreljük meg a válaszkeresést: mire jó mindez nekem, mire tanít, mire tesz alkalmassá? Hiszen "ami nem öl meg, az megerősít" - állította Nietzsche, a filozófus. Ha életterheinket kihívásnak, pozitív próbatételnek fogjuk fel, akkor nagyobb az esély, hogy a teher megkönnyebbül, s ezáltal mi is. A stresszhelyzeteket aligha kerülhetjük el. Tekintsük hát erőpróbának, és minden lehetséges támadásponton lépjünk fel a károsító hatások ellen. Felelősség önmagunkért, pozitív kihívásként szemlélt stresszhelyzetek, megküzdési bátorság - e három teendőről sose feledkezzünk meg!" Ez az üzenete Bagdy Emőke Pszichofitness című könyvének.
Lelki önkarbantartás
Dr. Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta. A Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Tanszékének vezetője, egyetemi tanár. A relaxációs módszerek és az egészség-megőrzés, lelki önkarbantartás, a pszichofitness jeles hazai képviselője.
A szerző bevezetője szerint ez a vademecum ("gyere velem") könyv a kíváncsiak és a vállalkozó kedvűek számára született. Azoknak, akik szeretnék megismerni lelki működéseik titokzatos világát, de nem öncélúan, hanem szeretnének e tudás által olyan lehetőségekhez és készségekhez jutni, amellyel elősegíthetik testi-lelki egészségük, jó közérzetük, fizikai és lelki fittségük fenntartását. Azokhoz is szól ez a könyv, akik hajszoltak, fáradtak, kimerültek, szomorúak, "ideges" tünetekkel bajlódnak, esetleg valamilyen működészavar már előállt náluk. Nekik üzeni - Watzlawick, a világhírű kaliforniai pszichológus szavaival - a szerző: "A helyzet reménytelennek tűnik, de nem súlyos".
Miért jó a pszichofitness? Kultúránk extravertált, inkább a környezetre irányul az érdeklődésünk, mintsem önmagunkra, és inkább racionálisan viszonyulunk önmagunkhoz és a világhoz, mintsem érzelmileg. A belső folyamatokat, lelki történéseket és saját szervezetünk karbantartását teljességgel elhanyagoljuk. Nincsenek kiépített belső útjaink, hogy a lelki tájakon is jól eligazodjunk. A rekreációs célkitűzésű pszichofitness a belső útra vezet rá. Arra tanít, hogyan "társalogjunk" a stressz-terheléstől szenvedő szervezetünkkel. A könyv segítségével megismerhetjük azokat az energizáló, erőgyűjtő és az immunrendszer aktivitását stimuláló műveleteket, amelyek segítenek a testi-lelki egyensúly, derű és kiegyensúlyozottság elérésében.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
Megszólal a vészcsengő
Ami szorongató, fenyegető, bénító és rossz lelkiállapotot okoz, azt "stresszesnek" szoktuk nevezni. "Valami baj van", "tegyél már valamit" - üzeni ez az állapot, a szorongás. A szorongás bizonytalan, tárgy nélküli félelem, sejtésszerű, kínzó, figyelmünket és gondolkodásunkat szétziláló, emlékezetünket bénító, szervezetünket támadó, ezerféle testi tünetet létrehozó, izmainkat görcsösen befeszítő, testünket gúzsba kötő állapot, amely mindnyájunk számára kellemetlennek, rossznak, kártékonynak minősül. Szenvedést okoz, meg akarunk szabadulni tőle. A szorongás a stresszre adott belső válaszunkhoz tartozó történés. Nem pusztán ártalmas és károsító. Pozitív szerepe abban áll, hogy jelzi, "baj van, tenni kell valamit". Ez a jelzőinger fontos segítőnk. Amíg nem több mint egy rövid ideig szóló vészcsengő, amíg arra szólítja fel szervezetünket, hogy "tegyél valamit", addig barátunk és segítőtársunk. Mindannyian szorongunk konfliktushelyzetekben, aki soha nem szorong, annak baj lehet a lelkiismereti ellenőrző rendszerével.
