Nem tekinthető bűncselekménynek, ha beszüntetik az életfenntartó gyógykezelést, amennyiben a haldokló erre - akár korábban is - kinyilvánította akaratát - határozott pénteken a német szövetségi bíróság. Az ítéletet támogatta a liberális igazságügyi miniszter, de szinte azonnal bírálta a német katolikus egyház.
A karlsruhei bírói testület határozatában felmentett egy ügyvédet, akit gondatlanságból elkövetett emberölés miatt ítéltek el tavaly, mert azt javasolta egy asszonynak, hogy segítse halálba kómában fekvő anyját.
A müncheni ügyvéd annak idején azt ajánlotta védencének, hogy vessenek véget a több mint 5 éve kómában fekvő, gyógyíthatatlan beteg édesanyja mesterséges - gyomorszondán keresztül történő - táplálásának. Az édesanya korábban lányával azt közölte, hogy adott esetben nem kívánja élete mesterséges fenntartását, és méltóságban akar meghalni. Elke G. ezt követően az anyát gondozó otthon orvosaihoz fordult, kérve a mesterséges életben tartás megszakítását. Az otthon orvosai azonban megtagadták ezt, a páciens lánya ezután maga vágta el a csövet. Az orvosok egy újabb szondával próbálták meghosszabbítani az idős hölgy életét, aki azonban nem sokkal később meghalt.
Az otthon ezután mind az ügyvéd, mind az elhunyt asszony lánya ellen feljelentést tett. A fuldai tartományi bíróság Elke G.-t felmentette, az ügyvédet ugyanakkor kilenc hónapi, próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte.
A szövetségi bíróság most azonban a korábbi bírói ítéletet hatályon kívül helyezte, és az ügyvéd felmentése mellett döntött. Mindezzel közvetve a betegek önrendelkezési jogait erősítette meg az orvosokkal szemben. Ez utóbbiak a döntés szerint már akkor is felhagyhatnak az életet meghosszabbító kezeléssel, ha a közvetlen haláltusa még nem kezdődött meg. Ebben az esetben az úgynevezett aktív cselekvés, azaz például egy gyomorszonda vagy egy lélegeztető gép eltávolítása is megengedett. Ha a beteg már eszméletlen állapotban, illetve kómában van, állítólagos korábbi akaratkinyilvánítása is elfogadható. A bíróság szerint ilyen esetekre nemcsak a páciens írásos, hanem szóbeli akaratnyilvánítása is érvényes.
5.-es biológiakvíz: hány veséje van egy embernek? – 10 kérdés az emberi testről
A bírói döntés újabb állomást jelent az eutanáziával - németországi elnevezés szerint a halálba segítéssel (Sterbehilfe) - kapcsolatos vitában. Az országban a náci idők óta nem használják az eutanázia kifejezést, az ugyanis az akkoriban orvosi közreműködéssel megölt testi vagy szellemi fogyatékkal élt emberek "mesterséges" halálát idézi fel. Ehelyett a "Sterbehilfe" szó terjedt el, ami a halálhoz vagy pontosabban a meghaláshoz nyújtott segítséget jelenti. A törvények szerint a passzív halálba segítés nem büntetendő cselekmény. Az úgynevezett aktív halálba segítés azonban emberölésnek számít, és több éves börtönnel sújtható.
Jogi szakértők, orvosok, illetve az evangélikus egyház többnyire pozitívan értékelték a pénteki bírósági döntést. Hasonlóan foglalt állást a német igazságügyi miniszter is, aki szerint az ítélet az engedélyezett passzív és a tiltott aktív halálba segítés közötti "szürke zónát" illetően teremt nagyobb jogbiztonságot. Sabine Leutheusser-Schnarrenberger szerint az emberek felelősen megfogalmazott véleményét minden élethelyzetben figyelembe kell venni. "Az emberek akarata ellenére nem lehet semmi fajta kényszerkezelés" - hangoztatta a liberális miniszter.
Bírálta viszont a pénteki karlsruhei állásfoglalást a német katolikus egyház. Annak vezető szerve, a katolikus püspöki konferencia nyilatkozatában mértékadónak nevezte a passzív és az aktív halálba segítés közötti, alapvető különbségtételt. A püspöki konferencia úgy értékelte, hogy az ítélet nem elégíti ki ezt a követelményt, és ily módon nem segíti a rendkívül kényes döntéshozatalt. A katolikus egyház vezetői aggodalmuknak adtak hangot amiatt, hogy mindez újabb etikai problémákat vethet fel. A püspöki konferencia egyidejűleg az ítélet további alapos elemzését helyezte kilátásba.
Elhangzottak ugyanakkor más kritikus állásfoglalások is. Az orvosok szakszervezete, a Marburger Bund a többi között azt hangoztatta: a bírósági ítélet semmiképp nem jelenthet felhatalmazást az életfenntartó intézkedések folytatásával kapcsolatos önhatalmú döntésekhez. Egy kómában fekvő személy állapotából nem vonható le az az egyenes következtetés, hogy a beteg nem kíván tovább élni.
Ez is érdekelhet
Szakértők szerint a bírósági ítélet némileg bővítette az engedélyezett passzív halálba segítés területét, a vita azonban minden bizonnyal folytatódni fog.
