A nagyvárosban élő emberek jó, ha heti egy alkalommal kijuthatnak a természetbe, holott őseink évezredeken át éltek a fák és növények között. Ha visszatérünk ebbe az egykor természetes közegünkbe, az a mentális egészségünkre is hihetetlen hatással van, még akkor is, ha rövid időt töltünk el ott — írja a Science Alert.
Egy óra séta a természetben is csodát tesz
A városi élet és az azzal járó, felgyorsult életvitel annak minden előnyével együtt is megterheli a mentális egészségünket. Több kutatás is összefüggésbe hozta a városi környezetet a szorongás, a depresszió és más mentális egészségügyi problémák, köztük a skizofrénia fokozott kockázatával. Hogyha azonban akár csak egy rövid időt is töltünk a természetben, az a testi és szellemi egészségünkre is nagyon jó hatást gyakorol. Bizonyos tanulmányok eredménye szerint csökkentheti a szorongásos panaszokat, stabilizálja a vérnyomást, segít, hogy jobban aludjunk, sőt a memóriánkat is javíthatja.
Ennek egyik oka a korábbi tanulmányok szerint az amygdala működésében rejlik. Az amygdala az agy azon része, amely a többi között a stresszfeldolgozásért és az érzelmi működésért is felel. A kutatások azt mutatják, hogy az amygdala kevésbé aktiválódik stressz során a vidékieknél, mint a városlakóknál. Nem egyértelmű azonban, hogy a vidéki élet hozza ezt a változást az agyban, vagy éppen fordítva: akiknek valamilyen biológiai okból kevésbé aktív ez az agyi terület, azok a nagyvárosi stresszt is nehezebben viselik és inkább vidékre költöznek. A kérdés megválaszolására a Max Planck Institute for Human Development kutatói új tanulmányt dolgoztak ki, melynek során az úgynevezett funkcionális mágneses rezonancia képalkotó diagnosztikát (fMRI) is segítségül hívták.
A kutatók 63 egészséges felnőtt önkéntessel töltettek ki kérdőíveket, emellett memóriateszteket is kaptak. Felkérték továbbá őket, hogy válaszoljanak néhány olyan kérdésre, ami stresszhatásokat is kiváltott belőlük. Mindeközben fMRI-vizsgálatokat végeztek el rajtuk. A résztvevőknek csak annyit árultak el, hogy sétálniuk kell majd, illetve egy fMRI-vizsgálatot végeznek el rajtuk, a kutatás pontos célját nem árulták el, nehogy az befolyásolja a viselkedésüket.
A vizsgálatokat valóban egy séta követte, a csoport egyik részét Berlin egyik forgalmas bevásárlónegyedébe küldték ki egy órára, a csoport másik részét pedig a város közelében lévő erdőségbe. A sétát követően megismételték a vizsgálatokat a kérdőívekkel és az fMRI-vel. Az fMRI-vizsgálatok csökkent aktivitást mutattak az amygdalában egy erdei séta után, ami alátámasztja azt az elképzelést, hogy a természet jótékony hatást válthat ki a stressz által érintett agyterületeken. Az erdei séta résztvevői is nagyobb arányban nyilatkoztak úgy, hogy nyugodtabbnak, kipihentebbnek és összeszedettebbnek érzik magukat. Ráadásul már egy óra természetjárás is jól látható pozitív nyomot hagyott a résztvevőkön.