Julia Shaw, a University of Bedfordshire kutatója csapatával mindössze három órányi beszélgetés alatt képes volt meggyőzni a kísérletben részt vevő önkéntesek 70 százalékát arról, hogy tiniként valamilyen erőszakos bűntényben vettek részt. Ráadásul ezt olyan sikeresen tették, hogy a résztvevők egy idő után nagyon részletes leírásokat adtak olyan eseményekről, melyek valójában meg sem történtek.
"Az eredményeink azt mutatják, hogy a bűntényekre vonatkozó hamis emlékeket meglehetősen könnyű létrehozni, és ezek ráadásul ugyanolyan összetettek és részletgazdagok lehetnek, mint a valódi emlékeink" - mondta dr. Shaw. A kutatásban 60 egyetemista vett részt, akiknek semmilyen rendőrségi ügye nem volt korábban.
A hamis emlékek leírásánál a kutatók valódi részleteket is a beszélgetésbe szőttek, majd arra kérték a diákokat, hogy részletesen meséljék el, mi történt. Amikor egy diák azt mondta, hogy nem emlékszik az adott eseményre, akkor is biztatták, hogy mégis próbálja meg felidézni. A beszélgetéseket két további alkalommal is megismételték, ugyanazokkal a történetekkel. A diákoknak arról is nyilatkozniuk kellett, milyen élénk volt bennük az emlék, illetve mennyire voltak biztosak abban, hogy jól emlékeznek a részletekre.
Dr. Shaw szerint az, hogy az önkéntesek több mint felét meg lehetett győzni arról, hogy egy meg nem történt eseményre visszaemlékezzenek , nagyon sokat elárulhat arról, hogyan is működik a memóriánk. - Az, hogy ezek a komplex hamis emlékek léteznek, és az, hogy ezeket tulajdonképpen bárki agyába bele lehet ültetni, figyelmeztethetnek arra, hogy bizonyos kérdezési vagy vallatási technikákat felül kell vizsgálni - mondta. Különösen az igazságszolgáltatás szempontjából lehet ez fontos, hiszen a hamis emlékek hamis vallomásokhoz is vezethetnek. A kutatás eredményeiről a Psychological Science című szaklapban számoltak be.