A segítő, veszélyt jelentő szorongástól jellegzetesen különbözik a tüneti szorongás. Ilyenkor a vészsejtő aggodalom és a szinte mindenre kiterjedő félelem bénító hatású. A tehetetlen bizonytalanság és a krónikus aggodalom jellemzi leginkább ezt az állapotot, ez pedig szervezetünkben a krónikus stressznek megfelelő következményekkel járhat, és rontja alkalmazkodó képességünket. A szorongás gyakran talál tárgyat. Ez az állapot a félelem, amely mindig konkrét dologra, személyre vonatkozik, akár megalapozott, akár feltételezett, képzelt.
A szorongási tünet uralkodhat a vegetatív idegrendszeri folyamatokon, és az általuk vezérelt testi működésben. Ilyen a pánikreakció, a pszichoszomatikus tünetképződés . Ha a lelki működéseket uralja, akkor gátolhatja a viselkedést, butító szellemi stop-helyzeteket okozhat.
Lelki harcmodor
Az ember a stresszel való küzdelemben is rendkívül leleményes, és sokféle stratégiát, taktikát alakít ki. Szinte miden helyzet más és más magatartásmódot kíván. Mégis a harcmodor megválasztását mindnyájunk esetében az első szintű stressz-kiértékelés dönti el. Ha úgy találjuk, hogy a körülmények megváltoztathatók, a külső helyzet módosítható vagy az ártalom leküzdhető, akkor ún. feladatorientált, problémaközpontú, aktív stratégiát alkalmazunk. Elsősorban cselekvő, konstruktív megoldást igyekszünk elérni. Meglehet azonban, hogy azonnali cselekvés helyett szellemi fegyvereket kell bevetnünk, ez a tudatos átgondolástól a konkrét beavatkozás megtervezéséig terjedhet. Ha viszont úgy találjuk, hogy a körülmények hatalma lehetetlenné teszi a fizikai vagy szellemi fegyverek bevetését, akkor a belső helyzet változtatására kényszerülünk, azaz érzelmi állapotunk enyhítése válik a fő feladattá. Ezeket a megküzdési módokat érzelemközpontú stratégiának nevezzük.
Mindnyájan arra vágyunk, hogy a stresszel és konfliktusokkal való küzdelemben felülkerekedhessünk, és megőrizve vagy helyreállítva lelki egyensúlyunkat, egészségesek maradhassunk.
Melyek azok a titkok, amelyek az "ellenálló személyiség" erejét adják? Kik a győztesek a stresszel való megküzdésben? Ha elkötelezettek vagyunk, felelősséggel önmagunk iránt, ha a változások feszültségeit kihívásként tudjuk átélni, ha megvan az az érzésünk és meggyőződésünk, hogy képesek vagyunk ellenőrzés alatt tartani a stresszhelyzeteket, ha aktív lépéseket tudunk tenni a helyzet orvoslására vagy belső lehetőségeink felszabadítására, akkor az ellenálló, győzelemre esélyes személyiségek közé sorolhatjuk önmagunkat is.
Szánjuk rá magunkat - Változtassunk!
Mit tegyünk, hogy megőrizzük egészségünket, ne fogjon rajtunk a stressz, legyen hatékony védekező módszerünk, és bármilyen helyzetben megvédhessük lelki egyensúlyunkat? Ha a környezet felé tennénk meg az első spontán lépést a változtatás érdekében, aligha járnánk sikerrel. Környezetünket, hivatásbeli és személyes kapcsolatainkat csak korlátozottan módosíthatnánk, befolyásuk pozitív és negatív vonatkozásban egyaránt elkerülhetetlenül érint bennünket.
Értelemszerűen csak önmagunkhoz folyamodhatunk. Kiindulásképp négy lépést tehetünk:
- Szervezetünket a tudatosan irányítható gondolatok útján helyesen tájékoztatjuk.
- Kíméljük a szervezetet az idegen anyagoktól, a kémiai szerekkel (drogokkal, gyógyszerekkel) való felesleges terheléstől és természetes módszereket alkalmazunk a megsegítésére.
- Beállítottságunkat, szemléletmódunkat, gondolkodásunkat megváltoztatjuk, így a környezeti befolyásokat tompítjuk.
- Rendszeresen testi kondicionáló és relaxációs, lelki lazító-önerősítő tréninggel segítjük elő a természetes belső egyensúly helyreállítását, és az erők felújítását.
