A úgy gondolni a saját életünkre , mintha az valaki másnak az élete lenne.
Igor Grossman, a kutatás vezetője csapatával 100 önkéntest kértek meg arra, hogy képzeljék el: megcsalta őket a partnerük, illetve a legjobb barátjukkal történt ugyanez. Minden résztvevő hosszú ideje párkapcsolatban élt. Ezek után megkérték őket, hogy képzeljék el, mit tennének ők és mit tenne a barátjuk, és egy kérdőívet is ki kellett töltenük. Ez utóbbival azt vizsgálták, mennyire képesek logikus és bölcs döntéseket hozni , figyelembe venni különböző szempontokat, lehetséges végeredményeket vagy kompromisszumos megoldást keresni.
A kísérlet második részében Grossmannék egy nagyon hasonló feladat elé állították az önkénteseket, azonban néhányuknak azt mondták, hogy változtassák meg a nézőpontjukat, például úgy, hogy a kérdőíven megváltoztatták a névmásokat. Az egyik csoport tehát arra a kérdésre kereste a választ, Miért érzem magamat így, míg a másik arra, Miért érzi ő magát így?
Úgy találták, hogy akik mások helyett döntöttek, képesek voltak jobban megítélni a helyzetet, több szempontból is meg tudták vizsgálni a problémát, és többféle lehetséges végkimenetelt is el tudtak képzelni.
A kutatás eredménye szerinte tehát az egyik legjobb út ahhoz, hogy megfelelő döntést hozzunk, az, ha elképzeljük, milyen tanácsot adnánk egy közeli barátunknak egy hasonló helyzetben.