Hogyan érhetjük el mindezt? Ebben segít elindulni a Pszichofitness című könyv. A teljesség igénye nélkül nézzünk néhány fontos lépést a célhoz vezető úton!
Pesszimista humoristák önsegítő kincsei
Kacagás, kocogás, humor, vicc, pozitív gondolkodás. Szemléletmódunk, beállítódásunk, gondolkodásunk és ennek megfelelő elvárásaink döntő módon határozzák meg életünk minőségét, egészségünket, küzdőképességünket, lelki erőnket, testi erőnlétünket. "Nincs a világon jó, se rossz, gondolat teszi azzá" - üzeni Shakespeare.
Állítsuk be magunkat a jó elvárásaira, sikerre, bizakodásra, pozitív érzéseink kimondására, a szép észrevételére, a jelen (itt és most) teljes, mély átélésére, a humorra, a derűre, a "belső mosoly" állapotára. Ugyanannyi erőt igényel, mint a pesszimista attitűd, csak sokkal hasznosabb.
Azt a gondolkodásmódot, amelyben az alapállás a bekövetkező jó elvárásokra van irányozva, amelyet bizakodás, reménység, derű hat át, amely képes az átformálásokra - akár a humor eszközeivel, paradox módon is, pozitív kimenetelű elvárásokká átalakítva a jövőképet - pozitív gondolkodásnak nevezzük. Igaz ugyan, hogy többnyire szülői, családi minták alapján tanulunk meg világszemléletet, viselkedésmódokat, de az átnevelési lehetőség a kezünkben van. Ennek első lépése a nevetés, a derű és a humorképesség kibontakoztatása. A humoristák alaptermészetét vizsgáló lélektani próbálkozások meglepő véleménye, hogy minden humorista depresszióra hajlamos. Saját pesszimizmusának orvosaként, foglalkozásával azonban átfordítja a negatív készségeket társas szempontból is nagyra értékelt, önmagának is hasznos értékké. A nevetést az élet zenéjének, zsigeri kocogásnak is nevezhetjük, mivel a rekeszizom aktív mozgása révén szinte belső masszásnak teszi ki zsigeri szerveinket. A kacagás - akárcsak a kocogás - a szív, tüdő és hasi szervek tréningjén túl a szervezetben mozgósítja az örömhormonokat (endorfinokat), melyek fájdalomcsillapítók, a kedélyt emelik, a szervezet szinte "feldobják". A humor és vicc ártalmas feszültségeket fordít át pozitívvá.
Út belső mélységeinkhez
A testi-lelki feszültségek csökkentésével a szervezetben az "önhelyreállító erők" az egészséges, természetes programokra hangolják vissza a túlpörgő, izgatott működéseket. Ezt szolgálják a relaxációs módszerek.
A relaxáció fogalma 800 éves. Testünket, lelkiállapotunkat rabságban tarthatja a szorongás, félelem, a rossz gondolatok özöne. Ha kiszabadítjuk magunkat a rossz testi-lelki szellemi állapot fogságából, ha elengedjük magunkat, izmainkat, testünket, akkor ez segít feloldani mindazt, amit feleslegesen megkötöttünk. Ez energia-felszabadulással jár. Ezáltal jobban hozzáférhetünk belső lehetőségeinkhez, és szabaddá válunk az örömtelibb életre.
A relaxáció első feladata, hogy megtanuljunk társalogni a szervezetünkkel. Természetesen ez nem az akarat bevetésével, hanem a képi, elképzeléses lelki úton és módosult tudatállapot révén érhető el. Hogy miben rejlik a titok, amely testi-lelki önbefolyásolási hatalmat is adhat az embernek? A kulcs a sajátos belső figyelem-összpontosításban, a hétköznapi éberségtől eltérő tudatállapotban, és a képzeleti gyakorlatok ismételt tréningjében rejlik.
Bagdy Emőke könyve kiváló kóstolót kínál a lelki tornához, relaxációhoz, hogy Önben is megszülessen a lelki nyugalom. Egy próbát mindenképpen megér. Sok sikert hozzá!
Forrás: Bagdy E. (1997) Pszichofitness. Kacagás - kocogás - lazítás. Budapest: Animula Kiadó.
